Bezzeganya

Van az a baba, akiről már az első hetekben kiderül: valahogy más.

Vannak olyan kérdések, amelyek csak kísérnek minket, folyton felbukkannak, de mindig csak ide-oda tesszük őket, nincs megoldás. Ilyen az is, amikor egy kamaszt megkérdezel arról, hogy – Na, és mit szeretnél csinálni, ha nagy leszel?

Vannak történetek, amelyeknél az ember az első bekezdés után ösztönösen azt gondolja: ilyen nincs.

Három gyerek mellett azt hisszük, tudjuk, mire megy el a pénz.

Hol ér véget a féltés, és hol kezdődik az elengedés? A szabadon nevelés egyszerre csábító és ijesztő gondolat: mennyi szabadság fér bele úgy, hogy közben a biztonság se vesszen el? Határok, bizalom és az a bizonyos szülői gyomorszorítás.

A momnesia nem hiba, hanem mellékhatás.

Otthon szárnyal, az iskolában lefagy. A szereplési szorongás nem a tudást tünteti el, hanem a hangot.

Decembertől Ausztráliában világelsőnek számító, a közösségi média korlátozására szolgáló szabályozás lépett életbe: a 16 év alattiak számára tilos a közösségi média használata. A döntés nem egy újabb „szülői pánikreakció” eredménye, hanem hosszú ideje zajló társadalmi és politikai vita végpontja, amelynek középpontjában a gyerekek online biztonsága, mentális egészsége és adatvédelme áll.

A legtöbben azért mennek párterápiára, hogy végre kimondja valaki: nem velük van a baj. Csakhogy a beszélgetés ritkán erre fut ki. És amikor nem, az mindent átír.

A gyerekekre az olvasás többféle módon hat.

Csak két olyan nap van az évben, amikor szinte kizárt egy szülés. Az időszak, amikor a legtöbben bejgli, a valahol elromlott 50 méteres kerti fényfüzér és a békés családi ebéd kombinációjára számítanak, az a karácsony, és nem egy szülőszobán magzatvíztócsában eltöltött éjszaka.

Ha van hang, ami karácsonykor mindenkit idegbe tesz, az ez.

Van mondat, amit nem felejtesz el.

Egy fáradt este, egy színező a konyhaasztalon – és hirtelen elcsendesedik a fejemben a zaj. Kiderült, hogy a színezés nem gyerekjáték, hanem működő kikapcsolás.

A pozitív teszt után nemcsak öröm jön, hanem pánik is.

Állandó figyelem, fizikai és mentális készenlét, beszűkült mozgástér, sok el nem mondott gondolat.

Mi lenne, ha idén nem belehalnál a karácsonyba, hanem egyszerűen kilépnél belőle egy kicsit? Tavaly fogtuk magunkat, és a bejgli–rokon–rohanás háromszög helyett a napsütést választottuk. Spoiler: az ünnep nem sértődött meg.

Főállású anya lenni nem hátradőlős pihenés, hanem egy sokszínű, zajos és néha ragacsos „munkahely”, ahol három gyerek adja a napi kihívásokat és az összes örömöt. A GYET csak a keret – a valódi karrier pedig azok között a káoszos, szeretettel teli pillanatok között épül, amikor épp senki nem borítja fel a bilit.

Előzmények...

Az örökbefogadás nem egy pillanat döntése.

A történetmesélés nem puszta gyerekszórakozás, hanem az egyik legerősebb motorja annak, hogy egy gyerek értse, átlássa és élvezze a világot. A fiam példája is mutatja: ahol mesélnek, ott nemcsak sztorik születnek, hanem szövegértés, önbizalom és egy olyan gondolkodásmód, ami később fél kézzel viszi át a tanulást.

Az első karácsony babával egyszerre meghitt és teljesen kiszámíthatatlan: csillogás, pici káosz, túllelkes rokonok és egy baba, aki minden pillanatot újraír. És pont ettől lesz felejthetetlen.

Papíron egyszerű, a valóságban pedig egy érzelmi hullámvasút.

Meddig érdemes életben tartani a Mikulás-varázst?

Negyvenhárom évesen, egy pozitív teszttel a táskámban hirtelen én lettem „a későn érő anya”, pedig csak most érkezett el az idő, hogy a saját ritmusom szerint kezdjem el ezt a történetet.

Az esélytelenek nyugalmával (kimerült petefészkek, magas pajzsmirigy értékek, előrehaladott életkor, anovulációs ciklusok), közös megegyezéssel hagytuk abba a védekezést decemberben. Úgy voltunk vele, ha ilyen nehezített körülmények között megfogan a baba, akkor örömmel fogadjuk. Egyébként meg felszabadultan élvezzük egymást.

Az ölelés az a biztonság, ami a babákat megnyugtatja, a gyerekeket összerakja, a kamaszokat megtartja, a felnőtteket pedig visszahozza egymáshoz. Akár tiltakoznak ellene, akár belesimulnak: az érintés az egyik legerősebb kapaszkodójuk az életben.

A gyerekek nem véletlenül kapaszkodnak hősökbe: ők adják meg azt az iránytűt, ami segít eligazodni egy néha félelmetes, zajos és kiszámíthatatlan világban. A példaképek nem csak mesékből vagy plakátokról jönnek — ott vannak a mindennapokban is, és sokszor épp ők mutatják meg, hogyan lesz a gyerekből egyszer bátor, kíváncsi és önazonos felnőtt.

Kevés olyan téma van a női önrendelkezéssel kapcsolatban, amely ilyen gyorsan tud félresiklani, félreérthetővé válni és vinni magával egy rossz információt, mint a női sterilizáció, vagyis a művi meddővé tétel. Az utóbbi időben több helyen is felbukkant az a vélekedés, hogy ezzel a végleges beavatkozással kapcsolatban a nő nem dönthet egyedül – szükséges az élettárs vagy a férj aláírása is.