Milliónyi gondolatot vetnek fel Fenyő Iván szavai. Csakugyan rossz útra tévedt – finoman fogalmazva – minden lány és fiú, aki csücsörítve szelfizik a világhálón? Aki szexi pózba vágja magát? Csakugyan üresebbek az ilyenek lelkileg társaiknál?
És gondoljuk tovább: tényleg romlottak erkölcseink az elmúlt évek, évtizedek, évszázadok óta? Mondjuk azon idők óta, amikor teljesen elfogadott volt, hogy a tisztes család feje időnként el- elruccan a nyilvánosházba, kerül amibe kerül, rosszlányokra költeni a családi krajcárokat? Nem tudom, ilyen volt-e az erkölcsi színvonal hajdan, de az biztos, hogy a vadhajtások, akár tömegessé váló jelenségekre fel kell hívni a figyelmet. Ezt teszi Fenyő.
Azt hiszem, szavait lehet fenntartásokkal fogadni vagy feltétel nélkül elfogadni, egyvalamit nem lehet: figyelmen kívül hagyni. Olyan témát pedzeget, amellyel naponta százszor, ezerszer találkozunk. S ami különösen érdekessé teszi ezt a dolgot: olyan valaki teszi szóvá mindezt, aki hajdan maga is nagy nőcsábász hírében állt. Hitelesebb ettől Fenyő vagy sem? Nos, lehet, rablóból lesz a legjobb pandúr...
Tekintsük Fenyő szavait vitaindítónak.
