Az első karácsony babával: varázslat és káosz egyben

Az első karácsony babával olyan, mint egy ünnepi csoda, félkész állapotban. Egyszerre felemelő, stresszes, szívmelengető, mégis logisztikai katasztrófa. Olyan, mint amikor mindenki csillogásra és meghittségre vágyik, és a nagy tökéletes családi fotó közben te épp észreveszed, hogy egy kis házikrampusz a fenyőfa alatt hagyott egy cumisüveget és egy fél pár zoknit. Egy szó, mint száz, ez a karácsony más lesz, és pont ettől lesz a legjobb! 

Vannak olyan sarokpontok, amik babával nagyobb szervezést igényelnek. Az első ilyen nagy kérdés: utazzunk vagy maradjunk? Az ünnep körüli szülői dilemmák általában itt kezdődnek. Vigyük a babát vidékre? Fog-e ott aludni? Mi van, ha túl sok neki? Mi van, ha túl sok nekünk?

Ezen általában összeveszik az egész család, és a végén mindenki rájön: a baba ilyenkor még mindenhol teljesen jól elvan. Ő a világ legproblémamentesebb ünneplője. Ha néha felveszed, megeteted, betakarod, ő simán elkönyveli, hogy határozottan jól alakul ez a karácsony, nem fog reklamálni. 

Igazából te vagy az, aki a fejében még próbál ragaszkodni a régi koreográfiákhoz:
– szenteste hatkor tökéletes, sok fogásos vacsora
– héttől mosolygos ajándékbontás, ahol mindenki azt kapja, amire vágyott
– nyolctól békés együttlét, csendes beszélgetés, tojáslikőr
– kilenctől pedig romantikus csend, csak az angyalok szárnysuhogása hallik 

Ez nem feltétlenül lesz így, de engedd el. A sok rokon mind a babát akarja látni, húzogatni a kis arcát, hogy milyen bájosan pufók, fel akarják venni, le akarják tenni, egymás kezébe adni, mindenki mesélni óhajt neki és persze tanácsokkal készül az egész rokonság. Még a focinak élő régen látott unokatesód is babaszakértőként viselkedik. 

De ez így van jól. Hát, istenem, örülnek. Veled próbálnak örülni, de úgy, ahogy nekik jó. Egyszer az évben talán kibírható mindez. 

A nagyszülők és a „kicsit később jövünk” diplomáciája

Nagyon sok karácsonyt lehet megmenteni azzal, ha valaki kimondja:
„Gyertek ti hozzánk.”

Nem udvariatlanságból, csak praktikus szempontok miatt és ráadásul ez jó dolog, ezzel megúszhatod, hogy egy fél teherautónyi cuccal induljatok el, kiskád, utazóágy, kedvenc cuccok, az egész babaruhatár, gyógyszeres bőrönd, miegymás. Ez mind marad otthon. Ti is maradtok otthon. És jön az ünnepi sereg. 

Ha mégis utaztok, akkor is legyen meg a jogod azt mondani: „Most altatok, egy kicsit várjatok.” „Most csönd kellene.” „Most senki ne próbálja felkelteni a gyereket, mert akkor a karácsonyfa borul először.”

A jó nagyik ezt értik. A kevésbé rutinos nagyik pedig nagyon gyorsan megtanulják.

Alapvető tippek és évszázados megfigyelések 

A babát az ajándékoknál mindig jobban érdekli a csomagolópapír. Az első karácsony babával döbbenetes felismerése: egy újszülött mellé teljesen felesleges drága ajándék.
Lehet, hogy kap egy zenélő, villogó, skandináv dizájnnal ellátott fejlesztőjátékot, ő mégis a papírt fogja választani.

És ez felszabadító. Mert végre rájössz: nem kell tökéletesnek lenni, hogy csodát adj. A nagyik ilyenkor azért kicsit megsértődnek. Mert ők utánajártak, melyik a legjobb fejlesztő játék és ők kérdezősködtek és biztos, majd megszereti, csak ne vedd el tőle, tedd oda mellé, na, tedd már oda mellé. 

Az ünnepi menü legyen „egy kézzel is megehető”

A babás karácsony titkos kulináris szabálya: amit nem tudsz fél kézzel enni, azt idén nem esszük.

Ezért lesznek a legjobb barátaid a következők:
– fél kezes miniszendvicsek,
– bármi tányérból kanalazható egytálétel,
– karácsonyi párizsis zsemle, a legjobb
– és minden, amit a férjed/anyukád/nagyik készítettek helyetted és el is hozták

A baba alvásideje körül forog a világ: 

A karácsonyi időbeosztást idén ő írja.
Ha altatni kell, altatsz. Ha ölelni kell, ölelsz, ringatsz, dúdolsz, énekelsz. Bing Crosby-nál mindig is jobb voltál. Ha csak sétálnál vele öt percet, hogy ne legyen túl sok inger, akkor sétálsz. Senki nem fog megsértődni, mert mindenki pontosan tudja: egy túlterhelt baba nagyobb karácsonyi katasztrófa, mint az odaégett bejgli, vagy a levegősre puffadt pulykasült. 

Ne vállald túl magad. Ha idén nem lesz öt fogás, senki nem fog reklamálni.
A fénykép nem attól lesz jó, hogy mindenki mosolyog. Néha pont a káosz a legszebb.
Tartsatok szünetet a vendégségből, ha úgy érzed, sok.
A baba nagyobb örömöt talál öt perc ölelésben, mint bármilyen ajándékban.
Ha a rokonok túl lelkesek, legyen kész egy kedves mondatod, ami így kezdődik: „Kérlek, most hagyjuk aludni…

A szülői elvárások elengedése fontos feladat. Idén nem kell mindenkinek megfelelni és nem is sikerülhet. Nem tudtok mindenhol ott lenni. És ez így van jól. Majd jövőre bepótoljátok. A baba egyszerűen megtanít arra, hogy nem kell egyszerre tíz fronton helytállni. De ahol ő ott van, ott száz százalékot kell hoznod.

A nagyszülők „túlsegítése” és a határok finom kijelölése

A karácsony a nagyszülők második kedvenc ünnepe — az első az, amikor végre átvehetik a babát.
Te pedig rémeket látsz. Leejtik. Megetetik habos sütivel. Cumit dugnak a szájába. Cukros üdítővel itatják. Végtelen a lista. 

Ha kezd elönteni belülről a pánik, finoman, de magabiztosan lehet (és kell is) mondani: „Most inkább én öltöztetem.” „Kicsit sok neki az inger.” Most pihenjünk meg.” A nagyszülők nem azért vannak, hogy átvegyék az irányítást — hanem hogy megerősítsenek abban, hogy jól csinálod, mert tökéletes anya vagy. 

És a végén marad egyetlen biztos pont: ez lesz a legszebb karácsonyotok

Nem a csillogás miatt. Nem amiatt, hogy minden sikerült. Hanem azért, mert ez az első, amikor már hárman vagytok — vagy ketten, vagy többen, de mindenképp máshogyan. Az első karácsony babával mindig kicsit elcsúszik, kicsit spontaneitásból áll, kicsit rendetlen, kicsit hektikus. De egy ponton majd rájössz, hogy a baba békés, meleg, puha kis testét ringatva a karácsonyfa alatt minden megvan, amit valaha szerettél volna. Ne törődj vele, ha ő éppen ezen a ponton lehányja a vállad. 

Gondolj arra, hogy ezt a karácsonyt semmivel sem lehet elrontani. Ezt a karácsonyt élni kell, mert mindig emlékezni fogtok rá. 

Szép ünnepet!