A leggyakoribb gyermekkori betegség, amit nem szabad félvállról venni

Diagnózis

A fül fültükörrel történő vizsgálatával lehet felállítani a középfülgyulladás diagnózisát. A vizsgálat során jól látszik a vörös, gyulladt dobhártya, mely mögött váladék figyelhető meg, amely akár elő is domboríthatja, feszítheti a dobhártyát. Amikor a dobhártya már nem tud ellenállni a feszítésnek, perforál (kilyukad), a váladék pedig a hallójáraton ürül fülfolyás formájában. Ilyenkor megszűnik a feszítő fájdalom, ám a halláscsökkenés továbbra is fennáll – mondja a gyermekorvos.

Tünetek, kialakulás

A középfülgyulladást baktériumok és vírusok is okozhatják. Az előbbi esetében gennyes, míg utóbbinál vizes váladékképződéssel járnak. Előfordulhat, hogy a vírusos eredetű középfülgyulladás során bakteriális felülfertőződés történik, emiatt gennyes gyulladás lép fel, emiatt a kezelést módosítani szükséges.

Az orrgaratban lévő váladék és a benne lévő kórokozók a fülkürtön át a középfülbe juthatnak náthás állapot esetén (tüsszentés, orrfújás, szipogás), így alakíthatják ki a középfülgyulladást. Mivel a csecsemőknek és a kisgyermekeknek rövid a fülkürtjük, ez növeli a váladék bejutásának esélyét az orrgaratból középfülbe.

Kezelés

A legfontosabb az orrjáratok átjárhatóságának a biztosítása: az orrváladék eltávolítása (például az orr leszívásával), orrcseppek használata. Jó, ha a gyermek sokat rág, mert a rágás és a nyelés során a fülkürt megnyílik, így a középfül folyamatosan tisztul a váladéktól. A gyermek megnövekedett folyadékszükségletét szintén biztosítani kell. 

Gennyes fülgyulladás esetén antibiotikumos kezelésre is szükség van. Antibiotikumot kizárólag orvosi rendelésre adjunk a betegnek! Középfülgyulladás esetén az orvos nagyobb dózisban írja fel az antibiotikumot a gyermeknek, mint egy felső légúti megbetegedés esetén. Erre azért van szükség, hogy a betegség ne húzódjon el, ne lángoljon fel újra, és teljesen el tudjon múlni.

Abban, hogy középfülgyulladás esetén szükség van-e a dobhártya felszúrására, még a fül-orr-gégészek között sincs egyetértés. Az utóbbi időben egyre kevesebben alkalmazzák ezt a megoldást, melynek szükségességét a fül-orr-gégész dönti el. 

Visszatérő középfülgyulladás

Előfordul, hogy a gyermeknél vissza-visszatérően jelentkezik a középfülgyulladás. Ilyen esetben érdemes felderíteni az okokat, feltérképezni a hajlamosító tényezőket, például a korai közösségbe kerülést, ahol a gyakori felső légúti megbetegedések és a kisgyermek rövid fülkürtje miatt gyakrabban fordulhat elő középfülgyulladás.

Gyakori a középfülgyulladás azoknál a gyermekeknél is, akik hajlamosak a gyomorból a nyelőcsőbe irányuló refluxbetegségre. Erre a lehetőségre is gondolni kell, ha a gyermeknek több alkalommal fordul elő középfülgyulladása.

A nagy orrmandula szintén hajlamosít a középfülgyulladásra, mivel ennek gyulladásai növelik a fülkürt funkciójának romlását, és a kórokozók középfülbe jutását. A fül-orr-gégész javaslatot tehet a megnagyobbodott orrmandula eltávolítására, valamint behelyezhet ventilációs tubust a dobhártyába, amely biztosítja a középfül és a külvilág közötti kapcsolatot. A kórokozóknak nem kedvez az oxigéndús környezet, és a dobüregben esetlegesen képződő váladék is könnyen ki tud ürülni a tubuson keresztül. A behelyezett tubus általában fél- egy év múlva spontán távozik a dobhártyából, addigra a gyulladások megszűnnek. 

Megelőzés

A megelőzésben fontos szerepet játszik a mára kötelező pneumococcus elleni védőoltás, melyet 2, 4 és 12 hónapos korban kapnak meg a csecsemők.