5. oldal - Bezzeganya

Nemrég egy óvodai szülői közösségben felmerült a kérdés: mit lehet kezdeni azokkal a szülőkkel, akik poénokra, szekálásra építik a kapcsolódásukat a gyerekeikkel? Akik viccesnek szánják a cikizést, de valójában a gyerek maga sem találja ezeket a helyzeteket humorosnak. Valamiért ezek a szülők többségében az apukák táborából kerülnek ki, ezt még nem fejtettem meg, hogy miért, pszichológiai szempontból biztosan van rá magyarázat, de ezzel most nem foglalkoznék, inkább a jelenséget próbálnám megérteni, mint gyakorló szülőtárs. Nézzétek el nekem, hogy főleg az apukákat hangsúlyozza majd a cikk, ebben nincs szándékos általánosítás, sem sztereotípia, vagyis próbálom mindezt elkerülni.

Fogorvoshoz menni a legtöbb gyerek (és az összes felnőtt) számára nem épp az év legfényesebb napja. De ha már muszáj, legalább ne fizessünk érte feleslegesen! A jó hír, hogy a társadalombiztosítás rengeteg fogászati kezelést fedez a csemete 18 éves koráig – de vannak azért kivételek. Nézzük, hova fordulhattok, milyen kezeléseket kaphattok térítésmentesen, és mik azok a pluszköltségek, amikkel számolni kell.

„Bőrdarabkás főzelék, agyvelőből készült lebbencsleves” a menzán, de vajon mit esznek azok a gyerekek, akik otthonról visznek ebédet?

Gyereknevelés. Egy szó, amit ha elég sokszor ismételsz magadban, lassan elveszíti a jelentését. Most komolyan, mit is akarunk ezzel a fogalommal kifejezni? Az anyaság útján járva negyed évszázad után arra jutottam, hogy a „nevelés” nem más, mint egy önmagunk által kreált illúzió. A varázslat, amibe kapaszkodunk, hogy ne essünk kétségbe, amikor reggel a kávéspohárral a kezünkben a LEGO-tengeren át ugrándozunk. De ha a „nevelés” nem létezik, akkor mi az, ami igen?

„Egy gyönyörűre festett gyerekszoba fal mögött is történhetnek tragédiák” – megnéztünk egy interjút Gulyás Piroska gyermekvédelmi nyomozóval, aki maga is bántalmazott gyermek volt.  Az interjút D. Tóth Krisztina készítette és 2025. február 9-én, a Breakout Room Youtube csatornáján mutatták be.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én totál elegem van már a télből. Ma reggel is azon kaptam magam, hogy már megint otthon dekkoltunk, mert hát ugye hideg van/esik/fúj a szél (húzd alá a megfelelőt).

Minden baba egyedi, így az alvási szokásaik is eltérhetnek egymástól. Vannak, akik könnyebben elalszanak és hosszabb ideig képesek nyugodtan pihenni, míg mások gyakrabban felébrednek, és nehezebben térnek vissza az alvás nyugalmába. Jó hír azonban hogy az alvás fejlődése egy természetes folyamat, amelyet számos tényező befolyásol, vagyis mi szülők nem tudunk mindent elrontani.

Európa-szerte egyre elterjedtebb gyakorlat, hogy óvodások és bölcsődés gyerekek rendszeresen találkoznak idősekkel szociális otthonokban. Ezek a programok minden szereplőnek jók, a gyerekek szociális képességeit fejlesztik, és jelentősen javítják az idősek mentális és érzelmi állapotát is. És most elért a dolog hozzánk is. Magyarországon az első olyan intézmény, amely ezt a modellt hivatalosan is bevezette, a Kecskeméti Református Egyházközség Sion Nyugdíjasháza.

A harmadik gyerekemet vártam. A terhességem simán ment, bár a két nagyobb mellett azért nem volt olyan könnyű, mint az első két alkalommal. A nagylányom 6 éves, a kisfiam 4, szóval volt itthon élet bőven. Sokszor elfáradtam délutánra, de szerencsére a párom és a család sokat segített, szóval panaszra nem volt okom.

A minap konzultációra mentem, kisműtét előtti altatóorvosos vizit, semmi komoly. Az orvos a szokásos adatokon kívül meglepő módon kérdéseket tett fel a jó és rossz szokásaimról. Nem paráztam rá túlságosan, majdnem hibátlan vagyok, úgy éreztem, bűntelenül élek. Viszonylag rendszeresen mozgok, nincsenek káros szenvedélyeim, kis jóindulattal, egy karban tartott, fiatalos negyvenes vagyok, oldschool cuccokkal és káoszos háztartással. Mindennapos eset.

Különleges időszakot élünk: János fiam születésével nemcsak én léptem át a szülővé válás küszöbét, de egyben egy új generáció, a béta generáció első képviselőinek egyikét tarthatom a karomban. Szociológusként évek óta foglalkozom társadalmi trendekkel, de most, 2025-ben, egészen más szemszögből vizsgálom a 2025 és 2039 között születő nemzedék kilátásait. Mit jelent számomra szülőként az a tény, hogy fiam ennek az új generációnak a tagja lesz, és milyen világban fog felnőni?

Már lassan húsz-harminc éve, hogy Magyarországon is dübörög a Bálint, illetve Valentin-nap. Vörös rózsák, parfüm, wellness, étterem, rózsaszínplüssmackó ésatöbbi.

Mivel nyakig benne vagyunk éppen, gondoltam írok nektek arról, hogyan zajlik a középiskolába átlépés Belgium flamand részén (fogalmam sincs, hogy a vallonoknál másképp van-e)

Na, szóval matek. Hát, hogy is mondjam? Egy dolog biztos: meg lehet tanulni! Tényleg. Esküszöm. Csak hát könnyű elveszteni a fonalat. Mert itt minden számít. Minden! Ha egy pillanatra is elkalandozol, máris úgy érzed, mintha egy másik bolygón járnál. És mivel minden egymásra épül, ha egyszer elveszel benne, mindig visszaköszön majd a hiányosságod. Vagyis konkrétan megbüntet érte az élet.

Most komolyan… lehet, hogy tényleg megestem?! Mondjuk, ha valaki képes ilyesmire, az biztos én vagyok. Elvégre mindig is szerettem a váratlan fordulatokat.

Na, szóval most, hogy a kicsi Zoéka már 3 hetes lett, gondoltam, én is leírom, hogy is volt az egész, mert annyian kérdezgetik. Minden január 12-én kezdődött. Már kora reggel olyan furcsa volt minden, de gondoltam, ez biztos azért, van mert már a 39. hétben voltam, és hát na, már tényleg olyan voltam, mint egy bálna. Szegény párom már hetekkel előtte kiköltözött a kanapéra, mert annyit forgolódtam éjszaka.

Sokan úgy gondolják, hogy a gyereknek az a legjobb, ha hároméves koráig főként az édesanyjával van, és nem kerül bölcsődébe vagy más közösségbe.

A kórház neve:

Talán kimondhatjuk, ma már nem szégyen pszichológushoz, lelki segítő szakemberhez fordulni, ha bajban érezzük magunkat vagy családtagjainkat. Elvi lehetőségként sokak fejében megfordul, de innen még hosszú út vezet a megvalósulásig, és elfogadtatni, pozitív színben tüntetni föl az ott töltött időt és a ráfordított pénzt, bizony még mindig nem könnyű.

Ivanhoo vagyok, az álnév kötelez, így is elég bátorság volt egyáltalán tollat ragadni. Három gyermekünk van. Berta kilenc, Kata tizennégy és Zsombor tizenkét éves. A kisebb gyerekek mindig kikövetelik maguknak a figyelmet – mondják. A második gyerekek nagyobb eséllyel lesznek bajkeverők – ezt pedig a statisztikák állítják, bár szerintem ez azért ennél bonyolultabb dolog.

Valahogy mindig azt hittem, hogy a szülői kivételezés csak afféle urban legend, amit a gyerekek találnak ki, hogy legyen min veszekedniük. Aztán megszülettem, kis korkülönbséges lányok anyukájaként, és az életem egy állandó „közvetítés” lett a két csapat között.

Mostanában sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen kihívásokkal néznek szembe kamasz gyerekeink ebben a háborús, klímaválságos, TikTok-divatok diktálta világban. Biztos ti is tapasztaltátok, hogy a kamaszok élete már egészen más, mint a mi tinédzserkorunkban volt. Nem mondom, hogy nekünk nem volt nehezítő pályánk, de amit ők élnek át, az teljesen más dimenzió.

Azért szeretném megírni az élményemet a témában, mert én homlokegyenest más történetekkel találkoztam, és szeretném ha árnyalnák a képet az otthon szülésről, mert az én történetem 100% valódi. Nem szeretném, ha valaki emiatt nem választaná ezt a szülést, de szeretném, ha sokkal felkészültebb lenne, mint amennyire én voltam. Remélem, sokak segítségére válik a beszámolóm.

Sosem felejtem el, amikor a nagyszüleim újra ünnepelték egybekelésüket, aranylakodalmat ültünk.

Egy játszószőnyeg nemcsak kényelmes helyet biztosít gyermeked számára a játékhoz, hanem hozzájárul a fejlődéséhez és a biztonságos környezet megteremtéséhez is. Nem mindig egyszerű azonban megtalálni az ideális darabot, hiszen számos típus, méret és funkció közül választhatsz. Olvass tovább, és megtudhatod, milyen szempontokat érdemes átgondolnod vásárlás előtt!

A válás utáni gyerekek ingázásának képe már régen belénk ivódott: egyik héten anyánál, másikon apánál, és akkor mindenki megy tovább a saját kis életébe. Én mindezt úgy csináltam, hogy mindig 3 napra bepakolt, bazinehéz iskolatáskával és alvómacival ingáztam ide-oda, ami elég nyomasztó időszak volt alig 9-10 évesen. Mire megmelegedem anyunál, húzhattam vissza apuhoz és az új nevelőmamimhoz, aki rémes volt, igazi ördög, és még csak Prada-t sem viselt.

Néptáncos vagyok. Amióta csak az eszemet tudom, táncra perdülök, és népdalokat énekelek, szinte minden helyzetben. Kiskoromban, ha meghallottam egy dallamot, akár az utcán is képes voltam rákezdeni egy páros székire, vagy egy körökre szóló éneklésre. Annyira imádtam az életet, hogy másképp el sem tudtam képzelni a létezést, mint táncolva és dalolászva. Hétévesen a családom és a tanáraim észrevették, hogy ebben több van, mint egyszerű gyerekszenvedély. Elérkezett az idő, hogy „komolyan vegyük” a tehetségemet.

A gyerekvállalás valóban egy hatalmas döntés, ami az egész életünket megváltoztathatja – nem csupán  azért, mert egy kisbaba érkezése gyökeresen átalakítja a napi rutinunkat, az egész életünket, hanem azért is, mert ez az egyik legmeghatározóbb közös lépés, amit egy pár együtt megtehet.

Ha valaki, hát én tudom, hogy a fogszabályozás nem kis vállalás – sem a gyerekek, sem a szülők részéről. A 15 éves ikerlányaim, Vanda és Mira, sikerrel fejezték be a fogszabályozási mizériát, és bár eleinte izgultunk, ma már csak azt bánom, hogy nem kezdtük el korábban ezt az egészet. Az ő tapasztalatuk (és a miénk) alapján szeretném megosztani, hogy miért érdemes időben lépni, és hogy mennyi előnye van ennek az egésznek – nemcsak a tökéletes mosolyuk miatt!