A nagy karácsnyi könyvdömpingben az eladási toplisták élmezőnyében nyitott Lakatos Levente a legújabb regénye, a Szeress jobban! A szerző élete első regényének szereplőihez nyúlt, az egykor felelőtlen kamaszokat immár huszonéves fiatal felnőttekként helyezi új, önkereső kalandba.
A Szeress jobban! című regényének egyik főszereplője egy korábbi magyar híresség. Miért érezte fontosnak ezt a témát?
Fiatalabb koromban bulvárújságíróként is kipróbáltam magamat, számtalan ismert és kedvelt ember sorsát láthattam igazán közelről, de máig megdöbbent, hogy a hírnév mennyire képes eltorzítani az emberi személyiséget. Ahogyan az is kifejezetten meglep, hogy például Friderikusz Sándor összeköltözős műsorában mennyi celebritás panaszkodott a szórakoztató lappiacra, pedig kár tagadni, hogy a szidalmazott termékek tették őket ismertté.
Kifejezetten álságosnak tartom a bulvár kontra hírességek harcát, a világ az adok-kapok elvén működik. Szemléletes példával élve, addig ég a tűz, ameddig rakjuk. Pofonegyszerű képlet. Ne gondolja senki, hogy a bulvárban dolgozó újságírókat kéjes kielégülés tölti el, ha például Gregor Bernadett új szerelméről kell írniuk, engem legalábbis soha nem érdekeltek a hasonló témák, a közönség azonban már annál kíváncsibb. A közönség akarata pedig szent, nem igaz?! (nevet) Az ismert embereknek igazán azon kellene elgondolkozniuk, hogy hol rontották el az életüket, ha az olvasók kizárólag a felületükre kíváncsiak. Nagyjából hasonló kérdés foglalkoztatja a Szeress jobban! című regényemben Barbit.
A lányt öt éve a megízlelt hírnév hírhedté változtatta, aljas tettei nyomán el akarták tenni láb alól. Barbi túlélte a gázolásos merényletet, ahelyett azonban, hogy szembenézett volna a múltjával, New Yorkba menekült. Itt veszi fel az új regény a fonalat, azt vizsgálom, hogy a karakter miként tud megbirkózni a lezáratlan múltjával. Tehát az ismertség Barbi esetében csak egy szín a regényben, tulajdonképpen az érdekel, hogy a régmúltban elkövetett hibáink miként hatnak a személyiségünkre. Feldolgozhatóak-e a ballépéseink. Azt hiszem, ez minden ember számára aktuális kérdés.
A Szeress jobban! tehát a Barbibébi folytatása, de különálló regényként is abszolút olvasható. A már megjelent kritikák szerint ez az eddigi legjobb regénye. Mit gondol, mi a siker titka?
Elengedhetetlennek tartom, hogy egy író könyvről könyvre fejlődjön. Ez természetesen egyáltalán nem garantálja, hogy a regényeit szeretni fogja a közönség. Őszinte leszek, nekem egyetlen valamire való kritikusom létezik: az olvasóközönségem egésze. Természetesen meghallgatom a külön véleményeket, mindenki ízlésének egyenként azonban képtelen vagyok megfelelni, ezért inkább a közösség egészének a véleményére koncentrálok. Soha nem írnék viszont tőlem idegen sztorit csak azért, mert az olvasóim azt szeretnék, de szerencsére ezt ők nem is várják el tőlem.
Idén megnyerte az egyik női magazin közönségszavazását, amelyben az év legsármosabb férfiját keresték, ezzel pedig igencsak ismert, televízióban foglalkoztatott hírességeket is maga mögé utasított. Eközben a közösségi felületeinek követőszámát sok ismert ember megirigyelhetné, a Facebookon például több, mint százezren követik. Két éve pedig Frei Tamást is megelőzte, amikor egy közönségszavazáson az év szórakoztató regényét keresték. Hihetetlen népszerűség ez annak ellenére, hogy nincsen a médiában szem előtt.
Nézze, a szórakoztató irodalom nem túlságosan látványos műfaj, nem lehet a televízióban három percbe sűrítve előadni egy regényt. Az olvasás ráadásul munkás elfoglaltság: a szövegre figyelni kell, muszáj megérteni a leírtakat, a gondolatok pedig óhatatlanul hatnak az olvasó lelkére. Tehát nem csak az írás, hanem az olvasás is magányos folyamat. Nehéz figyelmet generálni egy-egy új kötet köré, kezdő szerzőként gyakorlatilag képtelenség, én ezt elfogadtam, de fel nem adtam, inkább új utakat kerestem. A közösségi oldalaimon felépítettem a saját kis médiámat, amely naponta több százezer embert ér el. Mindezek mellett aktív kapcsolatot ápolok az olvasóimmal, gyakorlatilag minden kommentre és levélre reagálok.
Ez rengeteg munka, de cseppet sem fáraszt. Ráadásul kegyelmi állapot, hogy kizárólag a közönségemnek vagyok kiszolgáltatva. Az olvasók pótolhatatlanok, minden más megoldható, áthidalható. Vegyük példának a televíziót, ahol vezetők jönnek-mennek, érdekek ütköznek, személyes sérelmek hatnak döntésekre, bármelyik műsorvezető bármikor a süllyesztőbe kerülhet – még akkor is, ha közönségkedvenc. Az én sorsomról azonban csak az olvasóim döntenek, ez pedig pótolhatatlan védőháló. Beszéljünk hallgatóságról, nézőközönségről vagy olvasókról, kifejezetten fontos a kölcsönös figyelem. Nekünk alkotóknak kutya kötelességünk kapcsolatot tartani a közönséggel. Meglátásom szerint el kell hagyni és műemlékekké kell avatni az elefántcsonttornyokat. (nevet)
Ennek a szoros kapcsolattartásnak az eredménye, hogy a Szeress jobban! című új regényéből három példányt személyesen, meglepetésszerűen vitt el az olvasóinak?
Igyekszem a regényeimen felül más, rendhagyó aktivitásokkal meghálálni az olvasók figyelmét. A történet és a gondolat mellett ugyanolyan fontosnak tartom az élmény-összetevőt. Apró kis ötlet, hogy három olvasómnak személyesen vigyem el az általa várva-várt könyvet, mégis örömet okozhattam vele, a boldog pillantások pedig engem is feltöltöttek. A három olvasót egyébként a szeretteik jelentése és a közös személyes történetük alapján választottam ki, a meglepetés pillanatairól videókat készítettünk. Egy családapa például rajtam keresztül szerette volna kiengesztelni a párját, ami nekem külön siker, hiszen romantikus szerzőként a férfiak könnyen rám akaszthatják a kínos jelzőt. Örülök, amikor akadnak olyan férfiak, akik felismerik, hogy ha őket nem is érdeklik a sztorijaim, a kedvesüket meglephetik a könyveimmel.
Mind a regényeiben, mind pedig a blogbejegyzéseiben rendszeresen foglalkozik a szexualitással. Miért tartja ennyire fontosnak a témát?
Ne legyünk prűdek, a szexről beszélni kell! Minél többet hallunk és gondolkozunk az intimitásról, annál fejlettebb lesz a szexuális kultúránk. Ha csak innen-onnan csipegetünk apróságokat, felületesek maradunk. Vegyük példának A szürke ötven árnyalatát. Lehet szidni a regényt, egy biztos, a kötet főszereplője, a szado-mazo szubkultúra iránt vonzódó alfahím karaktere kifejezetten kidolgozott. Grey-nek megvan a maga története, a saját érvrendszerével és drámáival. Annak, aki nem olvassa el a könyvet, az egészből csak az agresszió csapódik le, pedig a figura sokkal árnyaltabb. És így lesz a divatkövető férfi az ágyban a szexisten helyett agresszív barom… A kielégítő szex a részletekben rejlik, ezért is gondolom, hogy fontos téma. Az én regényem, a Szeress jobban! egyébként nem klasszikus erotikus irodalom. Annyi szex van benne, amennyit a történet megkövetelt. De az elég szenvedélyes! (nevet)
