Különös jeleket küldött az autó – Ildi először meghibásodásra gyanakodott

Egy autó a legtöbbünknek sokkal többet jelent, mint egyszerű használati tárgy. Az évek során életünk számtalan fontos pillanatának néma tanújává válik, miközben együtt utazik velünk örömben és bánatban. Vajon lehetséges, hogy mindezekből valami visszamarad bennük? Talán tényleg igaz, amit az autójukért rajongó emberek gondolnak, hogy a kocsinak mintha saját személyisége, „lelke” lenne?

Egy szeretett autó furcsa viselkedése

Ildi hónapokig keresett egy megbízható kisautót, mikor egy autókereskedésben rátalált egy tizenkét éves, rendkívül megkímélt járműre. A kereskedő elmondta, hogy az autó mindvégig egyetlen családnál volt, rendszeresen szervizeltették, vigyáztak rá, ezért jó szívvel ajánlja.

– Már az első próbakörön azt éreztem, mintha nekem teremtették volna. Nagyon hamar megszerettem – mesélte Ildi, aki hatalmas örömmel vitte haza a kocsit. Néhány hétig minden rendben volt, semmi különöset nem tapasztalt, mígnem egymás után kezdtek történni olyan furcsaságok, amelyekre egyszerűen nem talált magyarázatot. „Egy reggel az autórádióban felcsendült egy édesbús, nyolcvanas évekbeli sláger. A dalt jól ismertem, korábban mindig szívesen hallgattam, akkor azonban váratlanul könnyek szöktek a szemembe. Összeszorult a gyomrom. Nem értettem, mi történik velem, hiszen semmilyen negatív, rossz dologra nem gondoltam. Kissé olyan érzésem támadt, mintha nem is a saját szomorúságomat élném át” – magyarázta a nő.

A következő napokban az ehhez hasonló élmények, a hirtelen érzelmi ingadozások többször is megismétlődtek. Több éjjel is nyugtalanító álmot látott: hosszú autóutakra, csendre és valamilyen megmagyarázhatatlan búcsúhangulatra emlékezett, amikor hajnalanta felriadt. Konkrét arcokról vagy eseményekről nem tudott beszámolni, inkább úgy ébredt, mintha egy idegen emlékei között járt volna a lelke. 

Az autó is több alkalommal furcsán „viselkedett.” Előfordult, hogy verőfényes napsütésben magától beindult az ablaktörlő, máskor pedig néhány másodpercre elnémult a rádió. Olyan is megtörtént, hogy egy régi dalnál nem tudta beindítani az autót: hiába fordította el a kulcsot, a motor csak percekkel később, többszöri próbálkozás után indult el. 

Ildi eleinte az autó korából fakadó meghibásodásokra gyanakodott, ám a szervizben nem találtak olyan hibát, amely megmagyarázta volna a figyelemfelkeltő jelenségeket.

Vajon megőrizhetik a tárgyak az emberi érzelmek lenyomatait?

Ildi tanácstalanságában végül felkeresett egy spirituális szakembert, aki parapszichológiával, metafizikával is foglalkozik.

– A tanácsadó a történetemet röviden végighallgatva azonnal megnyugtatott, hogy szerinte nem kell átokra vagy bármilyen negatív, természetfeletti jelenségre gondolnom – mondta Ildi. Mint azt a férfi kifejtette neki, a parapszichológiában ismert tézis, hogy bizonyos tárgyak hosszú évek után is megőrizhetik azoknak az embereknek az érzelmi lenyomatait, akik sokáig használták azokat. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezt a tudomány nem igazolta, így inkább spirituális megközelítésről beszélhetünk.

– Az autó ebből a szempontból kiemelten érdekes. Egy zárt fémkaszniban a sofőr sok időt tölthet egyedül, így a gondolatai és személyiségjegyei lenyomatot hagyhatnak az őt körülvevő „burkon”. Arról nem is beszélve, hogy a hozzátartozóival gyakran utazhat együtt: beszélgetnek, nevetnek, és persze olykor szomorkodnak. Az egyik kollégám viccesen azt szokta mondani, hogy az autója tulajdonképpen a »másodlagos aurája«. Nem állítjuk, hogy ez tudományosan bizonyított jelenség, de rengeteg hasonló beszámolóval találkozunk már – magyarázta a parapszichológus.

A beszélgetés után Ildi kíváncsi lett az autó előéletére, ezért visszament a kereskedésbe. Kérésére – az adatvédelmi szabályok betartásával és a korábbi tulajdonos hozzájárulásával – lehetősége nyílt felvenni a kapcsolatot a családdal.

A családfő készségesen válaszolt Ildi kérdéseire telefonon. A nő akkor tudta meg, hogy az autóval hosszú éveken át a súlyos betegséggel küzdő kamasz fiukat szállították és vitték kezelésre. Az édesapja szinte heti rendszerességgel tette meg ugyanazokat az utakat, miközben rengeteget beszélgettek életről, halálról és reményről. A fiú egyik kedvenc dala éppen az volt, amely a rádióból felcsendülve Ildit minden alkalommal mélyen megérintette.

– Azt mondták, az utolsó időkben is igyekezett mosolyogni, és mindig azt kérte, hogy ne szomorkodjanak miatta. Volt egy kedvenc válogatás CD-je, amelyet rendszeresen hallgattak az utazásaik során – idézte fel Ildi, aki mélységesen meghatódott a hallottakon. Innentől kezdve még jobban szerette a kisautóját, ám többé nem sírta el magát, ha meghallotta a régi slágert – inkább megsimította a kormányt, és csendben arra gondolt: ha egy autó valóban képes megőrizni valamit azoknak a szívéből, lelkéből, akik éveken át utaztak benne, reméli, hogy ebből a történetből már nem a fájdalom, hanem inkább a mindent körülölelő szeretet emlékei maradnak meg.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: