6. oldal - Bezzeganya

Egy átlagos keddi délután. A gyerek hazajön az iskolából, ledobja a táskáját, majd közli: „Hupizöld hajat szeretnék.” Te pedig ott állsz, egy pillanatra azt hiszed, hogy rosszul hallottál, aztán még egyszer visszapörgeted a fejben rögzített hangfelvételt, de nem, nem tévedtél. Hupizöld haj. Az a gyerek, aki eddig maximum egy új cipőt szeretett volna, most hirtelen egy kész ciberpunk karakterré akar válni.

Beszéljünk-e több nyelven a gyerekünkhöz már a kezdetektől? Nem fogja összezavarni? Jobb, ha előbb az anyanyelvét sajátítja el tökéletesen? – Ezek a kérdések újra és újra előkerülnek, ha szóba kerül a többnyelvű nevelés. Pedig egyre több kutatás és tapasztalat mutatja, hogy a több nyelven beszélő gyerekek nemcsak hogy nem szenvednek hátrányt, hanem magabiztosabbá, rugalmasabbá válnak, és a nyelvtudásuk más területeken is előnyt jelent számukra.

Kik azok az e-sportolók?

A szülői félelmek és tabuk nyomában

Ha egy családban kisgyerek érkezik, az első kérdések egyike mindig az: ki marad otthon vele? Sokak fejében még mindig él az a kép, hogy ez szinte kizárólag az anya feladata. Pedig egyre többen választják – vagy kényszerülnek rá –, hogy az apák maradjanak otthon egy időre.

Szinte minden szülő átélt már egy olyan meghökkentő pillanatot, amikor a tanár mesélni kezd a gyerekéről, és a leírás alapján egy teljesen idegen lurkó képe rajzolódik ki a történetből. Itt jön, az „Ez nem az én gyerekem!”-effektus. Gyakran előfordul.

Sminkben pózoló gyerekek, bikinis felvonulások, tökéletesre belőtt frizurák – mindez egy olyan világ része, ahol a gyerekeket már egészen kicsi koruktól a külsejük alapján értékelik. Egyesek szerint ez csupán egy ártatlan hobbi és tűzön-vízen át védelmezik ezeket az eseményeket, mások azonban úgy vélik, hogy a szépségversenyek ártanak a gyerekek önértékelésének és fejlődésének. De vajon miért nevezik be a szülők újra és újra a gyerekeiket ezekre a versenyekre? És milyen hatással van mindez a kicsikre hosszú távon?

Régen, ha egy iskolai mosdó ajtaja kivágódott, a folyosón terjengő füst egyértelműen jelezte, hogy néhány diák rágyújtott. Ma a helyzet egy kicsit más: a cigarettázás mellett újabb, modern alternatívák jelentek meg a fiatalok körében. És bár ezek kevésbé látványosak, sok szempontból veszélyesebbek is.

Szülővé válni olyan, mintha egy életre szóló önismereti tréninget kezdenénk el – a különbség csak annyi, hogy nincs előzetes felkészítés, és az első leckékkel együtt máris felelősek vagyunk egy másik emberért.

A gyermekágyi időszak az anyaság egyik legintenzívebb, de egyben legkevésbé tárgyalt szakasza. Minden édesanya átéli, mégis meglepően keveset beszélünk róla. Persze, ilyenkor legfőképpen a babáról van szó, látogatók jönnek-mennek és ugyan gratulálnak az anyukának, de azért a fő fókusz nem az egy ilyen vendégekkel való közös beszélgetésen, hogy mennyire fáj a gátseb, vagy hogy sikerült-e már egyáltalán felocsúdni a császármetszés utáni helyzetben.

A digitális világ gyorsan elért minket, egyre nehezebb elkerülni az online tér hatásait – nemcsak mi, felnőttek, hanem a gyermekeink is egy olyan világban nőnek fel, amely már teljesen más, mint amit mi valaha ismertünk. Szülőként gyakran próbáljuk megakadályozni, hogy a gyerekeink túl sok időt töltsenek a képernyők előtt, miközben mi magunk is egyre inkább digitalizált életet élünk. De mi van akkor, ha a mi kényelmes, technológiai eszközökkel teli életünket épp az a generáció fogja átvenni, akiket most próbálunk megóvni a túlzott digitális hatásoktól? Éppen ezért nem tilthatjuk őket teljesen a minket körülvevő technológiáktól sem. Azt a nem létező arany középutat keressük.

A mai fiatalok egyre később hagyják el a szülői házat – különösen a férfiak. Nem ritka, hogy valaki a húszas évei végén, sőt, a harmincas évei elején is még a gyerekkori szobájában él. Csak mondjuk lecserélte időközben Samantha Fox poszterét valami jó kis kortárs moziplakátra.

A házi feladat kérdése az egyik legmegosztóbb téma a szülők és pedagógusok körében. Miért van szükség házi feladatra, és valóban hozzájárul-e a tanuláshoz, hogy az egész napos terhelés és napközi után még otthonra is maradjon feladat? Milyen hatással van a gyerekekre, ha a napi iskolai órák után még otthon is csak az iskolás feladatokkal bíbelődnek?

Ha van gyereked, és ő otthonra szánt házi feladatot kap, vagy ne adja az ég, beteg lesz és otthon pótol, akkor tudod, hogy a leckeírás nem csak egyszerű papírmunkát jelent – hanem egy érzelmi hullámvasutat, amire minden este önkéntelenül is felpattansz. Ugyanis a házit bizony meg kell írni. De ez nem mindig megy olyan könnyen a csemetének. Sőt, baromi nehezen megy. A gyerekek egyik felének. Egyesek könnyedén veszik az akadályokat, míg mások olyan kifogásokkal állnak elő, amiket egy profi ügyvéd is megirigyelne. Lássuk, te melyik kategóriába sorolhatod a csemetédet!

A szülők általában örömmel veszik tudomásul, ha gyermekük jó étvágyú és szépen gyarapszik, és ez természetesen a kisbabakorra is érvényes. Gyakran sokkal később és ritkábban fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy a gyerkőc túlsúlyos, mint azzal, hogy sovány.

A küzdősportokat sokan a versengéssel és az agresszióval azonosítják, pedig valójában sokkal többről szólnak. A kung-fu, a karate, a judo, a taekwondo vagy akár a brazil jiu-jitsu nemcsak fizikai erőnlétet és technikai tudást adnak, hanem hihetetlenül komoly mentális és érzelmi stabilitást és fejlődést biztosítanak a gyerekek számára.

A csecsemők korántsem olyan tájékozatlanok, mint azt korábban gondolták a gyermekpszichológia szakértői, akiket még mi, 30-40-50 éves szülők olvashattunk, amikor magunk is babázni kezdtünk.

Nemrég olvastam itt egy bejegyzést a szülői értekezletek szőlőtípusairól, és nem bírtam megállni, hogy ne képzeljem el azt a tökéletes szülőit, ahol minden karakter egyszerre van jelen. Szóval tessék, egy kitalált történet, amiben mindenki feltűnik:

Ha valaha is érezted magad úgy, mintha a tested titokban saját kis tervet szövögetne a jövődről, akkor valószínűleg épp az ovulációról volt szó! Ez a folyamat olyan precíz és ravasz, hogy a legjobb randialkalmazások is megirigyelnék a hatékonyságát.

A válogatós kisgyerekek szüleinek van egy jó hírem: a remény hal meg utoljára. Azoknak pedig, akiknek mindenevő gyerek jutott: élvezzétek, amíg lehet, mert később úgyis elromlik minden!

Amikor Richolm Orsolya belevágott az animációs diplomaprojektjébe, egy merész ötlettel állt elő: egy évet adott magának, hogy megtalálja a szerelmet, és közben blogban, valamint animációk formájában dokumentálja az útját. A „Hogyan találtam meg a férjemet 2025 júliusáig?” című projekt nemcsak egyedülálló önismereti vállalkozás lett, hanem a korábbi évek virágzó blogkultúrájának újraélesztése is.

Van az a pillanat, amikor véletlenül egyszerre érkezik a két nagyi. Mondjuk egy szülinapi zsúrra. Pedig megesküdnél, hogy külön időpontra hívtad őket. De nem. Ott állnak az ajtóban, mindketten a „legjobb nagyi” kötényben, és náluk van az általuk tökéletesre fejlesztett túrós süti receptje.

Van az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy ugyanaz a betegség teljesen másképp működik, ha a gyereked kapja el, vagy ha te. Mondjuk egy sima nátha. Ami a gyereknél három különböző orvos azonnali konzultációját, hatféle gyógyszert és másfél hét szigorú ágynyugalmat igényel. Nálad meg... kit érdekel, ha lázas vagy, az élet nem áll meg, és a gyerek pont most fedezte fel magában a jövő dobosát.Nézzük a különbségeket:

Hat éve járok szülői értekezletekre, és minden alkalommal olyan, mintha egy különös színdarab szereplői lennénk, ahol mindenkinek megvan a maga jól begyakorolt szerepe. Minden gyerekem szülői értekezletein ugyanazok a karakterek tűnnek fel...

Amikor kismama vagy, azt mondják, hogy ha megszületik a kölök, vezetned kell egy babanaplót, hogy egy cuki kis könyvecskében örökítsd meg az első pillanatokat. Na, az enyém pont három bejegyzésig jutott. Aztán azt hittem, hogy majd mindenre emlékezni fogok. Vannak dolgok, amiket kristálytisztán fel tudok idézni a gyerekem első éveiből, másokat meg egyáltalán nem. Van, amit fotók őriznek, van, ami beégett. És van, ami örökre elveszett az emlékek között. Lássuk az elsőket!

Nemrég egy óvodai szülői közösségben felmerült a kérdés: mit lehet kezdeni azokkal a szülőkkel, akik poénokra, szekálásra építik a kapcsolódásukat a gyerekeikkel? Akik viccesnek szánják a cikizést, de valójában a gyerek maga sem találja ezeket a helyzeteket humorosnak. Valamiért ezek a szülők többségében az apukák táborából kerülnek ki, ezt még nem fejtettem meg, hogy miért, pszichológiai szempontból biztosan van rá magyarázat, de ezzel most nem foglalkoznék, inkább a jelenséget próbálnám megérteni, mint gyakorló szülőtárs. Nézzétek el nekem, hogy főleg az apukákat hangsúlyozza majd a cikk, ebben nincs szándékos általánosítás, sem sztereotípia, vagyis próbálom mindezt elkerülni.

Fogorvoshoz menni a legtöbb gyerek (és az összes felnőtt) számára nem épp az év legfényesebb napja. De ha már muszáj, legalább ne fizessünk érte feleslegesen! A jó hír, hogy a társadalombiztosítás rengeteg fogászati kezelést fedez a csemete 18 éves koráig – de vannak azért kivételek. Nézzük, hova fordulhattok, milyen kezeléseket kaphattok térítésmentesen, és mik azok a pluszköltségek, amikkel számolni kell.

„Bőrdarabkás főzelék, agyvelőből készült lebbencsleves” a menzán, de vajon mit esznek azok a gyerekek, akik otthonról visznek ebédet?

Gyereknevelés. Egy szó, amit ha elég sokszor ismételsz magadban, lassan elveszíti a jelentését. Most komolyan, mit is akarunk ezzel a fogalommal kifejezni? Az anyaság útján járva negyed évszázad után arra jutottam, hogy a „nevelés” nem más, mint egy önmagunk által kreált illúzió. A varázslat, amibe kapaszkodunk, hogy ne essünk kétségbe, amikor reggel a kávéspohárral a kezünkben a LEGO-tengeren át ugrándozunk. De ha a „nevelés” nem létezik, akkor mi az, ami igen?