2. oldal - Lakatos Levente

Olyat teszek, amire a zsarolásával magát nyeregben érző Liza egészen biztosan nem számít, elrugaszkodom, és teljes testemmel a falnak szorítom.

Csók ennyire elementáris erővel még nem hatott rám. Romantikus ponyvákban írnak mellkast elöntő vulkáni forróságról, vagy térdet rogyasztó szédületről, de mindezeken csak mosolyog az ember fia. Most belekóstoltam, milyen az, amikor a...

– Fogalmam sincs, hogy miről… – hazudom szemrebbenés nélkül, de Liza közbevág. – Ne próbálkozzon, Igor! Kettőnk közül én játszom régebben ezen a sakktáblán – figyelmeztet. Hosszan bámuljuk egymást, azzal, hogy állom a tekintetét...

»Minek köszönhetem a váratlan látogatást? – pördülök Lizához. Törékeny, kecses és olyan kerek a feneke, hogy legszívesebben most azonnal nekiesnék.«

– Menned kell! – közlöm kurtán a mellettem pihegő Szandrával. A nő felül teljesen meztelen, altestét mindössze falatnyi bugyija takarja.

Talán szerénytelenség, de tisztában vagyok azzal, hogy kedvelnek a nők. Pláne, amióta szépelgés nélkül a tudtukra adom, hogy nincs igényem komoly kapcsolatra.

Félbemaradt kalandunk során szerzett tapasztalatok alapján azzal már tisztába kerültem, hogy Lizának nincsenek ellenére a szokatlan, már-már arcpirító szexuális játékok. 

"Amióta magába kóstoltam, folyton az jár a fejemben, vajon hogyan éli át, amikor a csúcsra jut. Hangosan nyög közben?"

Habár lelketlenként emlegetnek, megesik, hogy egy-egy nővel kapcsolatban megmar a sóvárgás. Igaz, ez meglehetősen ritka és általában egyik részről sem végződik örömmel.

– Nem is mesélted, milyen volt az a múltkori nőcske – vigyorog napszemüvege mögül Olivér.

– Legégetőbb feladatunk a fiatalok magunkhoz édesgetése. Az összes párt a fiatal felnőttek bevonzásával küszködik, azok többsége ugyanis érdektelen vagy elutasítja a politikát – magyarázza Erika a stábtájékoztatón, közben egy kivetítőn...

– Jó reggelt, Szentesy úr! – lépi át az irodám küszöbét Erika, majd kulcsra zárja maga mögött az ajtót.

Egyik kedvenc felnőttjátékom a sorsheccelés. Az, amikor a végzet aljasat lép, én pedig arra egy körmönfont csellel reagálva, akaratával éppen ellentétes irányba terelem az életemet.

– Jó estét, Michael vagyok, én szolgálom ki ma este önöket. Sikerült esetleg választaniuk?

Róbert tenyere a jéggel hűtött pohártól hűvös, a fagyos inger átszalad a nő testén, először lúdbőrössé teszi, majd miután tetőtől talpig megborzongatta, a mellbimbójában koncentrálódik.

Jelöletlen mélységű vízbe fejest ugrani nem vakmerőség, hanem őrültség, hiszen, ha sekély, betörik a fej, ha túl mély, belefulladhatunk.

– Mintha szexszagot éreznék a levegőben… – rikkant Judit, amikor a nyomozónő belép irodája ajtaján.

– Nem – válaszol Laura, elutasítja a hívást, majd kikapcsolja a készüléket. – Később visszahívom. A férfi firtató tekintettel fordul felé.

– Nem veszed fel? – a telefon végtelenbe trillázó csöngése nem, a mellette morduló férfihang azonnal felriasztotta Laurát. Egy kicsit meg is ijesztette.

A táblagépet karácsonyra kapta az anyjától, leginkább csak porfogóként vándorolt körbe a lakásban. Most azonban spicces leleményességében Laura eszébe villant a készülék egy eleddig feleslegesnek vélt tulajdonsága. A kameraapplikációval...

– Na, ne szórakozz velem! – köszörüli sóhajtozástól kiszáradt torkát Laura. A férfi göndör, fürtös hajába túr, hogy nyirkos ágyékához irányítsa a fejét.

– Kinek a fogadásán vagyunk pontosan? – kérdezi anyjától Laura, közben hálás mosollyal leemel egy pohár pezsgőt a mellélépő felszolgáló tálcájáról. Általában távol tartja magát az italtól, ezért reméli, néhány kortytól már...

Lakatos Levente aranykönyv-díjas szerző. Facebook-oldala: www.facebook.com/lakatoslevente

Miközben Éva részletekbe menően beszámol Rudival átélt szexuális élményeiről, akarva-akaratlanul feldereng előttem az utamba sodort, névtelen férfi kemény arca.