A helyszín, ahová Lizát hívtam, a rendezvényközpont egyik szertárja, az ajtaja zárját – hogy ne kelljen állandóan nyitogatni – a takarítók kipeckelték.
Tudom ezt onnan, hogy korábban már többször használtam arcpirító célokra a helyiséget. Nem kapcsolok lámpát, a szűkös térbe mindössze egy apró ablakon keresztül szűrődik be némi holdfény, ebben a derengő félhomályban várakozom, és közben mérlegelek, miként tudnám a lehető legkevesebb veszteséggel zárni az éjszakát.
Ha nem használom fel a párt érdekében Glória szándékos, finanszírozással kapcsolatos elszólását és ezért alacsonyabb büdzsével kell sakkoznunk a kampányban, asaját karrieremet kockáztatom. Eközben, ha visszaélek az információval, Lizának teszek keresztbe. Glória a viszonyunkról mit sem sejtve versenyeztetni akar, azt hiheti, a szivárogtatása ösztönző, hatására egyre nagyobb kedvezményekkel licitálunk majd az ellenfél ajánlatára. Okos húzás, hiszen tudja, a vállalatuk mérvadó, számos cég velük együtt hajlik majd. Persze akadnak politikailag elkötelezett, hűséges üzletemberek, a tőlük befolyó alamizsnából azonban képtelenség győztes kampányt építeni.
Ezúttal a sors heccel engem, és választásra kényszerít? Választanom kell, hogy romba döntöm Lizát, vagy én dőlök a romjaimba.
Nyílik az ajtó, az erős ellenfény ellenére megismerem Liza sziluettjét, ráadásul suttogva meg is szólít. Választ spórolva érte nyúlok, és magamhoz rántom. Ahogy az elántól pördülünk egyet, felborítunk egy felmosófát, vele pedig egy üres vödröt. Sikkantását csókba fojtom, kezdetben megfeszített izmokkal ellenáll, végül enged. A ruhája által szinte teljesen felfedett, meztelen hátát simítom, kezem aztán kerek fenekére vándorol, bele is markolok. Minden egyes szekundummal egyre lázasabban csókoljuk egymást, mígnem az ajkáról a nyakára vándorolok. Kezem a rövid szoknyarész alját tűrögeti, mielőbb szeretném mezítelenné tenni altestét.
– Ne… – leheli.
– Most fejezze be az ellenkezést! – mordulok rá. Tudom, hogy akarja.
Mindkét tenyerét a mellkasomnak feszíti, ez gyaníthatóan a feltartóztatás jele, ám ahogy pőre fenekébe szorítok, ereje elszökik és taszítás helyett az ingemen keresztül végigkarmolja a felsőtestemet. Lehámozza rólam a zakót, a nyakkendőmbe kapaszkodik, kilazítja, aztán a gombokkal küszködve széttárja az ingemet. Kezét az ágyékomhoz ereszti, sürgetően oldozza az övemet. Eközben én combközépig húzom a fehérneműjét, majd amint én is kiszabadulok odalent, a plafont érő, csavarozott fémpolc felé pördítem a törékeny testet. Megtámaszkodik, amikor beléhatolok, erősen megszorítja a tartóoszlopot.
Körbeölel a forróság, mintha a végtelenségben járnék.
Nyögdécselésében foszlánnyi fájdalmat neszelek, ő nem szól érte, én mégis óvatosabban folytatom, közben lehámozom válláról a ruhát, és kezembe fogom kerek mellét. Nyögései lökésről lökésre hangosodnak, szabad kezemet a szájához emelem. Nem azért, hogy betapasszam, hanem, hogy az állát ragadva ajka közé süllyesszem a mutatóujjamat. Aztán a középsőt is. A gyér holdfényben is látom, amint a vörösre festett, izgató ajka nedvesen magába fogadja az ujjaimat. Jobb szeretném, ha mindezt térden, egy másik testrészemmel tenné, de azt gondolom, arra is lesz még lehetőség.
(folytatjuk)
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
