Isten hozott, drága druszám, a felnőttek népes táborában! Igen, tudom, jogilag, testileg és szellemileg is régen közénk tartozol már. Mégis csak most lettél igazán érett, úgy érzem, végre „lebácsizhatlak”!
Hujber Ferenc, felnőttél!
Hosszú évek óta nem csak a pályádat, a gondolataidat, tetteidet is csendben figyelem. Csodáltalak, hogy nyilvánosan vállaltad a nyitott házasságod, hogy megjártad a halált, hogy mulatoztál, kimaradtál, elkeveredtél, de akármi is történt, semmi nem ment a munkád rovására! Emelem kalapom – utólag is.
Csak egy dolgot felejtettél el. Bár ez így biztos nem igaz…Csak egy dologra nem jutott soha idő! Azokra, akik nekünk, igazi felnőtteknek fontosabbak mindennél! Egy kupicánál. Egy kebelcsodánál. Egy átmulatott éjszakánál.
A család.
De lám, ráébredtél. Megérte a több mint négy évtizednyi küzdelem. Kinyílt a szemed és kinyílt a szíved is, az igazi életed csak most kezdődik el!
Sok erőt, sok egészséget, sok boldogságot kívánok Nektek mindehhez!
Cynthia, Noa és Noel az Isten áldjon meg titeket!
És Téged is, Hujber Ferenc!
