Autista Barbie: amikor a sokszínűség játék lesz

Volt idő, amikor a Barbie egyet jelentett a hosszú lábakkal, a vékony derékkal, a makulátlan mosollyal és azzal a kissé idegesítő, szupernős érzéssel, hogy „ehhez nekem semmi közöm”. Egy irreális szépségideál, amit lehetett ugyan fésülni és öltöztetni, de valahogy sosem hasonlított senkire a való életből.

Ehhez képest az utóbbi években a Mattel látványos irányváltásba kezdett. Mintha végre rájöttek volna: a gyerekek fejben nem csak hercegnők és szupermodellek, hanem nagyon sokféle karakterek. Nem is kizárólag arra vágynak, hogy ezeket az elérhetetlen ideálokat folyton az orruk alá dörgöljük, hiszen nap, mint nap szembejön velük a világ, kitágultak a csatornák, látnak már nehézséggel küzdő, más színű, fogyatékkal élő embereket hétköznapi szituációkban. És a fő érv: ha már játékbabát adunk a kezükbe, miért ne mutathatná meg az a baba a világ valódi arcát is?

Így jutottunk el oda, hogy ma már léteznek „másmilyen” Barbie-k. És most megérkezett az eddigi talán legfontosabb Barbie-képviselő: az autista Barbie baba.

Hallókészülék, vitiligo, kerekesszék – Barbie már nem is tucat

Mielőtt rátérnénk az újdonságra, érdemes végignézni, mennyi minden változott az elmúlt években Barbie világában. A Mattel ugyanis lépésről lépésre bontotta le azt az egykaptafás képet, amit évtizedekig épített.

Megjelentek a különböző testalkatú Barbie-k: alacsonyabbak, teltebbek, sportosabbak. Jöttek a különböző bőrszínű, hajtípusú babák, amik végre nem csak „variációk” voltak, hanem önálló karakterek.

Aztán mára itt vannak a fogyatékossággal élő Barbie-k:
– kerekesszékes Barbie,
– protézist viselő Barbie,
– hallókészülékes Barbie,
– vakvezető kutyával érkező Barbie,
– és vitiligós Barbie is, akinek a bőrén jól látható pigmentfoltok vannak.

Ezek a babák nem külön sorozatként, nem „speciális polcon” jelentek meg, hanem ugyanannak a világnak a részeként, mint a többi. Ez önmagában fontos üzenet: nem kivételek, hanem a mindennapok részei a baba világban is, ahogy a valós életben. 

És most ehhez a sorhoz csatlakozott az autista Barbie baba.

Mitől „autista” egy Barbie?

Fontos rögtön tisztázni: az autizmus nem egy külső jegy, nem egy „ránézésre felismerhető” állapot. Éppen ezért az autista Barbie baba nem karikatúra, nem túlzó, nem leegyszerűsítő.

A Mattel közleménye szerint az autista babát több mint 18 hónapos együttműködés eredményeként fejlesztették ki az Autistic Self Advocacy Network nevű nonprofit szervezettel, amely az autizmussal élők jogait és jobb médiaszereplését támogatja. A cél az volt, hogy olyan Barbie-babát hozzanak létre, amely külső jegyeiben a lehető legjobban tükrözi az autisták világszemléletét és a világot feldolgozó módszereit – áll a Mattel közleményében.

A Mattel tehát nem kapkodott, több mint másfél évig dolgozott a fejlesztésen, szakértőkkel, autizmussal élő emberekkel és családjaikkal együttműködve. A cél az volt, hogy a baba hiteles legyen, de ne stigmatizáló.

Az autista Barbie szemei kissé oldalra fordulnak, hogy kifejezzék, egyes autisták néha elkerülik a közvetlen szemkontaktust. A baba könyökét és csuklóját is mozgathatóvá tették, hogy megmutathassa a kézcsapkodást és más egyéni gesztusokat, amelyeket egyes autisták használnak az érzékszervi információk feldolgozásához vagy az izgalom kifejezéséhez. 

A baba eleve visszafogottabb színeket visel, ruháján finom, ismétlődő minták jelennek meg – ezek sok autista ember számára megnyugtatóak. A fejlesztő csapat egy rövid ujjú, A vonalú ruhát választott neki, amelynek lebegő szoknyája kevesebb érintkezést biztosít a bőr és az anyag között. A Mattel baba lapos cipőt is visel, ami elősegíti a stabilitást és a mozgás könnyűségét.

Minden Barbie-hoz tartozik egy rózsaszín, ujjra akasztható fidget spinner, zajszűrős fejhallgató és egy rózsaszín tablet, amelynek mintája azoknak az eszközöknek a mintájára készült, amelyeket a beszédben nehézségekkel küzdő autisták használnak a kommunikációhoz.

A Mattel 2023-ban mutatta be első Down-szindrómás babáját, azt követően pedig egy 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő személyt ábrázoló Barbie-t hoztak. A különleges Barbie-k mind a Fashionistas sorozat részei, ahogy a már korábban említett, protézist viselő Barbie és Ken, valamint egy hallókészülékkel megalkotott Barbie is, de a sorozat foglalja magában a magas, vékony és kerekded testalkatúakat, valamint számos hajtípust és bőrszínt, amelyek a világ sokszínűségét mutatják be.

Jogosan merül fel a kérdés: nem túlzás ez? Kell egyáltalán „autista Barbie baba”? Nem lenne jobb, ha a gyerekek egyszerűen csak játszanának?

A válasz röviden: pont ezért kell.

A gyerekek ugyanis a játékaikon keresztül értik meg a világot. A babák nemcsak tárgyak, hanem történetek hordozói. A gyerekek eljátsszák velük, amit látnak, amit tapasztalnak, amit nem értenek, amitől félnek – vagy amit szeretnének megérteni.

Ha egy gyerek soha nem lát mozgássérültet, autista gyereket, vitiligós embert a játékai között, akkor ezek a különbségek idegenek maradnak számára. Ha viszont ott vannak a polcon, a szőnyegen, a képzeletében, akkor természetessé válnak.

Ezek a babák nem kizárólag azoknak a gyerekeknek készülnek, akik érintettek. Sőt.

Egy autista gyerek számára hatalmas élmény lehet, hogy végre olyan babát lát, aki „hasonlít rá”. Egyfajta visszaigazolás: rendben vagyok, létezem, látható vagyok.

De legalább ennyire fontos azoknak a gyerekeknek, akik nem autisták. Akik így már kicsiben megtanulják, hogy nem mindenki ugyanúgy kommunikál, reagál, kapcsolódik. Hogy van, aki csendesebb. Van, akinek több tér kell. Van, akinek nehéz a szemkontaktus. És ettől még ugyanolyan értékes.

Az autista Barbie baba nem csak különleges játék, hanem egy olyan eszköz is, ami segít empátiát építeni – és erre ma talán nagyobb szükség van, mint valaha.

Játékból párbeszéd

Sok szülő pontosan tudja, milyen nehéz beszélni ezekről a témákról. Mit mondjunk a gyereknek, amikor rákérdez: miért visel az a kisfiú fülvédőt? Miért nem beszél? Miért nem néz rám?

Egy ilyen baba viszont megnyitja a beszélgetést. Nem kell hosszú magyarázat, elég egy mondat: „Van, aki így érzi jól magát.” És a gyerekek általában ezt így egyben – létező baba és egyszerű magyarázat – könnyebben elfogadják.

Ez az érzékenyítés nem hangos kampányokkal kezdődik, hanem a gyerekszobában. A szőnyegen. A játék közben. A Barbie sokáig kizárólag azt üzente: legyél szép, vékony, mosolygós, sikeres. Ma viszont egyre inkább azt mondja: legyél az, aki vagy.

Lehet, hogy nem mindenki rajong ezért az irányért. De ha ez a kampány csak egyetlen gyereknek segít abban, hogy elfogadottabbnak érezze magát – vagy egy másiknak abban, hogy nyitottabb, empatikusabb legyen –, akkor már megérte. Az autista Barbie baba apró lépés abba az irányba, hogy a különbözőség ne legyen furcsa, ijesztő vagy zavarba ejtő. Hanem csak egyszerűen: része az életünknek.