„Anya, ez tök ártalmatlan” – minden negyedik gyereknél ott a vape

Azt hittem, csak áll a szobájában az ablaknál, nézi a telefonját, mint mindig. Szerettem volna kérdezni valamit, és ahogy beléptem, láttam azt a kis furcsa mozdulatot – és azt a még bizarrabb, gyerekemből előtűnő füstöt. A fiam, mint sárkány állt az ablakában és értelmezhetetlen gőzt eregetett. 

- Ez mi a fene? – kérdeztem hirtelen, mindenféle pedagógia végiggondolás nélkül. 

Aha. És én abban a pillanatban éreztem, hogy egy olyan világba csöppentem, amiről eddig leginkább csak fél füllel hallottam és semmit sem tudok, semmilyen konkrét infóm nincs, sőt, nem is gondoltam volna, hogy kapcsolatba kerülünk ezzel. Aznap még megnyugtattam magam: biztos csak kipróbálta. Aztán jött a féléves rendes szülői értekezlet. És ott, félmondatokban, kicsit lesütött szemmel, de az ofő kimondta: az osztályban sok gyerek használja, a tanárok látják őket, amint kiszabadulnak a suliból, előkerülnek ezek a cuccok. 

Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy nálunk „anno” mi volt a menő. Rágó, kólás üveg, talán egy-egy titokban elszívott cigaretta a gimnázium mögött – de persze az egész világunk más volt. A cigaretták is klasszikusok voltak: nehézkesebb, büdösebb, lebuktatósabb. Nem lehetett sokáig titokban tartani.  Ez meg… színes, illatos, zsebre vágható. Én sem vettem észre, és egyik anyai radarom sem jelzett, nem volt a kabátzsebben dohány, nem volt öngyújtó, nem találtam az ágy alatt dugdosott hamutartót. Ráadásul amikor az egészre fény derült, azonnal érkezett hozzá egy megfellebbezhetetlen érv: ez a modern cigiszerű valami látszólag ártalmatlan. Vagy legalábbis annak tűnik.

És itt jön az a pont, ahol már nem csak anyaként kezdesz aggódni, hanem próbálsz megérteni is valamit abból, ami körülöttünk történik. Úgyhogy beástam magam a szakirodalomba. Míg a fiam – feltételezem – a szobája ablakában változott újra és újra sárkánnyá. Ártalmatlan sárkánnyá. 

Minden negyedik gyerekünk 

Nem egyedi történetről van szó. A legfrissebb adatok szerint a 15–16 éves magyar középiskolások körülbelül egynegyede használ valamilyen formában hagyományos cigarettát vagy e-cigarettát. Ez elsőre sokkoló szám, de ha belegondolunk abba, amit a saját gyerekeink körül látunk – talán már nem is annyira meglepő. A vape – vagyis az e-cigaretta – belépési küszöbe egyszerűen alacsonyabb. Nincs füstszag, nincs klasszikus „cigis” stigma, helyette van sokféle íz, dizájnos eszközök és egy olyan kép, hogy ez „nem is igazán káros”. Pont ez az, ami miatt a fiatalabb korosztályban is gyorsan elterjedt.

Nem is vesszük észre 

Szülőként az egyik legnehezebb része talán az, hogy ez az egész nem látványos. Nincs köhögés, nincs azonnali rosszullét, nincs az a klasszikus jelzés, amitől megijednénk. Nyomtalanul lehet művelni otthon is.  A háttérben viszont egészen konkrét folyamatok zajlanak. A belélegzett anyagok – még ha „csak gőznek” is hívják őket – irritációt és gyulladást okozhatnak a légutakban, amit a szervezet hegesedéssel próbál kezelni. Ez a fajta elváltozás viszont nem feltétlenül visszafordítható.

Ráadásul nem csak a tüdőről van szó. A nikotin gyorsan felszívódik, hat a szívre, az erekre, és – ami talán a leginkább aggasztó – a még fejlődésben lévő idegrendszerre is. A koncentráció, a memória, a tanulás mind érintett lehet - sokáig teljesen tünetmentesen.

Fontos kampány kezdődik – Hiphop köntösben

Jókor kapcsolódtam be a témába, most indult most egy figyelemfelhívó kampány, ami egészen szokatlan módon próbálja megszólítani a fiatalokat. Egy különleges hanglemez készült a Record Store Day alkalmából. A lemez alapja egy valódi tüdőröntgen képe – és nemcsak zenei élményt ad, hanem egyfajta üzenetet is: a tüdő nem bakelit, ha megkarcolódik, nem javítható. A lemezhez tartozó kóddal egy ingyenes tüdőkontroll-konzultáció is igénybe vehető, vagyis a kampány nem áll meg a figyelemfelkeltésnél, hanem konkrét lépést is kínál az egészségi állapot ellenőrzésére, fiatalos csomagolásban. Az üzenet egyszerű, és talán pont ezért erős: a test nem cserélhető. Ami károsodik, az nem mindig hozható vissza.

És mi marad nekünk, szülőknek?

Őszintén? Kicsit több kérdés, mint válasz. Beszélgessünk róla? - Szerintem igen.
Tiltani? - Nem biztos, hogy elég és általában kontraproduktív. Azóta nálunk is volt már pár beszélgetés. Néha ellenállással, néha vállvonással, néha meglepően őszinte válaszokkal, ahogy ez a kamaszoknál lenni szokott. Aztán a fiam bement a szobájába és gondolom, füstölt egyet. Állt, mint egy modern sárkány, a harmadik emeleti társasház ablakában.