Minden negyedik gyerek túlsúlyos – mit mutat a te gyereked fittségi tesztje?

Mi az a NETFIT?

A gyerekeknek szerintem egy jó kis nap, nekünk, szülőknek már viszont sokkal komolyabb információkat hordoz. Négy fő területet néznek: testösszetétel, állóképesség, izomerő és hajlékonyság. Az eredményt három kategóriába sorolják: „egészségzóna”, „fejlesztés szükséges” vagy „fokozott fejlesztés szükséges”.

A NETFIT® fittségmérési rendszer négy különböző fittségi profilt különböztet meg, amely profilokhoz különböző fittségi tesztek tartoznak, és 9 mérésfajta segítségével jellemezhető a tanulók állóképessége, ereje, hajlékonysága és testösszetétele, mint például a törzsfeszítő izmok ereje és nyújthatósága, vagy az alsó végtag robbanékony ereje. 

A vizsgálat valójában arra vonatkozik, hogy a gyerek bírja-e a hétköznapokat anélkül, hogy kifulladna a harmadik emeletre érve, vagy levegő után kapkodna egy rövid kocogás után.

Nos, a gyerekek közel fele sajnos nem. 

A legfrissebb adatok szerint ugyanis a gyerekek 40 százalékának nem megfelelő az állóképessége, és minden negyedik túlsúlyos vagy elhízott. Ez nem csak egy szám: nekem is nagyon ismerős tény és riasztó adat. A 14 lányom például épp most kezdett bele egy „fogyókúrába”, persze kamasz módra, némi drámával megspékelve. Egyik nap salátát eszik, másnap titokban chipshez nyúl, és közben nagyokat sóhajt, hogy „anya, nekem ez nem megy”.

Szülőként ilyenkor nagyon nehéz lavírozni: támogatni kell, de úgy, hogy ne érezze, mi „beszólunk” neki vagy lebecsüljük az erőfeszítéseit, bármeddig is tartsanak azok. És pont ebben segített ez a felmérés: nem anyu véleményét hallotta, hanem egy objektív visszajelzést kapott arról, hogy min érdemes javítania.

Szerintem a legtöbb szülő annyit tud a gyerek testneveléséről, hogy „megint elfelejtette a tornacuccot”. A tornaórák nem „jönnek haza” úgy, mint a matek, amiből rendszeresen van házi feladat, vagy meg tudjuk beszélni, ha elakad. A NETFIT felmérés adatai viszont tényleg iránytűként működhetnek. Megmutatják, ha a gyerek nincs a saját objektív egészségzónájában, és időben jelzik, ha változtatni kell.

És ez nem csak a sportról szól. Egy gyenge állóképességű gyerek nagyobb eséllyel lesz felnőttként szív- és érrendszeri beteg. Ez ijesztően hangzik, de jobb most tudni, mint húsz év múlva a kardiológiai rendelőben.

Óriási a felelősségünk, de incifinci a játékterünk

Mert ugye – mint minden más kérdésben – a sportolással kapcsolatban a kisded vagy hallgat ránk, vagy nem, kedv és időjárási frontok kérdése. Kitartónak kell lennünk. A legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy a csemete egyedül birkózzon meg ezzel. Nézzük meg együtt az eredményét, beszélgessünk róla, kérdezzük meg, hogyan érezte magát a teszt alatt, és hallgassuk meg figyelmesen a válaszát.

És persze: mozogjunk vele. Nálunk a közös erdei utakon vezető biciklizés vált be – persze mindig ott van a kockázat, hogy a végén a szülő fárad el hamarabb, és a gyerek kacagva várja, míg anya lihegve utoléri. De ez pont így van jól: a lányomnak kaland, kicsit több vicces fotót is csinál rólam ilyenkor, mint amit még el tudnék viselni, nekünk pedig jelzés, hogy ideje kicsit többet mozogni.

A másik kulcsszó: élmény. Nem kell mindenkiből olimpikont nevelni. Ha a gyerek szeret táncolni, az is sport. Ha inkább görkorcsolyázik a barátnőivel, az is jó. Ha esténként kutyát sétáltattok együtt, tök oké.  A lényeg, hogy ő is találja meg azt, amiben örömét leli, bármilyen mozgás legyen is az. 

Hallottam olyan iskolákról, ahol az ilyen mérésekből egy egész egészségnapot csináltak: a gyerekek állomásról állomásra mentek, közben játékosan sportoltak, nevettek. Mindeközben senki sem érezte úgy, hogy „felmérik” vagy megszégyenítik.

És vannak sikersztorik is. Egy ismerősöm kisfia például nagyon túlsúlyos volt, de a NETFIT-eredménye után közösen kezdtek el dolgozni a változáson. Pali lefogyott, és most motiváló példaként meséli a többieknek, hogyan sikerült.

Szülőként teljesen oké, hogy hajlamosak vagyunk azonnal pánikba esni, ha valamilyen területen rossz eredményt kap a gyerek. Pedig a NETFIT nem elrettentés, hanem egy kapaszkodó. Segít abban, hogy lássuk, min tudunk és kell is változtatni, hogy a gyerek egészségesebb, fittebb, kiegyensúlyozottabb legyen.

A vitalitását visszanyerő gyerekünk ezután nem csak gyorsabban fut, hanem jobban koncentrál, magabiztosabb, és még az iskolai teljesítménye is javulhat. Ez pedig olyan plusz, amit nem mérnek ugyan centiben vagy kilóban, de biztosan a legfontosabb eredmény.

És valljuk be: ha a gyerek nem cukorsokkosan, enerváltan, hanem kipirult arccal és jókedvűen esik be az ajtón délután, nekünk is kevesebb veszekedést kell túlélni estig. Nem a feszes has a cél, hanem hogy megtanulja: a mozgás nem kötelező gyakorlat, hanem egy csomó móka meg szabadulás a suliból hozott feszültségtől. 

Szülőként pedig titokban abban reménykedünk, hogy ha most rászokik, akkor felnőttként is lesz kedve felállni a kanapéról – és nem hiszi majd azt, hogy a lépcsőzés már extrém sportnak számít.