El tudod képzelni, hogy a gyerekedet a testnevelésórán, a többiek előtt mérik le? Hogy kimondják a számot, miközben a padtársai hallgatják? Amerikában ez még mindig valóság. Több tucat iskolában a gyerekeket évente lemérik, kiszámítják a testtömegindexüket (BMI), és olykor még derék-csípő arányt is jegyeznek. A cél állítólag az egészséges életmódra nevelés. A valóság viszont inkább szégyen, szorongás és testképzavar.

A „jó szándék” határai

A BMI-mérés az Egyesült Államokban évtizedek óta létezik, de sok helyen még most sem engedték el. Legalább tizenhat államban – köztük Tennesseeben, Arkansasban és New Yorkban – a tanulók rendszeres súlymérésen esnek át, gyakran testnevelésóra keretében. A gyerekek egy része semmit sem ért belőle, mások viszont hazaérve arról mesélnek, hogy megalázónak érezték az egészet.

Dr. Erin Parks, evészavarokkal foglalkozó klinikai pszichológus szerint ezek a mérések többet ártanak, mint használnak.

A BMI és a testsúly csak pillanatfelvételek – nem mesélnek el semmit a gyerek valódi jóllétéről

– mondja. Hozzáteszi: sok iskolában a folyamat sem diszkrét, a gyerekeket egymás előtt mérik meg, vagy a számokat hangosan mondják ki.

És innen már nem nehéz elképzelni, mi következik. Összehasonlítgatás. Suttogás. Gúny. Aki „túl sok” vagy „túl kevés”, az egyik pillanat alatt válik céltáblává.

A szám, ami semmit sem mond el

A BMI-t sokáig a legegyszerűbb egészségmutatónak tartották. Gyors, olcsó, mindenkinél alkalmazható. Csakhogy a tudomány ma már egyre inkább megkérdőjelezi az értelmét. Nem veszi figyelembe az izomtömeget, a csontozatot, a genetikát, és nem mutatja meg, mi zajlik a gyerek fejében.

„A súly önmagában semmit nem mond a gyerek egészségéről” – mondja Dr. Gabriella Dauer gyermekorvos.

Nem a számoktól lesz valaki egészségesebb, hanem attól, hogyan érzi magát, mennyit mozog, alszik és hogyan táplálkozik.

A kutatások is ezt támasztják alá. Egy 30 000 diákot vizsgáló amerikai felmérés szerint minden harmadik gyerek rosszul érezte magát a súlyméréstől, és sokan hetekig szorongtak utána. Más tanulmányok szerint a nyilvános mérlegelés fokozza a testtel való elégedetlenséget, és növelheti az evészavarok kockázatát is.

A szülők tiltakoznak, a rendszer marad

A közösségi médiában egyre több szülő ír arról, hogy a gyerekét megszégyenítették az iskolai mérések miatt. Valaki arról számolt be, hogy a lánya hazáig sírt, mert az osztálytársai kinevették a súlyát. Mások petíciót indítottak, hogy a BMI-adatokat csak az iskolaorvos kezelhesse, ne a testnevelő tanár.

Egyelőre azonban kevés változás történt. A legtöbb iskola azzal védekezik, hogy „az egészségnevelés része”, és „fontos a prevenció”. Csakhogy a szakértők szerint ez pont nem az a mód, ami valódi egészségtudatosságot épít.

Dr. Beth Rosenberg, gyermekorvos szerint a programok nemcsak hatástalanok, hanem kontraproduktívak is:

Nem látszik semmilyen javulás a gyerekek egészségi állapotában, miközben ezek a mérések elvonják a figyelmet a valóban hasznos prevenciós programokról.

A szégyenből nem tanulunk

A gyerekek nem abból tanulnak, ha megszégyenítik őket, hanem abból, ha biztonságban érzik magukat. Aki azt tanulja meg, hogy a teste baj, hogy „rossz szám” tartozik hozzá, az nem egészségtudatosabb lesz – csak bizonytalanabb. És amit így tanul meg magáról, azt évekig viszi tovább – sokszor még felnőttként is.

Az osztály előtt mérik le a gyerekeket – a szégyen évekre velük marad