Ha szemüveges a szülő, a gyermeke is az lesz?

Az öröklődés szerepe

A genetikai hajlam tagadhatatlanul erős tényező a fénytörési hibák (mint a rövidlátás, távollátás vagy asztigmia) kialakulásában.

• Ha az egyik szülő szemüveges: Ha az egyik szülő rövid- vagy távollátó, akkor annak az esélye, hogy gyermekénél valamilyen fénytörési hiba jelentkezik, körülbelül 30-40 százalék.
• Ha mindkét szülő szemüveges: Amennyiben mindkét szülő szemüveges, 60 százalékos eséllyel a gyermek is örökli a látáshibát.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szülők látáshibájának mértékből, illetve abból, hogy esetükben mikor alakult ki a probléma, nem lehet következtetni arra, hogy a gyermeknél mikor és milyen mértékű látásromlás következik be - mondja a gyermekszemész. A fenti statisztikai adatok csak a hajlam öröklődésének esélyére világítanak rá.

A genetika nem minden: A környezeti tényezők hatása

Az öröklött hajlam mellett az életmódbeli, úgynevezett környezeti tényezők is jelentősen befolyásolják a látás fejlődését, különösen a rövidlátás (myopia) esetében.

A kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a túl sok, fókuszált "közelre nézés" (mint az olvasás, vagy a digitális eszközök – telefonok, tabletek – használata) növelheti a rövidlátás kialakulásának kockázatát azoknál, akik genetikailag fogékonyak rá.

Ezzel szemben a szabadban, természetes fénynél töltött idő bizonyítottan védő faktorként működik. A szakértők azt javasolják, hogy a gyermekek naponta töltsenek időt a szabad levegőn, mivel a távolba nézés és a természetes fényviszonyok segítenek ellazítani a szemet és támogatják az egészséges fejlődést.

Miért kritikus a korai felismerés?

A rendszeres szűrés elsődleges célja nem csupán a szemüveg időben történő felírása. A gyermekkori látásfejlődés legkritikusabb időszakában (körülbelül 6-8 éves korig) kiemelt fontosságú az esetleges problémák felismerése, hogy megelőzhető legyen a tompánlátás (amblyopia).

A tompánlátás azt jelenti, hogy az agy "megtanulja" figyelmen kívül hagyni a gyengébben látó szem által közvetített képet (amit okozhat például kancsalság vagy a két szem közötti jelentős dioptriakülönbség). Ha ez az állapot időben kezeletlenül marad, az érintett szem látásélessége már nem lesz korrigálható felnőttkorban szemüveggel vagy műtéttel sem - hívja fel a figyelmet a gyermekszemész.

Teendők és javasolt szűrések

Ha a gyermek közeli hozzátartozóinál előfordult rövid-, távollátás vagy egyéb látáshiba (különösen kancsalság vagy tompánlátás), javasolt az ajánlott gyermekszemészeti szűrések (egyéves kor, hároméves kor és iskolakezdés előtt) mellett évente egy szemészeti vizsgálatot beiktatni.

Ezen felül fontos a kiegyensúlyozott napirend kialakítása, amely magában foglalja a szabadban töltött aktív időt, és korlátozza a közeli képernyőnézéssel töltött időt.

Intő jelek, amikre a szülőnek figyelnie kell

Az iskolai tájékozódó szűrések hasznosak, de a gyermek szeme nagyon jól tud alkalmazkodni (akkomodálni), ezért nem minden típusú látáshiba szűrhető ki ezeken a vizsgálatokon.

Feltétlenül forduljanak gyermekszemész szakorvoshoz, ha az alábbi tünetek bármelyikét észlelik:

• Gyakori hunyorgás (táblára vagy tévére nézve)
• Ismétlődő fejfájás, különösen délután, tanulás után
• Olvasási, tanulási nehézség, a sorok tévesztése
• A gyermek túl közel hajol a könyvhöz, füzethez, vagy feltűnően közel ül a tévéhez
• Gyakori szemdörzsölés, szemfáradtság
• A fej jellegzetes, kényszertartása (pl. oldalra billentése) olvasás, tévénézés közben
• Kancsalság (még akkor is, ha csak fáradtság esetén jelentkezik)
• Fényérzékenység vagy gyakori könnyezés.

Összességében tehát a genetikai hajlamot nem tudjuk befolyásolni, de a tudatos életmóddal és a rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétellel tehetjük a legtöbbet gyermekünk látásának egészségéért.