Lakatos Levente: Szigor II. – A pillangók ébredése 12/7. rész

Az utunk nem volt teljesen zökkenőmentes. A viszonyunkat Igorral megismerkedésünktől fogva gátlástalanság jellemezte, az autóban mégis olyan távolságtartó velem, mintha idegenek volnánk. Felmerült bennem, hogy mégsem volt jó ötlet vele tartanom. A lelke legeldugottabb bugyraira voltam kíváncsi, de ha nála ez a kellemetlen viselkedés az általános, inkább messziről elkerülném.

A szállodába érve, Igor viselkedésén feldühödve megkérdeztem a recepcióst, van-e két szobás lakosztályuk. Nincsen, ezért két külön szobát kértem. Egyrészt így láttam jól, másrészt ezzel kívántam némiképp megleckéztetni a minden bizonnyal szexvakációra számító Igort. Ne gondolja, hogy bármit megtehet velem. Ő értetlenkedett, de néhány jól irányzott mondattal leszereltem, majd még mielőtt elváltunk, acsarkodva megegyeztünk, hogy este hatkor együtt vacsorázunk.

A Tu Casa merőben különbözik attól a hoteltől, ahonnan Igorral megszöktünk. A fiatalos és meglehetősen bohém hangulatú, kizárólag felnőtteket fogadó öt csillagos szállodában minden egyes szobához feszített víztükrű medencébe torkolló erkély tartozik. Alig vártam, hogy megmártózhassak. Úszkálás közben, fene nagy nyugalmamban kitaláltam valami olyasmit, amivel alapjaiban alakíthatjuk át Igorral a szexközpontú kapcsolatunkat. Pontosabban kibővíthetjük. Alig vártam, hogy előrukkolhassak neki az ötlettel.

Szerencsére a kevés holmi között is csupa olyan hacukát hoztam magammal, amelyekben feszengés nélkül mehetek társaságba. Lazán felfogtam a hajamat, leheletnyi sminket kentem, és parfümöt fújtam a csuklómra. Magasított sarkú, de kényelmes cipőben, a borítéktáskámat szorítva indultam a szálloda étterméhez.

Bízom abban, hogy az eltelt néhány órában Igor is átértékelte a viselkedését, és lényegesen kedvesebben, felnőtt módjára áll majd kettőnkhöz. Ideje belátnia, örömteli, hogy napokig együtt lehetünk. Jó ómenként, mire a konyhaklubhoz érek, ő már az egyik asztalnál ül, és egy pohár bor mellett az étlapot tanulmányozza.

Takarásba húzódom, hogy néhány kósza másodpercig titkon figyelhessem. Igor a tőle megszokott elegáns stílusban öltözött, most is inget és szövegnadrágot visel. Bár szívesen látnám végre farmerben és teniszpólóban, ezúttal a szokásosnál is jobban imponál a komolysága. Ha belegondolok, valójában ez az első normális közös vacsoránk, az első normális randevúnk. Meg kell adnunk a módját. A gondolat mosolyra fakaszt, az alsó ajkamba harapva indulok az asztalhoz.

– Szép estét, fiatalember! – szólítom meg magyarul. Olyan izgatott vagyok, mint egy kamasz, de mindent megteszek annak érdekében, hogy ezt leplezzem. – Kicsit idegenül érzem magam ezen a helyen. Leülhetek önhöz?

Belemegy a játékba. Felpattan, és a székemet kihúzva biccent, hogy foglaljak helyet.

– Örömömre szolgál, ha csatlakozik hozzám egy ennyire csinos hölgy – súgja a fülembe, ahogy besegíti a széket.

– Nocsak, még a végén kiderül, hogy a nyers stílus egy kedves fickót takar!

(Folytatjuk)