Bezzeganya

Ismered a képet: a kismama légiesen suhan egy búzamezőn, fehér ruhában, tökéletes bőrrel, miközben átszellemülten simogatja a gömbölyű hasát. Na, ezt a képet most gyorsan gyűrjük össze és dobjuk a kukába. Beszéljünk ehelyett a valóságról. Arról a 9 hónapról, amikor a tested egy hormonvezérelt, kiszámíthatatlan és időnként elképesztően ciki biológiai kísérlet helyszínévé válik.

Az járt a fejemben, hogy mi baj van velem. Hogy más miért örül ilyenkor, és én miért nem. Hogy miért nem tudok örülni annak, akit kilenc hónapig vártam. Csak néztem a babát, hallgattam a sírását, és azt éreztem: elromlottam. Pedig nem romlottam el. Csak szülés utáni depresszióm volt.

Az egész egy álmos reggelen kezdődött, miközben én a kávém fölött méláztam, a szomszéd anyuka pittyegett a messengeren: „Beírattuk Zsófit angolra az oviban. Ti is jöttök?” Én meg ott álltam, félig ébren, kezemben a kislányom egyik excumijával és azon gondolkodtam: vajon tényleg elkésünk, ha kihagyjuk a játékos angolt Zsuzsa nénivel?

Amikor megtudtam, hogy a lányom laktózérzékeny, az első gondolatom az volt: „Te jó ég, mit fog enni?” A második meg az, hogy biztos én rontottam el valamit. És ha te most épp ugyanezt érzed, akkor hadd mondjam el gyorsan: nem, nem a te hibád. A laktózérzékenység nem szülői kudarc, sőt, nem is betegség a klasszikus értelemben. Inkább egy olyan állapot, amire oda kell figyelni, de együtt lehet vele élni, gond nélkül.

Egy friss amerikai kutatás szerint a szülők 66%-a kész eladósodni azért, hogy gyermeke ne lógjon ki az iskolai közösségből. A magyar tapasztalatok is hasonló irányba mutatnak – a márkaőrület és a közösségi média nyomása miatt sok család kerül nehéz döntési helyzetbe.

Egészen idáig békésen folytattuk a szoptatást. Esténként, reggelente, amikor csak ráértem, ott voltunk egymásnak. Ez a mi kis rituálénk volt, ami megnyugtatott mindkettőnket. Most viszont ott álltam, kezemben egy túlméretes plüss Peppával, és próbáltam elképzelni, hogyan fogják majd intézményes keretek között megvigasztalni a lányomat, ha sír – hiszen ő még mindig a szoptatásban találja meg a legnagyobb biztonságot.

Ennek ellenére jó szívvel emlékszem vissza a zalaegerszegi kórházra.

Most a mi családi kedvenceinket gyűjtöttem össze.

Hamarosan lejár a határidő a hetedikesek számára ingyenesen elérhető HPV-oltás igénylésére. Míg a szakértők a vakcina fontosságát hangsúlyozzák a daganatos megbetegedések megelőzésében, sok szülőben merülnek fel kérdések a döntés előtt.

A nap fénypontja, a meghitt esti rutin, a kis angyalkám csillogó szemekkel hallgatja a mesét, én pedig a nap fáradalmait kipihenve, lágy hangon duruzsolok a fülébe. Aha. A valóság meg az, hogy a nap végére annyi energiám van, mint egy tízéves elemlámpának, és ha még egyszer el kell olvasnom, hogy Boribon, a mackó hogyan fest össze mindent IS, esküszöm, sikítva rohanok ki a világból.

Beköszöntött a szeptember, ezzel pedig elindult az ovi- és iskolaszezon, ami egyet jelent a közösségben terjedő, végeláthatatlan náthák és köhögések időszakával. De amíg zsebkendővel és C-vitaminnal szerelkezünk fel, nem szabad megfeledkeznünk más, kellemetlen „vendégekről” sem. Sok olyan betegség, amit a nyárhoz kötünk, nem tűnik el varázsütésre az első hűvösebb reggelen.

A kamaszokkal hadilábon állni szinte szülői népbetegség. Amikor a gyerekünk egyik napról a másikra idegenné válik, és a korábbi beszélgetések helyét átveszi a csapkodás és a tőmondatos válasz, a legtöbben tanácstalanul állunk. Ebbe a tanácstalanságba hozhat némi rendet és megértést egy könyv, amivel nemrég találkoztam.

Reggel 7:10 van. Kedd. A fiam ott áll az előszobában, cipőben, kabátban, táskával a hátán, és egyre idegesebben rugdossa a küszöböt. Az exférjemnek reggel 7-kor kellett volna itt lennie. Tíz perce késik.

Imádom a munkám. Tényleg. A gyerekeket, a jó öreg krétaport, a csillogó szemeket, amikor valami „átmegy”. De van az a szülői attitűd, amitől a legedzettebb pedagógusnak is feláll a szőr a hátán. És most nem a rosszcsont kölykökről beszélek, hanem a szüleikről. Szóval, drága anyukák (és persze apukák), íme, öt bombabiztos módszer, amivel eléred, hogy a gyereked tanára a falra másszon tőled.

A minap csak annyit kértem a nyolcévestől, hogy pakolja ki a mosogatógépet. Ő meg lazán visszakérdezett: „Oké, de mennyiért?” Nem is az volt a megdöbbentő, hogy nem repült azonnal a konyhába, hanem az, ahogyan teljes természetességgel dobta vissza a kérdést.

Vége a nyári szünetnek és jövő héttől kezdődik az iskola, a gyermekek visszakerülnek a közösségbe, ami sajnos tökéletes terepet teremt a gyermekközösségek egyik leggyakoribb „hívatlan vendége”, a fejtetvesség a terjedéséhez. Bár a gondolatától is sok szülőnek viszketni kezd a feje, fontos tudni: a tetvesség nem a higiénia hiányának a jele, és egy kis odafigyeléssel sikeresen kezelhető.

Mit jelent az allergiás menetelés? Miért vegyük komolyan, ha kisbabánknak száraz, ekcémás (más néven atópiás dermatitiszes) a bőre, és hogyan függ össze a hozzátáplálás során jelentkező ételallergiával?

Hogyan ismered fel a szülés valódi jeleit? Mikor induljatok a kórházba? Milyen a kitolási szakasz valójában? Lányom születése után összegyűjtöttem tapasztalataimat, amit jó lett volna előre tudnom.

Az első footgolfos szezonomban az európai ranglista második helyén, a világranglistán pedig a hatodik helyen állok. Hogyan értem el mindezt családanyaként?

Van egy állomás a családi életben, amit senki nem kerülhet el: a közös hasmenés-kaland. A gyerek kezdi, aztán dominóként dől mindenki. És persze pont akkor, amikor végre összejött a külföldi nyaralás, vagy már mindenki visszaigazolta a szülinapi zsúrt. Nincs mese, le kell győzni a hasmenést, méghozzá gyorsan.

Az anyatej körül annyi legenda kering, hogy egy külön Netflix-sorozatot lehetne belőle csinálni. Van köztük olyan, ami igaz, van ami teljes kamu, és van, ami annyira hihetetlen, hogy mégis igaz. Három gyereket szoptattam, és még mindig vannak dolgok, amiken ledöbbenek.

Amikor megtudtam, hogy császármetszéssel fogok szülni, egy pillanatra megállt bennem minden. Tele voltam kérdésekkel, félelemmel, bizonytalansággal – és legfőképpen: hiányzott, hogy valaki elmondja, mire számíthatok valójában. Nem az orvosi latinra voltam kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan fogok utána felkelni, mozogni, ölelni, szoptatni. Ezt a néhány dolgot ezért írtam le – hátha másnak segít, amit nekem senki nem mondott el.

Ez nem kényszer, hanem tudatos döntés, izgalmas lehetőség.

A kancsalság a leggyakrabban veleszületett szemészeti gond, vagy kettő -négyéves kor között alakul ki. A háttérben általában valamilyen fénytörési hiba állhat.

„Mit beszélsz te, kisfiam?”

Hogyan tanítjuk meg a fiainknak, hogy a testük nem ellenség, hanem szövetséges?

Ha azt hallod, hogy „lombikprogram" vagy IVF, valószínűleg rengeteg kérdés merül fel benned. És ez teljesen természetes – ez egy olyan lépés, amiről sokat hallunk, de valójában keveset tudunk róla. A jó hír az, hogy a modern lombikprogram sok pár számára sikeres megoldást jelent.

A fogamzásgátló választás nem egyszerű feladat, hiszen ami a barátnődnek bejött, az neked egyáltalán nem biztos, hogy megfelelő lesz, illetve a te aktuális helyzeted, igényeid irányítanak.

A „túlfáradt baba” jelenség nem mítosz. Ez egy konkrét állapot, ami akkor alakul ki, amikor a baba túl sokáig van ébren, és a szervezete átlép egy ponton, ahonnan már sokkal nehezebb a pihenés.