"Amióta magába kóstoltam, folyton az jár a fejemben, vajon hogyan éli át, amikor a csúcsra jut. Hangosan nyög közben?"
Az étterem segítőkész diszpécsere a vonal túlsó végén átverekszi magát az ebédidei vendégseregen, majd tisztelettudóan közli Lizával, hogy telefonon keresik. Elképzelem, milyen meglepett arcot vághat, miért az étterem számán hívják, gyanúmat pedig alátámasztja értetlenkedő hangja:
– Kivel beszélek?
– Izgató a rúzsa – közlöm egyszerűen.
– Tessék? – kérdezi. Biztosan megismerte a hangomat, most a teraszt pásztázhatja, hogy lássa, honnan figyelem. Amikor nem talál, újra megszólal: – Ez egy vezeték nélküli telefon, közelebb kell mennem a tápegységhez, mert szakadozva hallom! – hadarja, aztán néhány másodperc múltán fojtottan sziszeg:
– Maga teljesen megőrült!? Követ?
– Ugyanott ebédeltünk.
– Mit akar tőlem?
– Beszélni – felelem.
– Azért jártam magánál a minap, hogy megbeszéljük, mit kíván a nyugalmamért cserébe. Akkor nem volt semmi épkézláb ötlete, most mégis zaklat – dohog, pedig valójában nagyon is kellemes felvetéssel rukkoltam akkor elő. – Egy, a vőlegényemmel közös magazininterjút hagytam ott, mit gondol, mivel fogom megmagyarázni ezt a hívást?
– Leleményes nőnek ismertem meg.
Biztos vagyok abban, hogy a megjegyzésem nyomán a néhány napja megesett aktusunkra asszociál. Liza hamar ráérzett a legfontosabb szabályom, a megtagadás nélküli szex, melynek lényege, hogy a velem töltött időre száműznie kell szókészletéből a lelohasztó „nemet”. A legtöbb nő megijed, attól tartanak, hogy ha rábólintanak az eszelősnek hangzó kitételemre, egyúttal abba is beleegyeznek, hogy fájdalmat okozzak nekik. Liza azonban vakmerőnek bizonyult, sőt egy óvatlan pillanatban a saját javára fordította a szabályomat, és elhappolta az irányítást. Ezért is lepett meg, amiért oly’ hirtelen, még a kiteljesedés előtt távozott.
– Be kell fejeznünk, amit elkezdtünk – mondom, és hallom, amint a vonal túlsó végén becsukódik egy ajtó, azzal egy időben pedig eltűnik a háttérzaj. Liza bezárkózhatott a mellékhelyiség egyik fülkéjébe, hogy még véletlenül se hallgathassák ki. – A kirúzsozott ajkát nézve képtelen voltam kiverni a fejemből, hogy milyen lehet, amikor a szájába fogad – közlöm szemtelenül. – Ki akarom próbálni.
Lizából kipukkad a hitetlennek álcázott, de valójában zavart nevetés: – Elmondtam, hogy ilyesmire nem vagyok nyitott.
Úgy teszek, mintha nem hallanám hazug ellenkezését: – Amióta magába kóstoltam, folyton az jár a fejemben, vajon hogyan éli át, amikor a csúcsra jut. Hangosan nyög közben? Remeg a testét járó ingerektől? A hátamba vájná a körmét? A lábával a csípőmet szorítaná? – a sorolt lehetőségek megkeményítenek, mielőtt ennek csodájára járhatna a többi járókelő, egy kapualjba fordulok.
– Érzem az orromban az illatát, látom magam előtt a kéjtől simult arcát, és hallom a remegő szuszogásait. Élvezte, és ebben nincs semmi szégyellnivaló. Hogy ez fizika vagy kémia, nem tudom, de az biztos, hogy találkoznak az igényeink, tökéletesen felszabadultak lehetünk egymás társaságában, ami ritka kincs. Az a bűn, ha ezt nem élvezi ki. Liza nem felel, hihetném, hogy időközben megszakította a vonalat, de szuszogása elárulja, még hallgat. Nyeregben vagyok, amit reszkető sóhaja meg is erősít:
– Folytassa! Ajkamba harapok, amikor ráeszmélek, mit művel magával a mosdóba zárkózva.
(folytatjuk)
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
