Ezért némítja le decemberben a fél ország a szülői Messenger-csoportot

Az iskolai ünnepi készülődés már november végén idegösszeomlással fenyeget minden tisztességes szülőt. A nap legváratlanabb pillanataiban megszólal a telefon. Pitty. Kávézás közben, hajnali hatkor, éjjel egykor, munkaidőben és azon túl. Pitty. Pitty pitty. 

És ezzel megnyílik a pokol kapuja.

A szülői Messenger-csoport decemberben nem csupán kommunikációs csatorna, hanem élő, lüktető, horrorfilmekbe illő mutáns organizmus, ami soha nem alszik. Még akkor sem, amikor már úgy tűnik, mindent megbeszéltünk, és sikerült egy problémára pontot tenni. Megvan az osztályfőnöknek szánt ajándék. Megvannak a szaktanári ajándékok. A könyvutalványokat és sportkuponokat is megrendelte az SZMK-s anyuka. Minden sínen van. Már csak műanyag poharakat kell szerezni, bár elavult és tök ciki, de mégis az kapta a több szavazatot. És akkor jön egy újabb ötlet, egy harminckettedik bögrefelirat vagy egyedileg gravírozott toll és megint megszavazzuk, hogy igen vagy nem. És amikor ezen túl vagyunk, de tényleg megvan a tanári rész, akkor már csak a valódi főszereplők karácsonyára kell gondolnunk, a gyerekekére. 

A névhúzás, ami sehogy sem lehet jó 

Először ártatlanul és magától értetődően hangzik: Legyen névhúzás, így minden gyereknek meglepetés lesz, és nem lesz klikkesedés. Zseniális ötlet. Tíz percig.

Aztán 5 perc csend után megint pitty. Pitty. Csak úgy záporoznak a kérdések:

– Mennyi legyen az értékhatár?
– Belefér a csoki?
– A csoki most édesség vagy ajándék?
– Ha valaki gluténmentes, akkor mit lehet?
– A könyv személyes?
– LEGO túl sok?
– Használt könyv kizárva?

És ez még nem lenne elég, jönnek a licitemelők és az elzárkózók. Valaki bedobja: 

Valaki más: „Szerintem az már sok. Nekünk három gyerekünk van, az három osztálykarácsony, háromszor háromezer forint.” – jogos. 

Egy harmadik pitty: „A gyerekek úgyis mindent összehasonlítanak, legyen meghatározott ajándék a lányoknak és a fiúknak, és csak a névhúzás legyen meglepetés.” – ezt gyorsan leszavazza a többség. Ha már a névhúzás miatt maguk a ceremónia főszereplői is meglepetések egymás számára, lehessen szabadon ajándékozni, ne mindenki ugyanazt a gyertyakészletet kapja. – igaz lehet.  Egy negyedik pitty, amikor már kezdett csendesedni a dolog: „Mi nem szeretnénk részt venni.” Ez valódi pittylavinát okoz. „Miért nem?” És ekkor már 43 üzenetnél tartunk, miközben te még azt sem tudod, a te gyereked kinek húzta a nevét. Egyszerűen nincs idő ezt megbeszélni, annyira pörög a szülői messenger-csoport.

Százezres tanári kar 

Csend. Végre. Este van, ki-ki nyugalomban, otthon és úgy tűnik, minden megbeszélve. Aztán egyszer csak pitty. 

– „Gondoltam, gyűjtsünk a tanároknak is. A könyvutalvány olyan snassz. Legyen mellé még valami, aminek igazán örülnek, amit szeretnek”

– Jó, de honnan tudjuk, melyik tanárnak mi a kedvence? És mennyi legyen fejenként az összeg?”

Itt megremeg a csoport. Van, aki szerint ez természetes. Van, aki szerint „ez már túlzás”. Van, aki kilép, majd visszalép. És van az SZMK-s anyuka, aki Excel-táblával és határidőkkel érkezik, és láthatóan már októberben erre készült. Be akarja bizonyítani, hogy fejenként harmincezer forint ajándékérték alatt ne is álljon a szülői közösség a tanárok elé. Ezen sokan kiakadnak. Vita kezdődik. Pitty. Pitty. 

„Ő igazán megérdemli. Többet van a gyerekkel, mint én!”

„De mi is dolgozunk. Még sincs nélkülözhető harmincezer forintunk, egyszer sem, nem hogy többször!”

„Nem az összeg számít.”

„De akkor miért számszerűsítjük az összes ajándékot?” 

A pitty késő éjjelig tart. Ilyenkor ezek szerint mindenki félreteszi a saját otthoni életét, családját és a neten bújja a tanári ajándékok felhozatalát, számolgat, oszt és szoroz és megsértődik, ha nem az ő ötlete lesz a befutó. 

Karácsonyi hangulat pipa. Feszült demokrácia pipa. Passzív-agresszív szmájlik rendben. A legrosszabb az a szülőtípus egyébként, aki sosem mond érdemben semmit, csak emojikat tesz ide-oda, melyeknek döntő többsége karácsonyfa, vagy becsomagolt ajándék, így lehetetlen kikövetkeztetni, mi a véleménye és külön kérdezni kell, de akkor nem válaszol, olyankor eltűnik a szülői messenger-csoportból és hallgat legalább negyvennyolc órán át. Nem zöld pötty többé és nem megy le a feje az újabb beírások alá. Fej nélkül van és elveszik a ködben. 

Ki díszít, mikor, miből, és miért mindig ugyanaz?

Egy laza pittyel indul a péntek délelőtt. – „Ki vállalja a díszítést?”
(Csend.)

– Akkor én megcsinálom, a tavalyit is bevállaltam, nem gond. Nem gond?
(Hálát érez a szülői közösség, de ezt senki nem mondja.)

A kényszeres csendet megtörve valaki órákkal később bedobja, hogy „csinálhatnánk közösen”.
De ez valójában sosem történik meg. Csak egy pitty van talpon a vidéken. 

Karácsonyi műsor – fekete alj, fehér ing

A gyerekeknek karácsonyi műsor is lesz. Ez azt jelenti, hogy fehér felső, sötét alsó, lehetőleg ne farmer, de nem is kell ünneplő, viszont ne legyen rajta felirat, sima póló vagy pulóver legyen és ne hivalkodó színű. Mégiscsak karácsony van. Egész héten mennek a próbák, minden mást le kell mondani, a lovaglást, a zeneórát, minden más oktató és edző megsértődik. Miért csak az iskolai kötelező karácsony a fontos? – szerintem jogos. 

A nagy napon, az előadás előtt 5 perccel:

– „Anya, viszket a harisnya és csak a combomig jön fel.”
– „Anya, hol a másik cipőm? Nem hoztad el??”
– „Anya, nem akarok szerepelni.” 

Te pedig mindennek a végén ott ülsz a tornateremben, izzadsz a kabátban, és próbálsz nem sírni attól, hogy a gyereked végül fél hangerővel, de hibátlanul mondja el a verset. Mintás pólóban, mert a másikat még napközben leette, és csak ilyet tudtak neki szerezni. 

A csoport marad, évről évre 

És mégis. Valahogy minden évben megtörténik a legrosszabb, és minden évben azt hisszük, hogy ez jövőre kizárt, elutazunk, kilépünk, másik iskolába megyünk, másképp csináljuk, időben szervezünk és szóban beszélünk, nem lesz pitty. Végül a pillanat lesz fontos. A jövő még várat magára. 

A lényeg a mostban bújik meg. Van ajándék. Van műsor. Van sok fotó, amin senki sem néz a kamerába. Van fejjel lefelé tartott videó, vagy olyan hangyás minőségű felvétel, amin csak sejted, melyik is a te fiad. Van megajándékozott tanár, aki őszintén meghatódik. Elérkezik a téli szünet. És ezzel eljön a pillanat, amikor a szülői Messenger-csoport elhallgat. Legalább januárig. De ne feledd, ha idén karácsonykor csak annyit teszel, hogy lenémítod a csoportot egy estére, már tettél magadért valamit.

Boldog karácsonyt! Pitty.