Bezzeganya

A moziterem nem volt teljesen tele, pedig akkor már tudott volt, a filmecskét nevezték az ezévi Oscarra. Az persze még sehol se volt, hogy meg is nyeri a szobrocskát.

A családi élet egyik legnagyobb tragédiája, amikor az egyik hozzátartozó szenvedélybetegséggel küzd, hiszen ilyenkor nem csupán a függőség által rombolt mindennapokkal, az ilyenkor szükségszerű veszteségekkel kell megküzdeni, hanem azokkal a bonyolult érzelmi terhekkel is, amelyet ez a helyzet generál. A családtagok – legyenek szülők, testvérek, gyerekek vagy partnerek – saját bőrükön tapasztalják meg, milyen hatással van a függőség az életminőségre, és mennyi mindent elveszítenek általa. A helyzet a függőnek is borzasztó állapot, de nem kíméli a vele együtt élő családtagokat sem. Sőt.

Továbbra is nagyon magas a magyarországi császármetszéses szülések aránya. Hogyan értelmezzük az adatokat, miért tekinthető nagyon magasnak, miért gond ez, és milyen megoldási lehetőségek vannak? Friss hazai adatok, pozitív példák és egy friss klinikai kutatás eredményei.

A „The man who has it all” oldalt ajánlgatja nekem a közösségi oldal algoritmusa. Szerzője könyvet írt, Flipping patriarchy, azaz A patriarchátus megfordítása (átvitt jelentéssel kiborítása) címmel, és erre a témára van felfűzve maga az oldal témája is. Nagyon meghökkentően és viccesen fordítja ki a megszokott, férfiközpontú sztereotípiákat és a kommentelők ezt remekül tudják fokozni.

Mielőtt jön a grundra a csősz meg az építkezés, még pár homokbombacsatát lejátszhatunk. Mit szólnátok egy szubjektív Best of…válogatáshoz? (Avagy a taps és a meghajlások után természetes, hogy dupla basszussal eljátsszuk, hogy „..hányszor elmúlt már, de újra vár …)

Ha egy babának a sírására következetesen nem adunk választ, az az alapvető ősbizalmát súlyosan csorbítja. A csecsemők elsődleges kommunikációs eszköze a sírás, tehát nem egy manipulatív tevékenység, és ha ebből indulunk ki, a sírással jelzett szükséglet mindig meg kell, hogy kapja a szükséges figyelmet és gondoskodást az anya részéről.

Meddig ragaszkodunk a dolgainkhoz? Meddig ragaszkodunk egy nem működő házassághoz? Egy réges-rég elhalványodott barátsághoz? A horvát tengerpartról hozott, kagylóval díszített sirályhoz? Meddig nem akarjuk elengedni régóta dédelgetett sérelmeinket? Mikor békélünk meg azzal, hogy az életben minden változik? Mikor ülünk le és gondoljuk végig, hogy ebben a változásban mi mennyire vagyunk benne? Amíg együtt áramlunk, addig minden rendben van, de sokszor visz másfelé az utunk. Ilyenkor érdemes megnézni, hogy megéri-e ragaszkodnunk elmúlt dolgokhoz... Mert egyszer talán eljön az a pont, amikor megbékélve, szeretettel a szívünkben tudjuk azt mondani, hogy köszönöm, elég volt, tovább kell lépni... És ezt fel kell ismerni.

„All things must pass” – avagy minden végetér egyszer, idéztem George Harrison ex-Beatle szólólemezének címét pár éve egy barátomnak, amikor kiderült, hogy egymástól teljesen függetlenül, de egyazon napon ért véget mindkettőnk részére egy hosszú évekig tartó, fontos szakmai együttműködés. Ami, valljuk be, döglött volt már egy jó ideje, csak olyan nehéz volt kimondani, hiszen olyan jól ment sokáig, és úgy belenőtt az életünkbe.

Zizi vagyok, korábban már írtam többször is ide. Negyvenhét múltam és belevágtam a babaprojektbe. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy írjak-e még egyáltalán. Aztán arra jutottam, az örömöm sokkal nagyobb, mint a cikizés-elviselő fülem, úgyhogy győzött az öröm, tiszta pozitívum, a nagy bejelentés, bele, az ismeretlenbe, nektek.  Terhes vagyooook! És tudom, tök idős, meg össze-vissza író, nem tudom soha a lényeget megragadni. Idős terhes vagyok. Néni terhes. Meglett asszony, mit tudom én, egy későn sikerült, de nagyon akart kisbaba leendő nyanyukája.

Az 1953-ban, Zürichben megalakult Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa, az IBBY (International Board on Books for Young People) a világ legnagyobb, gyerekkönyvekre szakosodott szervezete, amelynek a Magyar Gyerekkönyv Fórum, azaz a HUBBY (Hungarian Board on Books for Young People) a magyarországi ágát képviseli.

A magzati keringés kialakulása az anyai testben zajló izgalmas és összetett folyamat egyik legfinomabb jele, amely még számos szempontból eltér az újszülöttkori keringéstől. A modern orvostudományban a magzati keringés vizsgálata alapvető diagnosztikai eszközzé vált, melynek segítségével részletes képet kaphatunk a magzat egészségi állapotáról és a szív fejlődésének finom részleteiről.

Vagy hogyan utáltassuk meg velük végképp a színházat?

Elvesztettem a kisbabámat. Akkor azt hittem, hogy a világ megáll. Hogy én is megszűnök létezni, és az idő soha többé nem is mozdul előre. És ott állok majd, talpig feketében egy bezárt gyerekszoba ajtaja előtt. De az élet (lehet, hogy ide az illene: „Hála az égnek!”) makacs, nem áll meg, akkor sem, ha mi mozdulatlanul állunk benne, és a fájdalom olyan súllyal nehezedik ránk, hogy levegőt venni is alig bírunk.

Katona Ernő a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályán dolgozik.   Szülésznőként.

Mit kezdjünk a kamaszok online randizásával?

Hormonjaink a várandósság alatt igazán lenyűgöző dolgokat művelnek a szervezetben! A hormonok a babavárás alatt (és előtt és után) olyan észrevétlenül dolgoznak a háttérben, mint egy szorgos kis méh-csapat, akik fáradhatatlanul gondoskodnak a baba fejlődéséről, az anya testének átalakulásáról, és még a szüléshez is hozzájárulnak. Szóval, ha eddig nem rajongtál értük, itt az idő, hogy egy kicsit közelebbről is megismerd őket! Nézzük meg, mely hormonok játsszák a főszerepet ebben a csodálatos időszakban!

„Megszületett a Zsuzsi, és fiú” – Nagy Katalin könyvének borítóján lehetett olvasni.

2025. február 19-én megjelent az új, családközpontú alapelvekre épülő szülészeti és újszülött-ellátásról szóló egészségügyi szakmai irányelv összegzése. Az új dokumentum kapcsán számos kérdés merült fel: valóban hoz-e változást a rendszer, vagy csak a régi problémák újragondolása marad? És mit jelent mindez a várandós nők mindennapjaira?

A terhesség harmadik trimeszterében a kismamák számára egyre több orvosi vizsgálat válik rendszeressé, amelyek célja a magzat egészségének folyamatos nyomon követése. Az egyik legfontosabb ilyen vizsgálat a non-stressz teszt (NST), amely a baba szívhangját és mozgásának összefüggéseit elemzi. De miért is van erre szükség, hogyan zajlik a vizsgálat, és mit mutatnak az eredmények?

Négy hónapja született meg a kisfiam, és mondanom sem kell, az alvás lett a legfőbb beszédtémánk otthon. Pontosabban az alvás hiánya. „Aludt valamit?” „Mennyi ideig?” „Miért ébred fel újra és újra?” Miután kipróbáltunk mindent a fehér zajtól az altatódalakon át a különféle pólyázási technikákig, elkezdtem alaposabban utánaolvasni a témának.

A múzeumba előző napra volt ingyenes, de dátumra-órára szóló foglalásunk. Nem értünk oda, fogva tartott egy másik múzeum, a világ minden sarkából összehordott kincseivel. Ez a múzeum a szállásunktól öt perc sétára van, de már aznap csak annyi erőnk volt, hogy elfoglaljuk a szobánkat, majd levánszorogjunk este a létesítményhez tartozó apró étterembe. Aztán hidegzuhanyként ért, hogy nem lehet másnapra újrafoglalni a múzeumba. Sebaj, akkor legalább sétáljunk el arra – esetleg kérdezzük meg, van-e más lehetőség bemenni, ha már itt vagyunk.

Mindig is volt bennem egyfajta spirituális érdeklődés, de azért igyekszem két lábbal állni a földön. A terhességem alatt próbáltam megtalálni az egyensúlyt a praktikus felkészülés és a lelki ráhangolódás között. Jártam a kötelező vizsgálatokra, olvastam szakkönyveket, de közben meditáltam is, és igyekeztem kapcsolódni a babámhoz.

A modern világ egyik sajátos és sokszor aggasztó online közössége az úgynevezett incel („involuntary celibate” – azaz önkéntelenül cölibátusban élő) közösség. Az incelek olyan férfiak, akik úgy érzik, hogy a nők szexuálisan és romantikusan elutasítják őket, és ezt a frusztrációt gyakran társadalmi vagy biológiai okokra vezetik vissza. A jelenség nem csupán egyéni sorsokról szól, hanem mélyebb társadalmi problémákra is rávilágít, mint például az elmagányosodás, a férfiak önértékelési problémái és az online közösségek káros hatásai.

Március közepén csendben, minden különösebb felhajtás nélkül érkezett meg a Netflixre az év egyik legfontosabb és legmegrázóbb sorozata. A Kamaszok (Adolescence) mindössze négy epizódot ölel fel, de ennyi is elég ahhoz, hogy kíméletlen pontossággal boncolgassa azokat a problémákat, amelyekkel a fejlett országok fiataljai előbb-utóbb szembekerülhetnek – akár akarják, akár nem.

Egy átlagos keddi délután. A gyerek hazajön az iskolából, ledobja a táskáját, majd közli: „Hupizöld hajat szeretnék.” Te pedig ott állsz, egy pillanatra azt hiszed, hogy rosszul hallottál, aztán még egyszer visszapörgeted a fejben rögzített hangfelvételt, de nem, nem tévedtél. Hupizöld haj. Az a gyerek, aki eddig maximum egy új cipőt szeretett volna, most hirtelen egy kész ciberpunk karakterré akar válni.

Beszéljünk-e több nyelven a gyerekünkhöz már a kezdetektől? Nem fogja összezavarni? Jobb, ha előbb az anyanyelvét sajátítja el tökéletesen? – Ezek a kérdések újra és újra előkerülnek, ha szóba kerül a többnyelvű nevelés. Pedig egyre több kutatás és tapasztalat mutatja, hogy a több nyelven beszélő gyerekek nemcsak hogy nem szenvednek hátrányt, hanem magabiztosabbá, rugalmasabbá válnak, és a nyelvtudásuk más területeken is előnyt jelent számukra.

Kik azok az e-sportolók?

A szülői félelmek és tabuk nyomában

Ha egy családban kisgyerek érkezik, az első kérdések egyike mindig az: ki marad otthon vele? Sokak fejében még mindig él az a kép, hogy ez szinte kizárólag az anya feladata. Pedig egyre többen választják – vagy kényszerülnek rá –, hogy az apák maradjanak otthon egy időre.