Anya a netes turkáló fogságában: csak egy gombnyomás a csőd

Először csak benéztem, semmi komoly. Na, jó, megtetszett egy kesztyű, és bár május volt, gondoltam, karácsonykor mennyire jól fogok benne mutatni a furcsa rokonok látogatásakor. Így könnyebb lesz túlélni a házi magyar Bethany néni kérdéseit. A „Te még nem mentél férjhez?”- és a „Mi lesz veled, már most túlkoros vagy!” pillanataiban majd lenézek a kesztyűmre, aki rám kacsint, és tudni fogom, hogy ez kihagyhatatlan vétel volt! 

Az elején még ment az ideológia-gyártás 

A kesztyűt nem sokkal később követte egy laptoptáska (sosem viszem a laptopot sehova), egy futócipő (rozoga a térdem, és csak minden év januárjában akarok elindulni futni), egy hajvasaló (soha semmilyen fodrász nem tudta még kivasalni atomgöndör fürtjeimet), és egy nudligép (meggyőző volt, hogy 1500-as akksija van, de szerintem ilyen gép egyébként nem is létezik). 

Szóval beindult a verkli. Nem tudtam leállni, ha volt két perc szabadidőm, azonnal putty, benyomtam a közösségi netes turkáló zöld, győzelmi jelre hasonlító gombját és vettem egy csomó nélkülözhetetlen dolgot, ami csoda, hogy addig nem volt, és mégis működött az életem. 

Egy fokkal minden rosszabb lett, amikor megszületett a lányom

Már a terhesség sem ment simán, az összes félretett pénzünk legnagyobb hányadosát elköltöttem létszükséglet babacuccokra – hogy is gondolhattam, hogy a védőnő által átadott lista elég lesz egy újszülöttnek, kizárt dolog. Kell névtábla a kiságyába, színes fabetűkből, nehogy elfelejtse, hogy hívják, kell okos babaőr, sima babaőr, kell zenélő matrac, amin majd csak egyéves korától tud játszani, de már most jobb, ha megvan, kell zselé a fogzáshoz, legyen bekészítve, hiába várunk még ezzel pár hónapot…

Egyszóval, előrelátó anyuka voltam és az esti, fürdőkádbeli, vonatozós, reggeli kávézós én-időimben összevásároltam egy bölcsődényi cuccot az én leendő egyetlen gyermekemnek. Ezt nevezik felelősségnek! Ugye? 

Mi a varázsa? 

Egyértelműen a kényelem! Megszoktuk, hogy manapság ki sem kell mozdulnunk otthonról, ha ügyes-bajos ügyeinket intézzük, ehhez passzol a ruhavásárlás is: ha egy szuper felsőt, cipőt vagy egy új ékszert szeretnénk, megoldjuk a kanapéról, mobillal a kezünkben, hiszen még a nagyobb üzletek kínálata is elérhető online – arról nem is beszélve, hogy vannak már nagyon menő, élő-turi szerű alkalmazások, ahol még alkudozni is lehet. 

Nem is akárhogy, mert személytelen az egész, szóval én mindig nagyon alacsony árral indítok, tudván, hogy úgyis feljebb megy és a végén kiegyezünk egy win-win helyzetben. De határozottan könnyebb úgy alkudni, ha ismeretlen a másik és csak egy gombnyomás kérdése, nem kell mellé szívhez szóló szöveget is írni. 

Megfordul a világ

A trend a fejemben ma már néz ki, hogy ha látok egy új musthave cuccot, akkor egyből megnézem ezen az oldalon is, hogy van-e belőle már alig használt vagy új, de címkés változat. Ez felelősségteljesebb gondolkodásnak tűnhet, spórolós attitűdnek, azonban valójában szintén egy drámai költekezéshez vezet, mert ha ez a bizonyos új cucc fent van, máris lecsapok rá, holott a boltban személyesen nem biztos, hogy megvenném – egyrészt lehet, hogy el sem jutnék a boltba, másrészt próbálva, nézegetve és az árcetlit az orrom előtt himbálva könnyebb leállni, mint két gombot megnyomva birtokolni valami „fontosat”. 

Emiatt állandóan nálam van a mobil, egyfajta kényszer lett, hogy csekkoljam az új termékeket az oldalon, nehogy lemaradjak valamiről. Na, ez már addiktív és annak a jele, hogy valami nincs rendben az én kis vásárlói fejemben. 

Kockás papír

Az online vásárlásoknak számomra mindig is hátránya volt, hogy kevésbé követhető a költekezés. Itt végképp ez történik, az online piactéren elcsapott forintoknak sosem látom a jegyzékét – ezt megelégelve cselhez folyamodtam, ön-cselhez és bármit vettem, azonnal felírtam a termék nevét és árát egy sima kockás papírra. Egy hónapig nem adtam össze, csak azt érzékeltem, hogy a számok egyre hosszabb és fenyegetőbb kukaccá álltak össze a lapomon, aztán lezártam a hónapot, és ez a lap egyből piros lap lett, majdnem elájultam, mennyit költöttem összesen! Borzalmas érzés volt. 

Azóta óvatosabb vagyok és nem veszem meg azonnal a kiszemelt cuccot, az a szabály, hogy kétszer-háromszor is megnézem, mielőtt leütném a terméket. Valamennyire ez működik, jobb lett a helyzet. De sajnos rontja a statisztikát, hogy mindig jön valami újabb kihagyhatatlan…!