Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsÚj arcokkal és régi ismerőssel újult meg a TV2 Híradó csapata, amelyben tapasztalt televíziósok és új bemondók kaptak helyet. Pachmann Péter visszatérése mellett Szedmák Zita, Ambrus István és Farkas Fanni is új szerepben bizonyíthat a képernyőn. A TV2 Híradó bemondói a hot!-nak meséltek az új kihívásokról, a kamerák mögötti izgalmakról és arról is, hogyan egyeztetik össze munkájukat a magánéletükkel.

Nagy változások történtek a TV2 Híradó háza táján: új műsorvezetők érkeztek, miközben egy jól ismert arc is visszatért a képernyőre. Pachmann Péter, Szedmák Zita, Ambrus István és Farkas Fanni különböző utat jártak be, most azonban ugyanaz a komoly feladat köti össze őket. A hot!-nak arról meséltek a TV2 Híradó bemondói, hogyan élik meg az új szerepet, mitől izgulnak még ennyi tapasztalattal is, és mi vár rájuk a stúdión kívül.

Közel három évtizednyi pörgés után bombaként robbant a hír, hogy a csatorna ikonikus arca úgy döntött, végleg a családjára koncentrál. A megújult TV2 Híradó kedvéért azonban Péter most mégis visszatért a képernyőre, így ismét ott van a TV2 Híradó bemondói között.
„A korábbi televíziós munkáim hajnali keléssel vagy hétvégi stúdiós jelenléttel jártak. A mostani hétközben zajlik, egy nagyon barátságos idősávban. A magánélet így megmarad, az alkotó televíziós munka pedig a hab lehet a tortán” – kezdte a hot!-nak Pachmann Péter. A kihagyás tökéletes volt arra, hogy a népszerű tévés végre egy kicsit lelassítson, és befelé figyeljen. Elmesélte, miket fedezett fel magában ennek a csendesebb időszaknak a során.
Elsősorban azt, hogy ha valaki több mint három évtizedig űzi ezt a műfajt, akkor egykönnyen nem tud szabadulni tőle. A televízió fegyelmezettségre, alázatra neveli az embert. Amikor ez a munka nincs, könnyen elkényelmesedünk, és még egy megbeszélt találkozóról is hajlamosak leszünk elkésni.
A nézők képernyő előtt tartása nehéz feladat, ám Péternek ez a kisujjában van. Pontosan érzi, hogyan kell úgy tálalni egy témát, hogy az megragadja a közönséget.
„Igazából ebben a stúdióban nőttem fel, minden szeglete, díszleteleme, de még a légkondicionáló halk zaja is bennem van. Kihívást inkább az jelent, hogy hogyan lehet úgy becsomagolni, érdekessé tenni összeállításokat, hogy a néző ne akarjon elkapcsolni. Alapvetően az általam elmondott felvezető szövegekkel épp ezt valósítjuk meg, hál istennek nagyon nagy sikerrel.”
A kamerák előtti csillogás mögött elmélyült, feszített tempójú munka van. Amikor a lámpák kialszanak, a legnagyobb ikonoknak is szükségük van a lecsendesedésre, ellazulásra.
Egy jó társaság, egy jó film mindig kikapcsol esténként. És kövezzenek meg nyugodtan, de a jó futballmeccsek is olyankor kezdődnek… Amúgy körülbelül félórányi autóútra lakom a tévétől. Hazafelé, a kedvenc zenéimet hallgatva, nagyon könnyen átadom magam a nyugalomnak.

Nem kellett mindent elölről tanulnia ahhoz, hogy helytálljon a megújult Híradóban. A TV2 új bemondói közé került csinos műsorvezető pontosan ugyanazzal az alázattal ül be a híradósszékbe, mint ahogy a sportműsorokat vezeti.
„Megváltoznom egyáltalán nem kellett hozzá, egyedül a műfaj az, ami más, de idegennek azért így sem mondanám. Korábban sporthíradóztam, így ha más méretekben is, de találkoztam már a tévézés ezen szegmensével. Nem idegen például a súgógép sem, bár a Spíler TV-n, a Premier League műsoraiban egyáltalán nem használom. Ennek ellenére még ismerkedem az új közeggel, és igyekszem sokat tanulni a kollégáimtól, de főleg Pachmann Péter műsorvezetőtársamtól. A hozzáállásom a híradós munkához ugyanolyan, mint a sportműsorokhoz, maximum a téma komolysága miatt egy kicsivel kevesebb mosolyt engedhetek meg magamnak a képernyőn” – kezdte Zita a hot!-nak.
Sokan próbálják elrejteni a kamerák előtt, ha izgulnak, a csinos műsorvezető azonban teljesen másképp tekint a lámpalázra.
„Egy kicsit azért, persze, remegett a kezem. Mindig izgulok, minden egyes adás előtt. Ennek viszont én örülök, mert ez azt jelenti, hogy érdekel, amit csinálok. Izgulós típus vagyok, de közben nyomás alatt tudok a legjobban teljesíteni, úgyhogy ez egyáltalán nem bénít meg, sőt! Pont emiatt az élő adásokat szeretem a legjobban, mert ott tudom, hogy nincs lehetőségem a javításra.”
Ritka, hogy valaki felnőttként pontosan ott tartson, mint azt kislányként megálmodta. Amikor arról kérdeztük, hogyan reagálna a gyerekkori énje a mostani sikereire, Zita rögtön elmosolyodott.
„A gyerekkori énem nem hinné el, hogy én vagyok az. Aztán valószínűleg nagyon büszke lenne, és rögtön megkérdezné: „Mégis hogy kerültél oda?” Én pedig pont ezt az utat mesélném el neki a legszívesebben, hiszen nagyon izgalmas volt az idáig vezető 14 év a médiában, ahol, remélem, még rengeteg új tapasztalatot gyűjthetek.”

Több mint két évtizedes rádiós- és újságírói múlttal a háta mögött azt gondolhatnánk, hogy már semmi sem képes őt lázba hozni, ám a legújabb kihívás, a TV2 Híradó hallatán az ő szíve is hevesebben vert.
„Próbálom a lehető legszerényebben kezelni a helyzetet. Soha nem felejtem azt a pillanatot, amikor először beléptem a TV2 stúdiójába úgy, hogy tudtam, én leszek a hétvégi esti Híradó egyik műsorvezetője. Bár ez kicsit túlzásnak tűnhet, de úgy tekintettem az ottani díszletre, mint valami elérhetetlen szent helyre.”
Kicsit félve léptem fel a híradósasztalhoz, de aztán, ahogy felpörögtek az események, minden rutinszerűvé vált. Végiggondoltam az elmúlt több mint 20 évemet, ami alatt számtalan helyen megfordultam rádiós-műsorvezetőként, újságíróként és bemondóként. Úgy éreztem, mostanra végre minden a helyére került, összeállt és beérett.
Nézőként talán bele sem gondolunk, mekkora teher nehezedik valójában a hírolvasók vállára. Ám István most elárulta, mi jelenti számára a legfőbb kihívást.
„Az a legfurcsább ebben a műfajban, hogy folyamatosan komolynak kell lenni. Korábban, amikor kereskedelmi rádióban dolgoztam, reggeli műsort vezettünk a kollégákkal. Abban a helyzetben gyakorlatilag nem volt olyan szituáció, amiből ne tudtunk volna jól kijönni. A legtöbb esetben egy humoros beszólás, egy poén életmentő lehet akkor is, ha valami kínos dolog történik. Humorral gyakorlatilag mindent el lehet simítani, minden kínos helyzetet fel lehet oldani. A híradókban ez kevésbé működik. Talán ez a legnagyobb félelmem, hogy történik valami, mondjuk lefagy a rendszer, és végigfut bennem, hogy na, ezt hogyan reagáljam le, lehetek-e vicces? Ebben a műfajban a legtöbb esetben ez nem szokott beleférni. De az mindenképpen jó, hogy párban vezetjük a hétvégi Híradót, mert így számíthatunk egymásra Fannival. Híradó közben, a bejátszók alatt is állandóan beszélgetünk, kommunikálunk. Minden szituban ott vagyunk fejben” – mesélte.
A stúdió után sokan csak egy kis csendre vágynának, István viszont alig várja, hogy a komoly híradósfeladatokat lecserélhesse a legédesebb apai teendőkre.
„A kisfiam segít a leginkább abban, hogy a napi fáradalmak után ismét energikusnak érezzem magam. Nemrég tanult meg járni, és amikor hazaérek, rögtön elém szalad, és csimpaszkodik belém, azt szeretné, hogy a nyakamba vegyem. Az este többnyire játékkal telik. A fürdetés nálunk az én feladatom, ezért ahogy véget ért az esti Híradó, igyekszem a lehető leggyorsabban hazajutni.”

Egy országos híradó vezetése emberpróbáló feladat, Fanni mégis magabiztosan vág bele. A TV2 Híradó műsorvezetői között pontosan tudja, hogy a hitelességhez valami olyan plusz kell, ami nem tanulható.
„Azt érzem, hogy szakmailag és emberileg is eljutottam arra a pontra, hogy készen állok erre a felelősségre. Hírolvasóként számomra a hitelesség, a nyugalom és a határozott jelenlét a legfontosabbak. Talán az a plusz bennem, hogy nemcsak felolvasni szeretném a híreket, hanem valóban jelen lenni, illetve kapcsolatot teremteni a nézőkkel. Most érzem úgy, hogy megvan bennem az a rutin és önbizalom, amivel egy országos híradó arcaként is helyt tudok állni” – mondta.
Hétvégén láthatjuk a képernyőn, pont akkor, amikor együtt lehetne a család, ám ő a nehézségekből, példamutató módon, képes volt előnyt kovácsolni a lányai számára.
Természetesen nem könnyű, hiszen a velük töltött idő nagyon fontos számomra. Ezért igyekszem arra koncentrálni, hogy amikor együtt vagyunk, akkor valóban jelen legyek. Sok közös programot a hétköznapokra szervezünk, vagy a hétvégére, a munka előttre és utánra. Szerencsére ők is büszkék arra, amit csinálok. Számomra az egyensúly azt jelenti, hogy a munkában ugyanúgy százszázalékosan jelen vagyok, mint otthon, anyaként.
Fanni lapunknak azt is elárulta, hogy ha a kislánykori énje ma megpillantaná őt a híradósszékben, szerinte elismeréssel a szemében nézne fel a felnőttkori önmagára.
„Úgy gondolom, nagyon büszke lenne rám. Ha most meglátna a képernyőn híradósként, valószínűleg azt mondaná: „Látod, mégis sikerült!” Nekem pedig ez azért is fontos, mert ez a pillanat nemcsak egy új szakmai állomás, hanem egy kicsit annak a kislánynak az álma is, aki valaha erre vágyott.”

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.