Öt tiniből három megszüli nem várt babáját – és a számok emelkednek

Van egy tizenhét éves lányom, minden gyerekekkel kapcsolatos infóra ki vagyok hegyezve, sokat olvasok. Az utóbbi időben feltűnően sokszor jött szembe velem egy bizonyos téma: a tiniterhesség. Nem direkt keresem, nem nézegetek erre cikkeket, valahogy mégis ott van mindenhol. Mintha az algoritmus is érezné, hogy a szülői para egy külön műfaj — és hogy ha valamire mi, szülők biztosan nem vagyunk felkészülve, hát ez biztosan az.

A tiniterhesség számok szerint nem ritka jelenség Magyarországon. A szakértők azt mondják, öt teherbe esett tinédzserből három végül világra is hozza a babát. És ez az a pont, ahol az én szívverésem kihagy kettőt, a hétköznapi anyuka, akinek a legnagyobb félelme eddig az volt, hogy elég-e a pufidzseki aznap, most csak ülök letaglózva és tanácstalanul. Ezek a gyerekek akár a lányom osztálytársai is lehetnek, a szomszéd nagylány, és persze mindenféle felmentés nélkül mondom, hogy akár ő maga is, a lányom is kerülhet olyan helyzetbe, amit én olyan távolinak és krimibe illőnek éreztem eddig. 

Muszáj lesz beszélni erről, ezt már akkor tudtam, amikor az első ilyen cikket láttam a neten. 

Mert ez nem „más emberekkel” történik, nem a félelmetes New Yorkban, vagy a sztárok világában, ez a mi hétköznapi valóságunk, és szerintem egyikünk sem tudhatja biztosan, hogy az ő gyereke ettől védve van. 

Sokan gondolják úgy, hogy tiniterhesség csak szélsőséges esetekben fordul elő — problémás családokban, nehéz körülmények között élők, elszigetelt családok körében, vagy olyan fiatalok esetében, ahol nincs megfelelő szülői vagy nevelői felügyelet. Valójában azonban mindez átlagos vidéki, városi, vagy teljesen rendezett családokban is megtörténik.

A lányok nagy része nem tervez, sokan nem is gondolnak rá, hogy velük is előfordulhat. Egész egyszerűen nincs elég információjuk: nem mernek nőgyógyászhoz menni, vagy nem is tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak. És vannak gondolom olyan kamaszok is, akik mindenkinél jobban tudják, hogy védekezzenek a teherbeesés ellen, de hiányosak az infóik, vagyis potenciális áldozatai a netről vagy a barátoktól összeszedett tanácsoknak. 

Egy friss hazai felmérés szerint a lányok többsége még mindig egymástól és a közösségi médiából próbál tájékozódni a szexről — nagyjából olyan hatékonysággal, mintha horoszkóp alapján készülnének fel a felnőtt életre.

És itt jön a legfontosabb gondolat: a tiniterhesség nem jellemhiba, hanem egy drámai helyzet. Egy olyan helyzet, amire egy kamasznak és egy családnak sincs előre elkészített forgatókönyve. Pedig sokszor egyetlen beszélgetés is elég lenne ahhoz, hogy legyen választási lehetőség: nőgyógyász, fogamzásgátlás, felelősség, kontroll. A kamaszok esendők, impulzívak, néha vakmerők — de ugyanakkor kiszolgáltatottak is, főleg akkor, amikor egyetlen rossz döntés az egész életüket átrajzolhatja.

Mi történik, ha egy tinédzser teherbe esik és megszüli a babát?

Én is láttam erről cuki mozikat és sírós dokumentumfilmeket, de a valóság persze nem lesz ilyen kis vattacukros, könnyed menet. 

A kamasz anyák többsége ott találja magát, ahol az éppen nyiladozó szabadságuk véget is ér:

• iskola félbehagyva vagy felfüggesztve
• teljes anyagi függés a családtól
• bűntudat, szégyen
• társadalmi, rokoni körökből jövő ítélkezés
• és persze egy újszülött, aki azonnali teljes figyelmet igényel

Sokan azt hiszik, hogy ha valaki megtartja a babát, akkor egyértelműen szeretné is az anyaságot. Biztosan ilyen eset is van, és egyáltalán nem vonom kétségbe ennek a létjogosultságát, azonban azt is gondolom, hogy a szeretet nem egyenlő azzal, hogy valóban készen is állunk szülőnek lenni. Illetve a lányok jó része nyilván nem „jó kedvében” szüli meg ilyen fiatalon a gyerekét – ez a döntés sok esetben inkább félelemből, információhiányból fakad, vagy nincs biztos támaszuk, aki mellettük áll. 

A segítség pedig – bár létezik – nagyon egyenetlen. Van, ahol a család tartja egyben a helyzetet. Van, ahol a nagyszülők vállalnak szerepet. Van, ahol az iskola is együttműködő. És van, ahol mindenki, az egész rendszer összeomlik egy pillanat alatt.

Szülőként mihez kezdünk ezzel a félelemmel?

Nem szeretném rettegésben tartani a lányomat. Nem akarom azt sem, hogy azt érezze: én nem bízom benne. De azt viszont igen, hogy tudja, számíthat rám, bármiről is legyen szó.

A tiniterhesség kapcsán három dologban hiszek szülőként:

1. A beszélgetés a legfontosabb. Nem a prédikálás. Nem a tiltás. A beszélgetés. A nyitottság.

2. A biztonság nem rombolja a „gyermeki ártatlanságot”. Egy óvszeres csomag a fiókban nem erkölcsi bukás. A tájékozottság minden kínos perce megéri, ezt nekik, a gyerekeinknek is tudnia kell, vagy ha nem tudják, hát még többet érdemes beszélni a kényes témákról. A felvilágosítás nem rontja el őket, hanem megvédi.

3. Meg kell mutatni a valóságot is. Egy tiniterhesség nem kizárólag romantikus mozitörténet. Nem a babaillat az első, ami megérkezik — hanem a súlyos hónapok, amikor még minden bizonytalan lesz körülöttük.

De hogy ne tűnjön ez mind tragikusnak, a remény ott van abban, hogy ma már rengeteg szélsőséges helyzetbe került kamasz később visszatér az iskolába, leérettségizik, szakmát szerez, ami gyerek mellett nehezebb, de nem lehetetlen küldetés. A történet mégiscsak filmes és vidám vége ott van azokban a családokban, ahol a kamasz anya nem egyedül van, hanem megértik a helyzetét, megtartják, segítik őt. 

Ha őszinte akarok lenni, még mindig félek ettől az egésztől. Mert bármennyire szeretném azt hinni, hogy mindent jól csinálok, tudom: nincs garancia semmire. De azt is tudom, hogy ha egyszer oda jutnánk, nem a világ vége következik, hanem egy nehéz, kiszámíthatatlan, de támogatható és kísérhető életút.

És talán ez az egyetlen dolog, amit ma felelősséggel kimondhatok: szerintem a tiniterhesség nem szégyen, nem tabutéma és nem bűn — csak egy váratlan és nehéz helyzet, amit az abban főszereplő életek miatt sokkal több megértéssel kellene kísérnünk.

Témába vágó filmként ajánlom: https://nfi.hu/filmek/hat-het.html