Ha harminc kilót hízok egy kapcsolatban, akkor vajon én vagyok a hibás vagy a párom, aki nem szólt tizenötnél, hogy köpjem ki a csülköt, és sétáljak le a konditerembe?
A fene se tudja. Végül is őt sem lehet hibáztatni, ha nem veszi észre, hogy elkezdtünk hízni, hiszen a világ legjobb dolga szerelmesnek lenni, ami persze automatikusan együtt jár azzal, hogy esténként boldogan falatozunk. Mindegy mit. Bármit.
A boldogság és a hízás – saját tapasztalat – kéz a kézben jár, úgyhogy feltételezhetjük, hogy aki egy kicsit kerekebb, mint a környezetében élők, az nagy valószínűséggel boldogabb is.
Nálam legalábbis így működnek a dolgok.
Most is épp boldog vagyok, tehát diétázom. Legalább öt kilót híztam az elmúlt időszakban, ami első hallásra talán nem túl sok, de érzem, hogy ha nem állok meg itt, akkor komoly bajban találhatom magam. Nem attól félek, hogy azzal vádol majd a párom – vagy akár Bochkor Gábor –, hogy elhagytam magam, hanem tattól, hogy elvesztem a szerelmemnél is fontosabb kincsemet a világon: az egészségemet.
