2. oldal - Lakatos Levente

– Fogalmam sincs, hogy miről… – hazudom szemrebbenés nélkül, de Liza közbevág. – Ne próbálkozzon, Igor! Kettőnk közül én játszom régebben ezen a sakktáblán – figyelmeztet. Hosszan bámuljuk egymást, azzal, hogy állom a tekintetét...

»Minek köszönhetem a váratlan látogatást? – pördülök Lizához. Törékeny, kecses és olyan kerek a feneke, hogy legszívesebben most azonnal nekiesnék.«

– Menned kell! – közlöm kurtán a mellettem pihegő Szandrával. A nő felül teljesen meztelen, altestét mindössze falatnyi bugyija takarja.

Talán szerénytelenség, de tisztában vagyok azzal, hogy kedvelnek a nők. Pláne, amióta szépelgés nélkül a tudtukra adom, hogy nincs igényem komoly kapcsolatra.

Félbemaradt kalandunk során szerzett tapasztalatok alapján azzal már tisztába kerültem, hogy Lizának nincsenek ellenére a szokatlan, már-már arcpirító szexuális játékok. 

"Amióta magába kóstoltam, folyton az jár a fejemben, vajon hogyan éli át, amikor a csúcsra jut. Hangosan nyög közben?"

Habár lelketlenként emlegetnek, megesik, hogy egy-egy nővel kapcsolatban megmar a sóvárgás. Igaz, ez meglehetősen ritka és általában egyik részről sem végződik örömmel.

– Nem is mesélted, milyen volt az a múltkori nőcske – vigyorog napszemüvege mögül Olivér.

– Legégetőbb feladatunk a fiatalok magunkhoz édesgetése. Az összes párt a fiatal felnőttek bevonzásával küszködik, azok többsége ugyanis érdektelen vagy elutasítja a politikát – magyarázza Erika a stábtájékoztatón, közben egy kivetítőn...

– Jó reggelt, Szentesy úr! – lépi át az irodám küszöbét Erika, majd kulcsra zárja maga mögött az ajtót.

Egyik kedvenc felnőttjátékom a sorsheccelés. Az, amikor a végzet aljasat lép, én pedig arra egy körmönfont csellel reagálva, akaratával éppen ellentétes irányba terelem az életemet.

– Jó estét, Michael vagyok, én szolgálom ki ma este önöket. Sikerült esetleg választaniuk?

Róbert tenyere a jéggel hűtött pohártól hűvös, a fagyos inger átszalad a nő testén, először lúdbőrössé teszi, majd miután tetőtől talpig megborzongatta, a mellbimbójában koncentrálódik.

Jelöletlen mélységű vízbe fejest ugrani nem vakmerőség, hanem őrültség, hiszen, ha sekély, betörik a fej, ha túl mély, belefulladhatunk.

– Mintha szexszagot éreznék a levegőben… – rikkant Judit, amikor a nyomozónő belép irodája ajtaján.

– Nem – válaszol Laura, elutasítja a hívást, majd kikapcsolja a készüléket. – Később visszahívom. A férfi firtató tekintettel fordul felé.

– Nem veszed fel? – a telefon végtelenbe trillázó csöngése nem, a mellette morduló férfihang azonnal felriasztotta Laurát. Egy kicsit meg is ijesztette.

A táblagépet karácsonyra kapta az anyjától, leginkább csak porfogóként vándorolt körbe a lakásban. Most azonban spicces leleményességében Laura eszébe villant a készülék egy eleddig feleslegesnek vélt tulajdonsága. A kameraapplikációval...

– Na, ne szórakozz velem! – köszörüli sóhajtozástól kiszáradt torkát Laura. A férfi göndör, fürtös hajába túr, hogy nyirkos ágyékához irányítsa a fejét.

– Kinek a fogadásán vagyunk pontosan? – kérdezi anyjától Laura, közben hálás mosollyal leemel egy pohár pezsgőt a mellélépő felszolgáló tálcájáról. Általában távol tartja magát az italtól, ezért reméli, néhány kortytól már...

Lakatos Levente aranykönyv-díjas szerző. Facebook-oldala: www.facebook.com/lakatoslevente

Miközben Éva részletekbe menően beszámol Rudival átélt szexuális élményeiről, akarva-akaratlanul feldereng előttem az utamba sodort, névtelen férfi kemény arca.