»Mert, ha már enyhíteni nem tudnak szegény nő baján, akkor legalább ne bélyegezzék meg.«
Irigylésre méltó dolga van annak a dolgozó brit nőnek, akinek a nehéz napok legnehezebbikén nem kell kikelnie az ágyból. Egész napra bekuckózhat egy pihe-puha takaró alá, és pihenhet a gőzölgő cickafark teával a kezében. Munkáját elvégezheti otthonról, akkor, amikor már nem kínozzák a görcsök, és képes száz százalékosan koncentrálni. Megváltozott egészségi állapotára tekintettel vannak a munkahelyén. Sőt ebből semmilyen hátránya nem származik.
Ha nem is lehetett otthon maradni, de a nők piros betűs ünnepére más munkáltató is odafigyelt. Nagy sajtóvisszhangot kapott 2006-ban a cseh Lidl áruház azon intézkedése, miszerint a diszkontáruház-láncolat hölgy tagjainak hajpántot kellett viselniük menstruációjuk ideje alatt. A pántos dolgozók annyi törődést kaptak, hogy többször látogathatták meg a mellékhelyiséget. Ez is egyfajta segítség ugye, de hogy kettő közül melyik az emberibb, az nem is kérdés. Mert, ha már enyhíteni nem tudnak szegény nő baján, akkor legalább ne bélyegezzék meg. A menstruációs szabadságot bevezető cég tulajdonosa nő. A pántos rendelet atyjáról nem tudunk semmit.
