Művi meddővé tétel Magyarországon – tényleg kell hozzá a férj beleegyezése?

Ez a mondat elsőre elég rosszul hangzik. Másodszorra az ember egyből keresni kezdi a neten a forrást.  A jó hír, hogy ez ebben a formában nem igaz. Van alapja a félreértésnek, mert szerintem egyéni ízlésen múlik, hogy az élettárs vagy férj aláírása – amit viszont kérnek a kórházakban – hogyan értelmezhető.  

A félreértés ott kezdődik, hogy összekeverik a tájékoztatási-jogból fakadó aláírást azzal, hogy döntési joga lenne bárkinek a nő testéről, saját magát kivéve. A sterilizáció egy visszafordíthatatlan lépés. Olyan döntés, amelyet csak az hozhat meg, akinek a testéről szó van: ebben az esetben maga a nő. Ez nem ideológia, nem modernista szólam, hanem a betegjogok egyik sarokpontja: az emberi méltósághoz tartozik a saját test feletti önrendelkezés is.

Magyarországon is ez az alapelv: minden beavatkozáshoz az érintett saját, tájékozott beleegyezése szükséges. A partner aláírása nem pótolhatja ezt, és nem is írhatja felül. És itt érkezünk el a nagy félreértéshez.

A felháborodást gyakran csak egy félmondat okozza 

Több intézményben előfordul, hogy a nővel együtt jelen van a férj is, vagy a nő jelzi, hogy a párja szeretne részt venni a tájékoztatáson. Ez teljesen természetes: a sterilizáció nagy döntés, sokan akarják átbeszélni. Van, ahol a kórház „tájékoztatási nyilatkozatot” írat alá a partnerrel is – nem azért, hogy ő döntsön, hanem mert a kórház dokumentálja, hogy a partner is hallotta a tájékoztatást, és „nem utólag szembesül vele”. Vagyis ilyenkor tényleg előkerül a férj aláírása, de nem mint a döntés része. 

Ez a bizonyos aláírás ugyanis nem beleegyezés. Nem vétójog. Nem döntési jog. Nem a férj engedélyét jelenti.

Viszont kívülről sokszor úgy néz ki, mintha az lenne – és innen indulnak a körtelefonok, Facebook-kommentek, felháborodott posztok, hogy a beavatkozás feltétele a férj aláírása. Az információk terjednek, de sok esetben összemosnak két teljesen különböző dolgot: a tájékoztatáshoz való jogot (hogy a partner is meghallhatja, megismerheti a részleteket), és a szigorúan csak a nőre tartozó döntési jogot (ami viszont abszolút egyéni).

Ez a két dolog nem ugyanaz, és sem a hazai betegjog, sem a nemzetközi szakmai irányelvek nem teszik a sterilizációt a partner aláírásához kötötté.

Bár a FIGO vagyis a Fédération Internationale de Gynécologie et d’Obstétrique, a világ nőgyógyászati és szülészeti szakmai szervezeteinek nemzetközi szövetségének, - amely etikai és szakmai irányelveket fogalmaz meg a tagországok számára - ajánlásai nem jogszabályok, mégis a szakma követendő standardjának számítanak. Ebben a kérdésben ők is világosan fogalmaznak:

• A sterilizáció csak akkor etikus, ha az érintett nő szabadon és önállóan dönt.
• A partner beleegyezése nem lehet feltétel.
• A nő döntése nem helyettesíthető kapcsolati, családi vagy társadalmi nyomással.

Ezek a szakmai alapelvek egyébként teljesen összhangban vannak a magyar betegjogi szabályozással is: a végleges beavatkozásnál kizárólag a tájékozott beteg beleegyezése számít.

A partner jelenléte lehet támogatás – de nem a jóváhagyási eljárás része vagy feltétele.

A sterilizáció a magyar egészségügyi rendszer egyik leginkább szabályérzékeny pontja.
Korábban volt életkori minimum, gyermekszámhoz kötött feltétel, sokféle adminisztratív eljárás. Ezeket a szabályokat többször módosították, felülvizsgálták, néhány rész megszűnt, más részek homályosak maradtak.

És ahogy ez lenni szokott: a kórházak néha saját „házirendet” írnak, ami nem mindig tükrözi a jogi valóságot. Van, ahol azt mondják: „hozza el a férjet, írja alá ő is”. Nem azért, mert kell a férj aláírása – hanem mert „így szokták”. Ez azonban nem jogi követelmény, és nem helyettesítheti a nő önálló beleegyezését.

De akkor dönthet-e a nő önállóan?

Igen és igen! Ez a lényeg. A sterilizáció a nő saját teste feletti döntése. Más nem dönthet helyette. A partner véleménye lehet fontos egy kapcsolatban, természetesen. De nem jogi kategória ebben az esetben.

Ezért is félrevezető minden olyan kommunikáció, amely azt sugallja, hogy a férj nélkül a nő nem tud sterilizáltatni. Tud. Jogilag és szakmailag is.

A kérdés vagy félreértés alapja csak az lehet, hogy a döntést a nő partnerével közös beszélgetés előzi-e meg – vagy nem. De maga a döntési jog kizárólag az érintetté.

A sterilizáció kényes téma. Sok nő érzi úgy, hogy már nem akar több gyereket. Mások bizonytalanok. Van, aki 25 évesen biztos benne, és van, aki 42 évesen sem az. És mindenki máshonnan érkezik. A lényeg, hogy a döntés legyen tiszta, átgondolt, tájékozottságon alapuló, és saját.

És ne terheljünk rá feleslegesen olyan adminisztratív árnyékokat, amelyek nem is léteznek.
Nem kell a „férj aláírása, engedélye”, mint egy régi vígjátékban. Nem szükséges pecsét, aláírás, meghatalmazás. 

Ami kell: idő, információ, orvosi tájékoztatás, és egy olyan egészségügyi közeg, ahol tiszteletben tartják a nőt, aki maga dönti el, mi történik a testével.

Jogszabályi háttér:

25/1998. (VI. 17.) NM rendelet

a művi meddővétételről

„…6. § (1) A beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezőt – házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élő kérelmező esetén egyidejűleg a házastársat (élettársat) is – az Eütv. 13. §-ában meghatározottakon kívül tájékoztatja

a) a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről, valamint

b) a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről, illetve

c) a beavatkozás elvégzése esetén egy későbbi gyermekvállalás lehetőségeiről.