A magyar közpénzlegyek valamiért illetlen, tolakodó, úriemberhez méltatlan dolognak tartják, ha bele akarunk kukkantani a pénztárcájukba.
Értem, hogy szent a magánélet, hogy a vagyon nem bűn, hanem a munka és a tehetség gyümölcse, de értetlenül állok az új magyar nemesség szégyenlőssége előtt. Főleg úgy, hogy a politikusi vagyonnyilatkozatok valóságtartalmát még az Ószövetség sztorijainál is nehezebb ellenőrizni.
Ha én vagyok Mészáros Lőrinc és nem vagyok stróman, minden bevételem, vagyonom az enyém a valóságban is, ráadásul azt iratok a családtagjaim nevére, amit akarok, ha pedig elrontom a vagyonnyilatkozatom, büntetlenül javíthatom, akkor mégis mi értelme van bokáztatni a fél magyar sajtót? Miért nem lehet feltolni az önkormányzat honlapjára ezt a pár oldalas sajtpapírt, mint teszi ezt szinte az összes magyar város polgármestere, képviselője? Mi a túróért kell úgy őrizni, mint a Vatikáni Levéltárat? Mégis mire jöhet rá az újságíró? Kennedyt nem is ölték meg? Jézus nő volt? Pakson űrhajó épül?
A megfejtés az, hogy még tanulnunk kell. Új világ van. Aki kíváncsiskodik a főispán után, az lassan kivehet egy albérletet Felcsúton.
