Gyerekek egymás ellen – üzenetek, amik tönkretehetnek egy életet

Kifejezetten nyugis szombat délután volt, kávéval ültem a kanapén. Matyi, a fiam, mellettem hevert, kezében a telefonjával és nevetgélt. A nevetése furcsán éles volt, nem igazi vidámság, inkább valami ideges és nekem idegen tónus. Kiment a konyhába, a telefonja az asztalon maradt. Csak pár üzenet villant a kijelzőn, és reflexből odanéztem. Nem akartam olvasni, tényleg nem — de aztán ott ragadt a szemem a sorokon.

„Kár volt megszületnie.”
„Lófeje van.”
„Még a kínaiban is szar lenne a cipője.”

Amikor a nevetés mögött fájdalom van

Először azt hittem, valami idétlen poén. Aztán továbbgörgettem. És rájöttem, hogy nem az. Az egyik osztálytársukról szólt a beszélgetés. Ömlöttek a negatív energiák. Nem is az fájt a legjobban, amit írtak, hanem az, ahogy közben röhögős fejek, hányós emojik és tűzokádó sárkányok repkedtek a sorok között. Hogy a beszélgető gyerekek közül senki sem írta oda: elég volt.

Leültem, és néztem a képernyőt. A gyerekek ott villogtak egymás fölött, mint a kis felnőttek, csak épp a szavaik nehezebbek voltak, mint amennyit elbírnának. A fél osztály benne volt, akikről azt hittem, hogy valóságos angyalok, ők is. Azt sem tudtam, az én fiam vajon mit csinál ebben az egészben. Csak olvassa? Vagy nevet rajta? Vagy ő az, akiről beszélnek?

Felismerés

Nem is fogtam fel hirtelen, hogy ez bullying. Csak annyi kezdett szirénázni a fejemben, hogy ez a világ, ez a tenyérnyi képernyő mögötti, láthatatlan élet sokkal kegyetlenebb, mint amilyen az én egész gyerekkorom volt mindent egybevéve.

Másnap este próbáltam beszélgetni:
 

És itt vége is volt. Nem akartam tolakodni, nem akartam rendőr lenni az életében. Csak érteni szerettem volna. Hogy mikor lett természetes, hogy a gyerekek így beszélnek, így viselkednek egy osztálytársi, baráti viszonyban egymással.

A láthatatlan háború

Aznap este sokáig nem aludtam. Csak ültem a sötétben, és arra gondoltam, hogy valahol mind benne vagyunk ezekben a csetekben. Akik írják, akik olvassák, akik hallgatnak. És azok is, akik csak nem mernek odanézni. A bullying azért ilyen súlyos jelenség mostanában, mert mindannyian benne vagyunk, nyakig.

A gyerekek tőlünk tanulják, hogyan kell bántani. De tőlünk tanulhatnák azt is, hogyan lehetne másképp. Nem tudok mindig ott lenni a képernyő mögött. De tudok beszélgetni vele, mielőtt bekapcsolja. Tudok kérdezni, mielőtt elzárkózik. Tudok szeretni akkor is, ha nem kéri. És egyszer talán magától mondja majd el, mi történt a csoportban.
Akkor talán már nem lesz olyan fájdalmas olvasni a sorokat, amiket egymásnak írtak.

Számok mögött a valóság

Ahogy próbáltam feldolgozni ezt az egészet, egyszer csak azon kaptam magam, hogy statisztikákat keresek. Talán abban reménykedtem, hogy ez valami ritka, elszigetelt eset. Hogy a mi iskolánk kivétel. De ahogy elkezdtem olvasni, egyre inkább összeszorult a torkom.

Kiderült, hogy nemcsak nálunk történik ez. Magyarországon minden ötödik gyerek arról számol be, hogy rendszeresen bántják az iskolában – szavakkal, gúnyolódással, kiközösítéssel. A középiskolások kétharmada élt már át valamilyen formájú iskolai zaklatást. Minden harmadik gyereket a saját osztálytársai bántanak, és a legtöbb ilyen történet soha nem kerül felnőtthöz.

Egy 2022-es UNICEF-kutatás szerint a magyar diákok 85 %-a legalább egyszer megtapasztalta, milyen az, amikor a többiek kibeszélik, kinevetik, vagy egyszerűen láthatatlanná teszik. És bár ezek a számok elképesztőek, a legijesztőbb az, hogy az online tér – a Viberek, Snapchatek, Discordok és TikTok-üzenetek – csak továbbviszik azt, ami a padok között élőben elkezdődött.

A hallgatás is része a bajnak

Az egyik statisztika szerint a gyerekek 40%-a azt mondja: ugyanazok bántják őket online, akik az iskolában is. A szavak és emojik mögött pedig ott van minden: a félelem, a düh, a tehetetlenség.

Kértem időpontot és beszélgettem erről az iskolapszichológussal is. Azt mondta, a bullying már nem egyszerű „rossz gyerekmagatartás”, hanem rendszerszintű jelenség, amiben a hallgatók ugyanúgy részt vesznek, mint az elkövetők. Nagyon egyszerű a képlet: „Aki nem szól, az is benne van” – mondta, és ezek a szavak napokig visszhangoztak bennem.

Kisközösségek csapdájában

Ő hívta fel a figyelmem arra is, hogy a kisebb településeken, ahol a gyerekek kevesebb közösségben mozognak, sokkal nehezebb kilépni ebből a körből. Ott, ha valakit egyszer „kinéznek”, az évekig rajta marad a bélyeg, azaz évekig lehet folyamatos bullying áldozata. Azóta más szemmel nézek a gyerekek csoportjára, és próbálom nem csak azt kérdezni a fiamtól, mi volt a suliban. Hanem azt is, hogy kivel volt jó ma együtt lenni, vagy volt-e valaki, aki egyedül maradt. Mert valahol innen kezdődik az, hogy egy gyerek meghallja, észreveszi a másikat – és talán nem csatlakozik a nevetgélők, bántók köréhez.

Anyák, akik szembenéznek vele

Beszéltem az ismerős anyukákkal is, teljesen eltérő a kép, ki hogy reagál erre, ha saját gyerekénél tapasztalja. Meglepett, hogy az egyik anyuka alapból benne van a saját gyereke baráti társaságának chatbeszélgetéseiben, mint megfigyelő. Ehhez a feltételhez kötötte a chat használatát, és így folyamatosan monitorozza a beszélgetéseket.

Jól jött egy olyan tapasztalat is a baráti körből, akik már túl vannak egy ilyen eseten. Nem volt szerencsés, de a barátnőm, amikor tudomást szerzett arról, hogy a lánya rendszeresen célpontja pár nagyobb lány szóbeli bántalmazásának, egyik reggel megállította ezeket a nagylányokat és beszélt velük. Később ebből iskolai ügy lett, és végül az osztályfőnök és az érintett szülők le tudtak ülni tisztázni a helyzetet. Nem tudom, mennyire szerencsés más gyerekét lerohanni, de azt is értem, hogy ebben a helyzetben sok szülőből valósággal kitör az anyatigris.

A hallgatás helyett a kérdés ereje

Nem tudom, meg lehet-e védeni a gyerekeinket minden rossztól. De azt hiszem, azzal már sokat tehetünk, ha a bullying esetében nem hagyjuk, hogy a hallgatás legyen a válasz. Ha a „Mi volt a suliban?” után van időnk és türelmünk minden nap megkérdezni: „És minden rendben volt?” És ha egyszer a gyerekünk félrenéz, mielőtt felel, talán ott kezdődik majd el egy igazi beszélgetés.