Jegyzet

A déli-sarki expedíció rég elfeledett hajónaplói bukkantak elő egy költözés során más, felbecsülhetetlen értékű lelettel egyetemben. Az 1910-es déli-sarki kutatás rég elveszettnek hitt hajónaplói több mint egy évszázadon keresztül...

Vedd úgy, hogy ez egy Neked szánt levél, csak nem mailben kapod, mert úgy gondolom, sokakat érint.

A szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás ügyében minden rosszul alakul. Hiba hiba hátán.

»Varga Katalin zárójelentésére azt írták: nem gyógyítható. Ki tudja, tudhatja ezt?«

Ön megijedne-e, ha a hajnali sötétben jól táplált, nagy méretű, sportosan rövidre nyírt hajú, mappákat szorongató úriemberek várnák a Nemzeti Választási Iroda előtt?

»Mexikó, Milánó, New York, csak néhány város azok közül, ahol a napokban megfordulhatott a Dáridó atyja. Egyik lába itt, a másik ott, de állítólag már úton van haza.«

A kakasszéki Kapocsi Jánosné Edina szépségkirálynő lehetne!

»Mert, ha már enyhíteni nem tudnak szegény nő baján, akkor legalább ne bélyegezzék meg.«

Igazad van, Kozso! Sokszor be­széltük már, találkozunk, leülünk, beszélgetünk. De hidd el nekem, nem én, nem mi vagyunk a felelősek azért, hogy ez elmaradt eddig. Most újra megpróbáljuk, pótoljuk, Kozso! Tökéletesen megértelek!

Mennyire életszerű az, hogy a herceghalmi asszony egyáltalán ismer ki­gyúrt fraditöltelékeket, ráadásul olyanokat, akikkel szó szerint egyforma szövegű beadványt szorongat a kezében?

»Psotával kapcsolatban mindenkinek, de tényleg mindenkinek valami vidám do­log, egy jópofa szöveg, egy vicces emlék jut eszébe.«

»Ott sosem stimmel valami, ahol a szülő kulcsra zárt ajtó mögött, magához láncolva, tulajdonképpen rabságban tartva neveli gyermekét.«

Ha harminc kilót hízok egy kapcsolatban, akkor vajon én vagyok a hibás vagy a párom, aki nem szólt tizenötnél, hogy köpjem ki a csülköt, és sétáljak le a konditerembe?

A magyar közpénzlegyek valamiért illetlen, tolakodó, úriemberhez méltatlan dolognak tartják, ha bele akarunk kukkantani a pénztárcájukba.

Most még csak találgatni tudjuk, mi történt pontosan tegnap délután a XVIII. kerületi Bartók Béla utcában. Persze már az a kevés tudható részlet is borzasztó.

«Azt gondolom, a muzsikusok ugyanúgy a szórakoztatóipar részei (igen, igen, ne csodálkozzanak, a sportolók is azok!), mint a pénzzel vastagon kitömött „kollégáik”.»

«Ha betiltják az Ubert, jön a következő. Eddig még semmit nem lehetett megállítani, ami az internetre építve kényelmesebb, jobb szolgáltatást kínált az embereknek.»

Miért ne vezethetne nő kukásautót? Kocsit, buszt, repülőgépet igen, de a békéscsabai szemetesek hangosan prüszkölő szemétfalóját nem?

«Azért a telefonhasználatot mégsem tiltanám. Hogyan viselném el az embereket anélkül, hogy elfoglalnám magam?»

Milliónyi gondolatot vetnek fel Fenyő Iván szavai. Csakugyan rossz útra tévedt – finoman fogalmazva – minden lány és fiú, aki csücsörítve szelfizik a világhálón? Aki szexi pózba vágja magát? Csakugyan üresebbek az ilyenek lelkileg társaiknál?

4550 forint nem kevés pénz, de talán nem is a világvége, pláne, ha valaki tudja, hogy vétkezett és még fizetni is akar a tudatlanul az utcán álló kocsi után parkolási bírságot.

Nincsenek szavak, csak zsibbadt fájdalom a torokban, ami úgy fojtogat, hogy azt érzed, sosem múlik el. Ezt váltja ki az emberből az a 49 másodperces kisfilm, melyet a deteki alpolgármester fia töltött fel a világhálóra.

A hős lovag védelmére kel a gyenge és becsületében megsértett nőnek, ellátja a támadó baját, aki elnyeri büntetését, sőt elbujdosik a világ elől. Akár így is történhetett volna egy lovagregényben.

«Hát nincs igaza Lászlónak? Ő ott boldog, mi meg itt depressziósak. Hónom alá csapom kedvenc orvosomat, magam mellé veszem a családomat, s indulok az Égei-tengerre.»

Isten hozott, drága druszám, a felnőttek népes táborában! Igen, tudom, jogilag, testileg és szellemileg is régen közénk tartozol már. Mégis csak most lettél igazán érett, úgy érzem, végre „lebácsizhatlak”!

Előbb kellett volna gondolkozni. És akkor Horgas ikreit és Balázst is megmenthették volna a cikitől…

»Kedvenc mű­vészeim, akiket imádok, akiknek autogramjától, kedves pillantásától elolvadok – ezek félbe hagyták az előadást! Mondat közepén fejezték be a monológot, leültek, és engem gyilkolnak a szemükkel.«

„Mit tegyen egy orvos, ha valakinek meg kell menteni az életét, de úgy gondolja, jobban járna az illető a halállal?”

"Kiderült, már egy hatvanezer forintos megtakarítás reménye is kihozza az emberből az állatot."