All inclusive rémálom – amikor a családi nyaralás horrorfilmbe fordul

Amikor az ember tavasszal először kimondja: idén utazunk, olyan szilárd elhatározással teszi mindezt, hogy nem sokkal ezután be is fizet valahova, meg lefoglal, email-eket ír az extra igényeiről és máris arról képzeleg, milyen csodás lesz az egy hét családi együttlét, all inclusive. Persze, hogy optimista, mindenki, hiszen ilyenkor még nem sejtünk semmit, csak a legjobbat reméljük. 

Az agyunk nem úgy van beprogramozva, hogy eleve rosszra készüljünk, dehogyis gondoljuk úgy, hogy a fél éve spórolgatott pénzünkből befizettünk pár nap rémálomra. Mi csak elmennénk kikapcsolódni valahova. Nem feltétlenül messzire, nem feltétlenül drágán, de egy olyan helyre, ahol nem kell főzni, mosni, és ahol elvileg mindenki kipiheni magát. Még mi, szülők is, nem csak a gyerekek. Legalábbis ez az elképzelés. A gyakorlat viszont – ahogy azt a többszöri, utólag már majdnem vicces tapasztalataim mutatják – egészen más irányba szokott elindulni.

Nálunk ugyanis az utazás egy külön műfaj. Olyan terep, ahol szinte törvényszerű, hogy balul sül el a nyaralás, de legalább az utókornak lesz belőle egy jó történet. Vagy több. Ezeket most összegyűjtöttem, tanulságként, elrettentésként, de legfőképp egy kis jókedvre számítok. Ne aggódjatok, ez már velünk mind megtörtént, veletek már kizárt, hogy megismétlődjön. 

A „hangulatos vidéki apartman”, ami valójában egy horrorfilm díszlete

Kezdjük egy klasszikussal. A fotók alapján minden stimmelt: rusztikus, vidéki, „igazi békebeli hangulat”. A valóságban viszont a békebeli inkább jelentette az 1973-at, mint a romantikát. A szag fogadott először. Az a megmagyarázhatatlan, dohos, nedves, „itt valami nem él, hanem túlél” szag.

A falakon gyanús foltok, az ágy alatt ismeretlen eredetű morzsák, a fürdőben pedig egy penésztelep, ami láthatóan már saját öntudatra tett szert. A gyerekek az első öt percben megkérdezték, hogy biztos itt alszunk? Ekkor már sejtettem, hogy balul sül el a nyaralás, de még próbáltam optimista maradni. Nem kellett volna.

Amikor az „egyszerű, de tiszta” csak egyszerű

Egy másik alkalommal kifejezetten olcsó szállást választottunk. Tudatos döntés volt. „Úgyis csak aludni megyünk oda” – mondtam bölcsen. Az „egyszerű, de tiszta” leírásból az egyszerű megvalósult, a tiszta viszont inkább egy filozófiai kérdés maradt.

A lepedőn hajszálak (nem a mieink), a törölközők inkább szürkének tűntek, mint fehérnek, és az ágy olyan hangot adott minden mozdulatra, mintha egy idős ember sóhajtozna. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a szekrényből valami koppan. Nem néztem meg. Nem mertem. Reggel gyorsan összepakoltunk. Klasszikus rémes nyaralások-pillanat: a családi menekülés udvarias, de határozott megvalósítása. Köszönjük, tartsa meg az aprót. Nyomás! 

Az „családbarát” szállás, ahol senki sem aludt

A családbarát szállás kifejezés számomra pár éve új jelentést kapott. Akkor még azt hittem, ez azt jelenti, hogy nyugodt, csendes, mégis gyerekekre szabott, egy csomó játékkal, eszközzel és ötlettel. A valóságban egy olyan apartmanházba érkeztünk, ahol az alsó szinten hajnalig tartó legénybúcsú zajlott, a felső szinten pedig a tulaj kutyája ugatott megszállottan.

A gyerekek hajnali háromkor még mindig ébren voltak, mi pedig egymásra néztünk a férjemmel, és egyszerre mondtuk ki: megint balul sül el a nyaralás. Másnap reggel már alternatív szállást kerestünk. A „családbarát” szó azóta gyanús.

A tengerpart, ami papíron volt közel

„Öt perc sétára a strandtól” – állt a leírásban. Valójában ez huszonöt percet jelent egy meredek, köves úton, tűző napon, gyerekekkel, gumimatraccal, hűtőtáskával, helyi járat nincs. A strand persze gyönyörű volt, de mire odaértünk, már mindenki ideges volt. Arról nem is beszélve, ha valamit a szálláson hagytunk, ilyenkor mindig sorsot húztunk, hogy ki menjen vissza érte. 

Ez az a nyaralás volt, ahol rájöttem: sosem szabad elhinni, hogy egy tuti szuper szállás pont öt percre legyen a türkiz víztükör szélétől. És nem minden pihenés pihentető. Újabb fejezet a rémes nyaralások krónikájában.

Az éjszakai menekülés

Volt olyan is, amikor konkrétan éjjel pakoltunk össze. Nem dramatizálok. Félhomályban, halkan, cipő a kézben, gyerekeket felkeltve, „most gyorsan megyünk” üzemmódban. A szállás annyira vállalhatatlan volt, hogy inkább autóztunk két órát éjszaka, mint hogy ott maradjunk. Ez az élmény végleg beégette az agyamba: néha tényleg balul sül el a nyaralás, és ezt nem kell hősiesen végigszenvedni. Lehet menni. Szabad menni.

Mit tanultam ezekből?

Elsősorban azt, hogy a fotók gyakran hazudnak. Másodsorban azt, hogy az értékelések aranyat érnek. Harmadsorban pedig azt, hogy ha egy nyaralás első napján már mindenki feszült, akkor nem az a megoldás, hogy „majd megszokjuk”.

A rémes nyaralások azért nem a világ végét jelentik, ott és akkor nagyon rossz érzés, de később ezek az epizódok felejthetetlen történetekké alakulnak a családi legendáriumban. Meséket mentünk el velük együtt. Olyanokat, amiket évekkel később már nevetve mesélünk. Akkor persze abszolút nem vicces a helyzet, sokkal inkább túlélési gyakorlat. De évekkel később mégis megszépül, még ez is. 

Nem adjuk fel?

Mindezek ellenére újra és újra útrakelünk. Mert mindig van remény. Mert minden borzalmas szállás után jöhet egy jó. Mert a nyaralás nem csak a helyről szól, hanem arról is, hogy együtt vagyunk, kiszakadunk, próbálkozunk. 

Ami nagyon fontos és tényleg sokat jelenthet, sok mindentől megment, ha nem azonnal foglalsz le valamit a családnak, ahogy megláttad egy prospektusban. Ma már mindenről találsz valós, tapasztalatokon alapuló leírásokat a neten, semmi sem maradhat titokban, csak jól kell tudni keresni. Próbáld meg az egycsillagos beszámolókon is átrágni magad, mert a keserű szavak mögött ott vannak az infók, ami a ti nyaralásotokat is érintheti, és elronthatja. 

Mi nagyon szeretünk utazni, ezért kitartóak vagyunk. És bármennyire is balul sül el a nyaralás, a végén mindig azt mondjuk: jövőre is megyünk. Csak egy kicsit óvatosabban. Még több kérdéssel. Nem kapkodva. És lazán, még több humorral felvértezve. 

Ha pedig újra rémes lesz? Nyugalom, legalább lesz miről mesélni!