Lakatos Levente: Szigor - Erotika férfiszemmel 2/13. rész

Mikor szétválnak ajkaink, Liza közvetlenül az arcomba duruzsolja: – Azt hiszem, a viszonyunk eljutott a tegeződő szintre – kuncog. – Van egy ajánlatom a számodra, kedves Igor – anélkül folytatja, hogy bármit reagálnék. – Tudod, nem csak téged izgat fel a veszély.

– Szó… – muszáj megköszörülnöm kiszáradt torkomat ahhoz, hogy hangomhoz jussak. – Szóval kettőnk közül nem csak én vagyok beteg ember?

Korábban, amikor szinte pontosan ugyanezekkel a szavakkal vetettem fel neki, hogy folytassuk tisztességtelen viszonyunkat, ő felháborodott, beteg embernek titulált, majd faképnél hagyott. Micsoda fordulat! Persze minden eddigi találkozásunk vagy kommunikációnk – élü­kön az étterem mosdójában lefolytatott, telefonos önkényeztetésével – ordított arról, hogy Lizának nincs ellenére a vad esztelenség.

– Most már mindkettőnk rendelkezik olyasmi titokkal, amely romba döntheti a másik életét – mosolyog az ajkamat szuggerálva, mintha izgatná a kölcsönös függőség. – Most, hogy nem vagyok már neked kiszolgáltatva, egészen kedvemre való a játék.

Cserébe nekem egyre kevésbé tetszik ez az egész. A csók derült égből érkező, gyengítő hatása, valamint a nő letegező határozottsága külön-külön is több, mint kockázat. Ez a valódi veszély. És sajnos izgat is…

– Az, hogy tudom, ki a vér szerinti édesanyád, egy adu ász a kezemben – kajánul elvigyorodik. – Az ő személye garantálja, hogy nem használod fel a pártod kampányában a viszonyunkat. Hiszen, ha előállnál azzal, hogy megdöngetted az ellenzék nagy reménységének menyasszonyát, kiprovokálnád, hogy visszaüssek. A te családod botránya sokkal súlyosabb károkat okozhat.

Nézem a zsarolástól sem visszarettenő Lizát, aki néhány napja még a világ egyik legelesettebb nőjének mutatkozott. Még meg is sajnáltam. Tényleg aljas világ a politikáé, mindenki pókerarcot visel, és soha nem tudhatjuk, mit takar el vele.

– Ellenségek vagyunk – vigyorog, majd csak azután folytatja, hogy erotikus lassúsággal ajkamra lehelt egy csókot. – De eközben miért ne élvezhetnénk egymás társaságát? Te is erre céloztál a múltkor, nemdebár?!
Legutóbb, amikor a lakásomban járt, nem azért nevezett beteg embernek, mert annyira távol állt tőle az ötletem, hanem, mert kiszolgáltatottnak érezte magát, amiért semmiféle re­váns­információval nem rendelkezett velem kapcsolatban. Kíváncsi lennék, hogy szerencsésen szembetalálkozott a lehetőséggel, vagy szándékosan kutakodott-e utána. Valamiért az utóbbit érzem életszerűbbnek. Minél inkább bontogatom, annál félelmetesebb ez a nő, a törékeny madárka igazából egy vadászsólyom. Félelmetesen lenyűgöző.

– Lelkesebbnek vártalak – majd nem kevés gúnnyal hozzáteszi: – De ezek szerint nem különbözöl a többi férfitől. Csak a női kiszolgáltatottság állítja fel a farkadat.
Jól tudom, hogy provokál, mégsem tudok neki ellenállni. Két nagy játékos, ha egymásra talál…

(folytatjuk)

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!