5. oldal - Bezzeganya

A gyermekek egész egyszerűen életkorukból fakadóan nem ismerik fel a reklámok igazi célját, ezért ők védtelenek a hirdetésekkel szemben. Ebből fakadóan nem csak kérlelni, sírni és hisztizni fognak a látott játékokért a boltban, de ha túl sok reklámot látnak, az hosszú távon negatív hatással lehet rájuk.

Kiskarácsony, nagykarácsony. Sok szülő küzd az évnek ebben az időszakában már a várható ajándékozás puszta mennyiségével is. Rengeteg megközelítése van a karácsonynak, nem pusztán a csillogás és az öröm, és mindenféle demagógia nélkül érdemes ezeket az aspektusokat is megvizsgálni. Lehet ezek mögött az érzések mögött az anyagi teher, a fogyasztás környezeti hatása, az aggodalom, hogy a gyerekek „el lesznek kényeztetve”, vagy egyszerűen csak az a gondolat, hogy még több cuccot kell a már amúgy is zsúfolt otthonunkban elhelyezni, túlterhelve magunkat.

A bevásárlás előtti rituálé

Minisorozatunkban olyan szülők tapasztalatait osztjuk meg, akiknek gyermeke idén kezdte az első osztályt. A sorozat első részében sztroberi mesélt tapasztalatairól, ebben a részben Samsara számol be az egyházi iskolában töltött első hónapokról.

Ma, amikor Kedves Olvasó ezt a posztot olvasod, péntek 13 van. December 13, Luca napja, a boszorkányság (és a Fényhozó!) napja. Gondoltam körbenézek, milyen online boszorkányságokat találok. Hát, nem semmi. (És akkor a kolléganőm által talált mém még sorra se került: "anya, 11:11 van a mikrón, tehát minden rendben lesz!!")

Az üdvözlés, köszönés az etikett része, alapvető mozzanat az emberek közötti kapcsolatteremtésben. Mégis gyakori, hogy egy gyerek nem köszön vissza, lépcsőházban, üzletben, iskolában, de akár a rokoni látogatások során sem. Az én lányom most kezd széles Jó napot kívánok-ot kiabálni, akárkivel is találkozunk, de ez is eszeveszett meló volt, hosszú idő és még mindig nem differenciáltan köszön, tegezni például nem mer senkit. Nem baj, én ennek a Jó napot kívánok-nak is nagyon örülök. Vajon érdemes egyáltalán ügyet csinálni a nem köszönésből?

Ezt a cikket már régóta terveztem megírni... pontosabban három hónapja, két hete és négy napja. De tudod, hogy van ez – mindig közbejött valami rendkívül fontos dolog. Például a háromévesem LEGO-tornyának újjáépítése (már hetedszerre), vagy a kiskamaszom TikTok videóinak kötelező megtekintése.

A kis strand nem tartozik a legfelkapottabbak közé a Taormina melletti Giardini Naxos nevű városban.  Vannak sokkal nagyobb strandok, sárga homokkal borítva, amin kényelmesen lehet besétálni a lassan mélyülő tengerbe. A homok import áru, hiszen hogyan is lehetne, a ma is működő Etna tűzhányó régebbi kitörései nyomán, vulkánikus kőzettel borított tengerpart homokos? A turisták azonban nem szeretnek fekete, lyukacsos, egyenetlen köveken napozni, így a világ más tájáról idehozott homokkal terítik be a strandokat. Aki tovább sétál a tengerparton, az láthatja, amint a homok a strandkerítésnél véget ér, és felváltják a fekete sziklák.  Ezen a kis strandon is beborították a vulkánikus kőzetet homokkal, de az a tengernél véget ért. A víz szélén egy keskeny apró kavicsos rész, és utána kisebb-nagyobb kövek, sziklák voltak a tengerfenéken a vízben. Nem egyszerű bejutni közöttük a mélybe, még akkor sem, ha a tiszta vízben jól látszanak.

Az apa: ismét csalódottan bámulja a mobilját. Mióta megszületett a baba, a felesége szinte levegőnek nézi. Amikor fáradtan hazaér a munkából, mindig azt látja, hogy a felesége szoptat, fürdet, pelenkáz, gügyög, a gyerekszobában rendezkedik, vagy éppen otthon sincs, mert babakocsis sétán vannak. Mindez általában egész este így megy, és amikor a pici végre elaludt, már csak fáradtan az ágyba dőlésre marad energiája. - Remek. Már nem is törődik kettőnkkel, én már nem számítok neki, szinte csak zavarom. – keseredik el az apa.

Majdnem minden szüléstörténet egyforma. Vagy elfolyik a magzatvíz, vagy csak jönnek a fájások, anyuka be, gyerek ki... szóval nem is akartam megírni ezt az egészet, mert ki a fenét érdekel még egy átlagos szülés. De aztán a férjem mondta, hogy írjam csak meg, hátha valakinek segít, hogy tudja, milyen egy teljesen normális szülés.

Minisorozatunkban olyan szülők tapasztalatait osztjuk meg, akiknek gyermeke idén kezdte az első osztályt. A sorozat első részében egy budapesti, jó hírű körzetes általános iskola mindennapjaiba nyerhetünk betekintést sztroberi szemszögéből. A részletes beszámoló érint minden fontos területet a felvételtől kezdve a mindennapos működésen át a közösségépítésig, így hasznos támpontot adhat azoknak a szülőknek, akik most választanak iskolát gyermeküknek.

Gyerekkorunk egyik legizgalmasabb pillanata december 6-a, amikor reggel izgatottan keltünk fel, hogy megnézzük, mit rejtett a Mikulás a csizmánkba. Emlékszel, milyen volt előző este fényesre pucolni a kis csizmákat, és az ablakba helyezni őket, hogy a Mikulás megtalálja? Nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos pontján ünneplik a Mikulást, mindenhol kicsit másképp. Nézzük, hogyan érkezik a Mikulás a világ különböző részein!

A kolléganőm lombikozik. A remény és a hiábavalóság hangulatai két-háromhavonta cikáznak át munkahelyi közösségünkön, szeretjük őt, drukkolunk neki. Mindig beavat a részletekbe is minket, és az űrbéli folyamat így valamivel érthetőbb, követhetőbb lesz számunkra. De azért mégis távol vagyunk ettől, nehéz elképzelni, hogy megy annak az orvosi csodának a kivitelezése manapság, hogy egy nagyon várt kisbabáért meghekkeljük a természetet.

Szomorú számok, de egyre több elhagyott csecsemő marad kórházakban, mivel nincs elég nevelőszülő, aki gondoskodjon róluk. Az egri Markhot Ferenc Kórház csecsemőosztályán például 12 olyan kisbaba él, akiket szüleik elhagytak, és jelenleg a szakemberek sem tudják őket megfelelő otthonokba helyezni. Az elmúlt hónapokban az országos helyzet is drámai mértékben romlott, és most már összesen 280-300 elhagyott csecsemő vár kórházi körülmények között nevelőszülőre. Egy ilyen esetben a baba akár az első évét is a kórházban tölti, ami jelentősen visszaveti őt a fejlődésben, azokkal a kisbabákkal szemben, akik normál élethelyzetbe, családba érkeznek.

Újabb három hét szorgos méricskélés telt el. No, nem a súlyomat mérem, ez végre nem fogyókúra. Sőt, ha teherbe esnék, a somlói galuskákat sem kellene mérnem, de ehhez még egy kicsit dolgozni kell. Ovulálni. Azt a bűvös tizennegyedik napot eltalálni.

Jönnek az ünnepek, ez kinek megpróbáltatás, kinek pedig színtiszta öröm. Szerintem ilyenkor az emlékeink, korábbi élményeink meghatározóak, ezek alapján közelítünk a mostani életünk ünnepi pillanataihoz is. Próbáljuk csak meg felidézni magunkban az első gyerekkori emlékeinket! Egész biztos, hogy lesz benne egy karácsonyi, egy születésnapi családi kép.

Este tíz óra volt, a kanapén ültem a laptopommal. A szülési tervemet írtam - már harmadszorra kezdtem újra, mert semmi sem tűnt elég jónak, elég alaposnak. A listáim szerint még rengeteg dolgom volt. Pelenkák, bodyk, kelengyedarabok szanaszét a lakásban, félig kisimítva, félig összehajtogatva. A babaszoba sem volt még kész. A légzéstechnikákat gyakorolnom kellett volna. És a szoptatásról szóló könyvet is csak átfutottam. Még két hetem van, nyugtatgattam magam.

Az „aranyóra” az a legalább egy - de ideális esetben kettő-négyórás, háborítatlan időszak az anya és a baba, illetve az apa életében, ami közvetlenül a születést követően jöhet létre. A baba ekkor még magzatmázasan, akár még köldökzsinórral együtt, az édesanyja meztelen bőrén pihen.

A kórház neve:

Előbb-utóbb minden gyerek elkezd félni a sötétségtől, vagy lesz olyan korszaka, amikor ez bekövetkezik. Pedig eredendően úgy gondolnánk, a gyerekek, őszinte, tiszta hitükkel semmitől sem félnek. Él bennem egy kép, amikor a felnőttek szerint nagyon ijesztő, csapzott, esetleg vicsorgó,  morgó kutyát a kisgyerek simán megölelné. Szóval valahogy a gyerekek ösztönösen szörnyeket szelídítenek, csak ahogy nőnek, valahogy betáplálunk nekik sokféle olyan félelmet, amire aztán már figyelniük kell. Akarva, akaratlan, de ezek a félelmek a világ megismerésével, a felnőttek, kisbarátok interpretációival kerülnek be a gyerek fejecskékbe.

Szép vagy, szép vagy, szép királylány, de…

Két lányommal kerestük a saját házunkat, évekig. Hármasban voltunk és albérletről albérletre jártuk a helyeket, ami már nagyon nehéz ügy volt. Egy kicsi gyereknek sem jó az állandó változás, de saját lakást reményem sem volt vásárolni.

Előzmények

Hajnali kettőkor ébredtem a görcsökre. Először azt hittem, csak a szokásos jóslófájások, amiket már napok óta éreztem. De ezek most mintha mélyebbről jöttek volna. Felkeltem, próbáltam csendben mozogni, hogy a férjem tudjon még aludni. Izgatott voltam, és próbáltam elfoglalni magam. Minden fájásnál előre-hátra hintáztam, ahogy a szülésfelkészítőn tanultuk. Öt körül már felébresztettem a férjemet is - a fájások egyre rendszeresebbé váltak, kb. nyolcpercenként jelentkeztek.

A „rendesen rosszalkodó” gyereken túl léteznek olyanok is, akik nem pusztán csínytevésből izegnek-mozognak, csivitelnek, beszélgetnek folyamatosan. Ezek mögött a nem szándékos viselkedések mögött valódi problémák és nehézségek állnak, amivel rengeteg gyerek küzd. A háttérokok feltárásában segíthetnek a szakértői vizsgálatok, amik azonban sok esetben kiváltanak a szülőkből egy ellenállást, „az én gyerekemmel semmi baj nincs”, típusú attitűdöt.

A kórház neve:

Kutya és kisbaba? A legjobb móka lehet, de azért készülni kell rá - pár ötlet, amivel segíthetsz a kutyának felkészülni a változásra

Beczkó Mónika története biztosan nem egyedi, a bíróságra vitt ügyében született döntés viszont azt mutatja, igenis érdemes a figyelmen kívül hagyott jogainkért küzdeni, ha csak utólag lehet, akkor utólag.

Szülőként az egyik legfontosabb és legtöbb tervezést igénylő feladat a gyerekünk egészséges étkeztetésének megtervezése, a neki való főzés. Már kiskorukban megkapják a lányok az első babakonyhájukat és a fiúk is szívesen kutyulnak nekünk sárfőzeléket, de vajon mikortól elég nagyok a gyerekeink ahhoz, hogy az igazi főzést is részben rájuk bízzuk?