4. oldal - Bezzeganya

Négy hónapja született meg a kisfiam, és mondanom sem kell, az alvás lett a legfőbb beszédtémánk otthon. Pontosabban az alvás hiánya. „Aludt valamit?” „Mennyi ideig?” „Miért ébred fel újra és újra?” Miután kipróbáltunk mindent a fehér zajtól az altatódalakon át a különféle pólyázási technikákig, elkezdtem alaposabban utánaolvasni a témának.

A múzeumba előző napra volt ingyenes, de dátumra-órára szóló foglalásunk. Nem értünk oda, fogva tartott egy másik múzeum, a világ minden sarkából összehordott kincseivel. Ez a múzeum a szállásunktól öt perc sétára van, de már aznap csak annyi erőnk volt, hogy elfoglaljuk a szobánkat, majd levánszorogjunk este a létesítményhez tartozó apró étterembe. Aztán hidegzuhanyként ért, hogy nem lehet másnapra újrafoglalni a múzeumba. Sebaj, akkor legalább sétáljunk el arra – esetleg kérdezzük meg, van-e más lehetőség bemenni, ha már itt vagyunk.

Mindig is volt bennem egyfajta spirituális érdeklődés, de azért igyekszem két lábbal állni a földön. A terhességem alatt próbáltam megtalálni az egyensúlyt a praktikus felkészülés és a lelki ráhangolódás között. Jártam a kötelező vizsgálatokra, olvastam szakkönyveket, de közben meditáltam is, és igyekeztem kapcsolódni a babámhoz.

A modern világ egyik sajátos és sokszor aggasztó online közössége az úgynevezett incel („involuntary celibate” – azaz önkéntelenül cölibátusban élő) közösség. Az incelek olyan férfiak, akik úgy érzik, hogy a nők szexuálisan és romantikusan elutasítják őket, és ezt a frusztrációt gyakran társadalmi vagy biológiai okokra vezetik vissza. A jelenség nem csupán egyéni sorsokról szól, hanem mélyebb társadalmi problémákra is rávilágít, mint például az elmagányosodás, a férfiak önértékelési problémái és az online közösségek káros hatásai.

Március közepén csendben, minden különösebb felhajtás nélkül érkezett meg a Netflixre az év egyik legfontosabb és legmegrázóbb sorozata. A Kamaszok (Adolescence) mindössze négy epizódot ölel fel, de ennyi is elég ahhoz, hogy kíméletlen pontossággal boncolgassa azokat a problémákat, amelyekkel a fejlett országok fiataljai előbb-utóbb szembekerülhetnek – akár akarják, akár nem.

Egy átlagos keddi délután. A gyerek hazajön az iskolából, ledobja a táskáját, majd közli: „Hupizöld hajat szeretnék.” Te pedig ott állsz, egy pillanatra azt hiszed, hogy rosszul hallottál, aztán még egyszer visszapörgeted a fejben rögzített hangfelvételt, de nem, nem tévedtél. Hupizöld haj. Az a gyerek, aki eddig maximum egy új cipőt szeretett volna, most hirtelen egy kész ciberpunk karakterré akar válni.

Beszéljünk-e több nyelven a gyerekünkhöz már a kezdetektől? Nem fogja összezavarni? Jobb, ha előbb az anyanyelvét sajátítja el tökéletesen? – Ezek a kérdések újra és újra előkerülnek, ha szóba kerül a többnyelvű nevelés. Pedig egyre több kutatás és tapasztalat mutatja, hogy a több nyelven beszélő gyerekek nemcsak hogy nem szenvednek hátrányt, hanem magabiztosabbá, rugalmasabbá válnak, és a nyelvtudásuk más területeken is előnyt jelent számukra.

Kik azok az e-sportolók?

A szülői félelmek és tabuk nyomában

Ha egy családban kisgyerek érkezik, az első kérdések egyike mindig az: ki marad otthon vele? Sokak fejében még mindig él az a kép, hogy ez szinte kizárólag az anya feladata. Pedig egyre többen választják – vagy kényszerülnek rá –, hogy az apák maradjanak otthon egy időre.

Szinte minden szülő átélt már egy olyan meghökkentő pillanatot, amikor a tanár mesélni kezd a gyerekéről, és a leírás alapján egy teljesen idegen lurkó képe rajzolódik ki a történetből. Itt jön, az „Ez nem az én gyerekem!”-effektus. Gyakran előfordul.

Sminkben pózoló gyerekek, bikinis felvonulások, tökéletesre belőtt frizurák – mindez egy olyan világ része, ahol a gyerekeket már egészen kicsi koruktól a külsejük alapján értékelik. Egyesek szerint ez csupán egy ártatlan hobbi és tűzön-vízen át védelmezik ezeket az eseményeket, mások azonban úgy vélik, hogy a szépségversenyek ártanak a gyerekek önértékelésének és fejlődésének. De vajon miért nevezik be a szülők újra és újra a gyerekeiket ezekre a versenyekre? És milyen hatással van mindez a kicsikre hosszú távon?

Régen, ha egy iskolai mosdó ajtaja kivágódott, a folyosón terjengő füst egyértelműen jelezte, hogy néhány diák rágyújtott. Ma a helyzet egy kicsit más: a cigarettázás mellett újabb, modern alternatívák jelentek meg a fiatalok körében. És bár ezek kevésbé látványosak, sok szempontból veszélyesebbek is.

Szülővé válni olyan, mintha egy életre szóló önismereti tréninget kezdenénk el – a különbség csak annyi, hogy nincs előzetes felkészítés, és az első leckékkel együtt máris felelősek vagyunk egy másik emberért.

A gyermekágyi időszak az anyaság egyik legintenzívebb, de egyben legkevésbé tárgyalt szakasza. Minden édesanya átéli, mégis meglepően keveset beszélünk róla. Persze, ilyenkor legfőképpen a babáról van szó, látogatók jönnek-mennek és ugyan gratulálnak az anyukának, de azért a fő fókusz nem az egy ilyen vendégekkel való közös beszélgetésen, hogy mennyire fáj a gátseb, vagy hogy sikerült-e már egyáltalán felocsúdni a császármetszés utáni helyzetben.

A digitális világ gyorsan elért minket, egyre nehezebb elkerülni az online tér hatásait – nemcsak mi, felnőttek, hanem a gyermekeink is egy olyan világban nőnek fel, amely már teljesen más, mint amit mi valaha ismertünk. Szülőként gyakran próbáljuk megakadályozni, hogy a gyerekeink túl sok időt töltsenek a képernyők előtt, miközben mi magunk is egyre inkább digitalizált életet élünk. De mi van akkor, ha a mi kényelmes, technológiai eszközökkel teli életünket épp az a generáció fogja átvenni, akiket most próbálunk megóvni a túlzott digitális hatásoktól? Éppen ezért nem tilthatjuk őket teljesen a minket körülvevő technológiáktól sem. Azt a nem létező arany középutat keressük.

A mai fiatalok egyre később hagyják el a szülői házat – különösen a férfiak. Nem ritka, hogy valaki a húszas évei végén, sőt, a harmincas évei elején is még a gyerekkori szobájában él. Csak mondjuk lecserélte időközben Samantha Fox poszterét valami jó kis kortárs moziplakátra.

A házi feladat kérdése az egyik legmegosztóbb téma a szülők és pedagógusok körében. Miért van szükség házi feladatra, és valóban hozzájárul-e a tanuláshoz, hogy az egész napos terhelés és napközi után még otthonra is maradjon feladat? Milyen hatással van a gyerekekre, ha a napi iskolai órák után még otthon is csak az iskolás feladatokkal bíbelődnek?

Ha van gyereked, és ő otthonra szánt házi feladatot kap, vagy ne adja az ég, beteg lesz és otthon pótol, akkor tudod, hogy a leckeírás nem csak egyszerű papírmunkát jelent – hanem egy érzelmi hullámvasutat, amire minden este önkéntelenül is felpattansz. Ugyanis a házit bizony meg kell írni. De ez nem mindig megy olyan könnyen a csemetének. Sőt, baromi nehezen megy. A gyerekek egyik felének. Egyesek könnyedén veszik az akadályokat, míg mások olyan kifogásokkal állnak elő, amiket egy profi ügyvéd is megirigyelne. Lássuk, te melyik kategóriába sorolhatod a csemetédet!

A szülők általában örömmel veszik tudomásul, ha gyermekük jó étvágyú és szépen gyarapszik, és ez természetesen a kisbabakorra is érvényes. Gyakran sokkal később és ritkábban fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy a gyerkőc túlsúlyos, mint azzal, hogy sovány.

A küzdősportokat sokan a versengéssel és az agresszióval azonosítják, pedig valójában sokkal többről szólnak. A kung-fu, a karate, a judo, a taekwondo vagy akár a brazil jiu-jitsu nemcsak fizikai erőnlétet és technikai tudást adnak, hanem hihetetlenül komoly mentális és érzelmi stabilitást és fejlődést biztosítanak a gyerekek számára.

A csecsemők korántsem olyan tájékozatlanok, mint azt korábban gondolták a gyermekpszichológia szakértői, akiket még mi, 30-40-50 éves szülők olvashattunk, amikor magunk is babázni kezdtünk.

Nemrég olvastam itt egy bejegyzést a szülői értekezletek szőlőtípusairól, és nem bírtam megállni, hogy ne képzeljem el azt a tökéletes szülőit, ahol minden karakter egyszerre van jelen. Szóval tessék, egy kitalált történet, amiben mindenki feltűnik:

Ha valaha is érezted magad úgy, mintha a tested titokban saját kis tervet szövögetne a jövődről, akkor valószínűleg épp az ovulációról volt szó! Ez a folyamat olyan precíz és ravasz, hogy a legjobb randialkalmazások is megirigyelnék a hatékonyságát.

A válogatós kisgyerekek szüleinek van egy jó hírem: a remény hal meg utoljára. Azoknak pedig, akiknek mindenevő gyerek jutott: élvezzétek, amíg lehet, mert később úgyis elromlik minden!

Amikor Richolm Orsolya belevágott az animációs diplomaprojektjébe, egy merész ötlettel állt elő: egy évet adott magának, hogy megtalálja a szerelmet, és közben blogban, valamint animációk formájában dokumentálja az útját. A „Hogyan találtam meg a férjemet 2025 júliusáig?” című projekt nemcsak egyedülálló önismereti vállalkozás lett, hanem a korábbi évek virágzó blogkultúrájának újraélesztése is.

Van az a pillanat, amikor véletlenül egyszerre érkezik a két nagyi. Mondjuk egy szülinapi zsúrra. Pedig megesküdnél, hogy külön időpontra hívtad őket. De nem. Ott állnak az ajtóban, mindketten a „legjobb nagyi” kötényben, és náluk van az általuk tökéletesre fejlesztett túrós süti receptje.

Van az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy ugyanaz a betegség teljesen másképp működik, ha a gyereked kapja el, vagy ha te. Mondjuk egy sima nátha. Ami a gyereknél három különböző orvos azonnali konzultációját, hatféle gyógyszert és másfél hét szigorú ágynyugalmat igényel. Nálad meg... kit érdekel, ha lázas vagy, az élet nem áll meg, és a gyerek pont most fedezte fel magában a jövő dobosát.Nézzük a különbségeket:

Hat éve járok szülői értekezletekre, és minden alkalommal olyan, mintha egy különös színdarab szereplői lennénk, ahol mindenkinek megvan a maga jól begyakorolt szerepe. Minden gyerekem szülői értekezletein ugyanazok a karakterek tűnnek fel...