Most még csak találgatni tudjuk, mi történt pontosan tegnap délután a XVIII. kerületi Bartók Béla utcában. Persze már az a kevés tudható részlet is borzasztó.
Egy édesanya fegyvert fogott a saját gyermekére, végzett vele, azután öngyilkos lett. Az édesanya történetesen rendőr volt. Férje ugyancsak rendőr.
Valami hihetetlen mély fájdalom és eltökéltség kellhet ahhoz, hogy egy anya eljusson idáig. Hogy a keze ne remegjen meg, amikor az élet talán egy olyan döntés elé állította, ami sokak számára felfoghatatlan. És még ijesztőbb, hogy az anya egy rendőr. Egy elkeseredett, csalódott, dühödt rendőr? A fegyelmet minden percben megélő, mentális állóképességet intenzíven gyakorló ember? A férjére haragvó, nem megbecsült, de szerető asszony?
Nem törhetünk, nem is törünk pálcát senki felett. Mégis nehéz elképzelni olyan döntést, amelynek a vége ilyen kegyetlen, szavakkal nem leírható áldozattal járt. Mert az véletlenül sem lehet, hogy egy tízéves kisfiú tesz olyat, amitől az anyja számára nincs visszaút…
A nő talán maga sem akarta így. De szerelme örökké szólt gyermeke iránt, örökké és nem tovább… És most már nem vehetik el tőle.
