Október elsején minden rózsaszínbe borul. A Lánchíd, a tévéstúdiók, a közösségi oldalak profilképei – egy hónapra minden arról szól, hogy figyeljünk oda magunkra. A mellrák elleni küzdelem hónapja ez, és bármennyire is közhelyesen hangzik, a legfontosabb üzenet még mindig ugyanaz: az időben felismert mellrák nagy túlélési valószínűséggel gyógyítható. Mégis, minden évben több ezer nő élete múlik azon, hogy időben eljut-e orvoshoz, elmegy-e szűrésre, vagy észreveszi-e magán a jeleket.
Magyarországon évente több mint hétezer nőt diagnosztizálnak emlődaganattal, és körülbelül kétezer nő hal meg a betegség következtében. Ez azt jelenti, hogy minden nyolcadik nő életében legalább egyszer szembesül ezzel a diagnózissal. A számok mögött nem statisztikák, hanem anyák, lányok, testvérek és barátnők állnak.
Világszinten sajnos az emlőrák a leggyakoribb daganattípus a nők körében – évente több mint 2,3 millió új esetet rögzítenek. A WHO szerint a túlélés kulcsa továbbra is a korai felismerés és az időben megkezdett kezelés. A jó hír, hogy az elmúlt években a gyógyulási arány folyamatosan javul – de ehhez el is kell jutni a szűrésre.
Az önvizsgálat nem pótolja a mammográfiát, de igenis életet menthet. Havonta egyszer, lehetőleg a menstruáció utáni héten érdemes elvégezni.
Nem kell túlbonyolítani: álljunk tükör elé, figyeljük meg a melleink alakját, bőrét, színét, majd fekvő vagy álló helyzetben, a kéz ujjbegyével körkörösen tapintsuk át őket. Ha bármilyen elváltozást – csomót, behúzódást, váladékozást – tapasztalunk, azonnal forduljunk orvoshoz.
Sokan félnek attól, mit találnak majd, pedig a felismerés soha nem ellenség – az elhallgatás és az idő viszont az.
A szűrés Magyarországon 45 és 65 év között kétévente térítésmentesen elérhető, de ha bármi gyanú merül fel, ne várjunk a levélre. Panasz esetén vagy orvosi javaslatra már 40 éves kortól kérhető beutaló a háziorvostól, függetlenül a hivatalos meghívótól.
Az emlőultrahang és a mammográfia kombinációja adja a legpontosabb képet – és gyakran csak néhány perc az egész vizsgálat.
Kevesen tudják, hogy a szoptatás nemcsak a babának, hanem az anyának is védelmet nyújt. Sok helyen olvastam az elméletet, szerint minél hosszabb ideig tart egy nő szoptatása életében összesítve, annál kisebb az esélye az emlőrák kialakulásának. Bátorítóan hangzik.
A gyakorlatban az biztos, hogy a szoptatás hormonális és sejtszintű folyamatokat is szabályoz: csökkenti az ösztrogénszintet, és segít a mell sejtjeinek egészséges megújulásában.
Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem szoptatott, az veszélyben van – de fontos tudni, hogy minden ilyen természetes védelem igenis számít.
Októberben országszerte számos program emlékeztet bennünket arra, hogy a szűrés életet menthet.
A Pink Október kezdeményezés keretében évek óta Budapest nevezetességei – a Lánchíd, a Szabadság-szobor és több középület – is rózsaszín fénybe borulnak.
A Mellrákinfó Egyesület minden évben elindítja országos kampányát, amelyben önvizsgálatra tanítanak, és ingyenes tanácsadást nyújtanak, illetve az éves kampány legkülönlegesebb része, a Pink Gasztro is elindul, amely 2016 óta egyre több étterem és vendéglátóhely bekapcsolódásával a gasztronómián keresztül szólít meg minden érdeklődőt. A koncepció szerint a kampányhoz csatlakozó éttermek és kávézók októberben rózsaszín ételekkel és italokkal készülnek – az apró desszertektől a tematikus vacsoraestekig.
Az Egészség Hídja Összefogás szintén évek óta szervez figyelemfelkeltő sétát, előadásokat, és a Pink sétához hasonló közösségi rendezvényeket. Sőt, több városban is futó napokat rendeznek, amelyek bevétele szintén a mellrák elleni küzdelmet segíti.
Bár egyre több a kampány, a részvétel a szervezett mellrák szűréseken még mindig alacsony: a 45–65 éves korosztályból alig minden harmadik nő vesz részt rendszeresen mammográfián.
Ez azért különösen aggasztó, mert az emlőrák évekig tünetmentes lehet.
A félelem, a szégyenérzet, vagy a „nincs időm” hozzáállás mind késlelteti a felismerést – és ezzel rontja a gyógyulás esélyeit. Pedig ha a betegség korai stádiumban kerül felismerésre, a túlélési arány 90% feletti. De sajnos a mai napig mégis sok nő halogatja ezt a rendszeres kivizsgálást.
Érthető, mert ez a téma nagyon nehéz.
Túl intim, túl személyes, túl nőies. A legtöbben csak suttogva említik, ha orvoshoz mennek, és sokan magukban tartják az aggodalmaikat. Pedig ha természetes lenne kimondani, hogy „én most voltam szűrésen”, vagy „én is megtanultam az önvizsgálatot”, talán többen követnék a példát.
A rózsaszín fények ilyenkor nemcsak a figyelem felhívásáról szólnak, hanem arról is, hogy megtanuljunk beszélni a testünkről, a félelmeinkről, és arról, hogy a törődés, a megmutatkozás nem szégyen, hanem egyfajta felelős szembenézés.
Fontos, hogy tanuljuk meg az önvizsgálatot, és emlékeztessük magunkat arra minden hónapban. És különösen fontos, hogy ne halogassuk a mellrákszűrést, ha meghívót kapunk. Beszéljünk róla otthon, természetesen, tabuk nélkül, ha kinyílik a titkok kamrája a fejünkben, szembenézünk saját félelmeinkkel, és így könnyebben vesszük rá magunkat a szűrővizsgálatra is.
Október a gyönyörű őszi színek és hangulatok mellett arról is szól, hogy vegyük észre a saját testünket, és merjünk törődni magunkkal időt és energiát nem kímélve. A mellrák elleni küzdelem egyfelől az orvostudomány ügye, másfelől közös felelősségünk – anyáké, nőké, családoké.
Ha egy nő ugyanis idejében végezteti el a szűrését, azzal megmentheti az egész családja jövőjét, és természetesen önmagát is.
Ráadásul a szűrés nemcsak egyéni program lehet, hanem családi ügy is. Sok nő talán azért nem megy el, mert fél – könnyebb lenne, ha valaki elkísérné őket. Egy férj, egy barát, egy lánytestvér, aki határozottan azt mondja: „Gyere, együtt megyünk! Add a kezed!”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.