181. oldal - Bezzeganya

Bedurvultak a programszerkesztők, nyilván kiemelt cél, hogy e hétvégén senki se maradjon otthon, az ember csak kapkodja a fejét, hova is vigye a gyereket meg önmagát.

A sikeres üzleti modell kulcsai: találj egy betöltetlen rést és vásárlói igényt a piacon, kínálj rá jó árú megoldást, hirdessél ügyesen és mindig ügyelj a minőségre. És akkor sok pénzt fogsz keresni.

A fiam sokat olvas, én meg sokat nézelődöm, mit is adjak a kezébe, így láttam meg a Szólít a szörny című regényt, amit 12-18 éves fiataloknak ajánlanak. Mivel a fiam az alsó korhatárt épp csak eléri, előbb én olvastam el, aztán adtam neki oda. Nem hittem volna, hogy ez az elővigyázatosság az utóbbi idők legnagyobb olvasmányélményéhez juttat.

Íme a szappanopera második része, az évnyitón egy részét talán már megismertétek, ha pedig tanárok vagytok, nyilván úgy vagytok vele mint most én, aki nem tanárként is egyetlen egyet szeretne az első tanítási és ovis naptól: túlélni. Csak nektek jobban megvan rá az okotok, az én munkahelyem nem fordult fel fenekestül. A tankönyvesdi csak laza bevezető kocogás volt, stílusosan most a szekrényugrás következik - órarendek, kötelező, ám nem létező napközik, menzai tömeg rémült konyhás nénik asszisztenciájával. Apropó, nekik is több a munkájuk, ám még a jelképes béremelésbe se kerültek be.

Az elmúlt napokban legalábbis valami ahhoz hasonló dolog történt velünk. Este nyolc-kilenc körül (miután a nagyok már ágyba kerültek) fürdés, pizsama, összebújós, hosszú szopizás, és egy kis tápszer. Utána olyan tíztől fél négyig alvás egyhuzamban. Akkor átköltöztetem – a saját kényelmem miatt – a mi ágyunkba, ott kb. önkiszolgáló módon hajnali kajálás, és újabb alvás kb. hatig. Onnantól egy kicsit sűrűbbek az események, mert a reggeli sokszor egybeesik a nagyok reggeli rutinjával, ezt viszont csak úgy tudnám elkerülni, ha ötkor vagy fél hatkor ébreszteném magamat és a babát is, ezt pedig érthető okokból szeretném elkerülni. Apai segítséggel eddig mindig odaértek a nagyok időben az iskolába, a kisebbik szendvics pedig ráér fél kilencig beérni az oviba, szóval egyelőre a dolog működik. A délelőtt innentől kezdve a nyugalom és a nagy alvások ideje, legalábbis többnyire. Fél kettőre lesétálunk az oviba, aztán négyre megyünk a nagyokért, és jönnek a játszóterezős, edzésre, boltba, születésnapi partira elmászkálós délutánok. Avigail legkésőbb ötre kialussza magát, onnantól nincs alvás, jobb napokon nézelődik, rosszabb napokon kézben bírja elviselni csak az életet. A hasfájós, gázokat eregetős, tekergős időszak tankönyvszerűen erre az időszakra esik. Barátunk a cumi, ami nélkül sokkal többet fájna a fejem...

Minap mentem a GYERMEKért a bölcsibe, és a dadusok kissé borús szemmel nézve rám, megelőzve minden lehetséges egyéb konverzációt, viszont magyarázandó a vállán díszelgő, már 10 méterről is kivehető hatalmas lila harapásnyomot, közölték: „A DED ma verekedett.” Ítéljetek el (vagy ne), de olyan automatikusan tört ki belőlem a válasz: „NA VÉGRE”, hogy magam is meglepődtem.

Az eset már rég esett meg velem, de mivel megint aktuálissá vált a vásárlás, így gondoltam, nyomot hagyok ennek a kissé kínos eseménynek, ami kivételesen velem, és nem a gyerekekkel esett meg.

Csak nemrég olvastam el a kommenteket, amiket a posztomhoz írtatok. Emiatt gondoltam azt, hogy írok egy folytatást, magyarázatot, hogy mindenki számára érthető legyen.

Sajnos az öröm nem volt tartós: még alig tudtam meg és örülhettem pár napot, mikor barnás vérezgetés után elszaladtam a kerületi SZTK-ba (még nem volt választott orvosom), aki vizsgálat után javasolta, hogy kérjek időpontot UH-ra, hogy megnézzük, élő-e a terhesség, de a barna folyás nem jelent jót. Kértem, kaptam – a következő hétre. Nem bírtam annyit várni – bejelentkeztem a húgom szülészorvosához, akihez már másnap mehettem. Magánrendelésre, pénzért, de szinte rögtön.

Történetünk két évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy közös hobbi kapcsán megismerkedtünk. Két erős jellem, aki az első nap cifrán kiosztja a másikat, urambocsá még el is küldi melegebb éghajlatra. Egyébként az a típusú férfi, aki után megfordulnak az étteremben az emberek. Meg akiről a szirupos amerikai filmek jutnak eszedbe, akik az ilyen férfit „jó partinak” nevezik. Épp ezért idegesítő, akit messziről elkerülök – nem szeretem a címkézést, a tökélynek címkézést főleg nem viselem. Aztán a közös hobbi-élmények, sikerek és bukások elsimítják a ráncokat és előbukkan a közös nevező. Olyannyira, hogy egy kívülről piti, általam belülről jelentősnek megélt ügyben mellém áll, sőt megoldja a helyzetet, miközben a férjem struccpolitikát folytat. Mert igen, van férjem. Hét éve.

Kedves olvasó, igyekszem ezt a posztot a lehető legindulatmentesebben, tényszerűen hivatkozva megírni, bár bevallom, nem egyszerű feladat. Főleg nem, mióta a saját évnyitónk után a saját helyzetünket is valamivel jobban ismerem, de attól tartok, se az indulatszavak, sem a nagyobb mennyiségben fogyasztott alkoholtartalmúak nem hoznak megoldást.

A szilva nagyon sokoldalú gyümölcs: készülhet belőle leves, jó süteményekbe, és befőzni is ideális, lekvárhoz, befőtthöz, de akár pikáns mártás is készülhet belőle.

Némi előzmény a tisztánlátás érdekében:

Sajnos a terhességi cukorbetegséggel érintett kismamák egy részénél nem elegendő a diéta. Mivel esetükben a gyógyszeres kezelés sem alkalmazható, így a diabétesz miatt előállt inzulinhiányt nekik kívülről kell pótolni.

Az előző alkalommal a WTF típusnál fejeztem be az általam megismert anyukák skatulyázását, mert az ember már csak ilyen előszeretettel skatulyáz. Folytatnám a horda ismertetését! Az ideges: Ő az, aki riadtan figyel minden irányban, szinte várja, honnan érkezik a veszély, amit azon nyomban el is háríthat. Gyermekeit folyamatosan instruálja: lassíts, nézz a lábad elé, ne menj messze, állj meg, köszönj, hagyd békén, ne piszkáld! A gyerek elevensége egyre nő a tiltások záporozásával. Anyuka megkérdezi ugyan, mi újság, de az első szó után bocsánatot kér mert nem látja egy faágtól gyerek száját, biztos valami rettenetet készül elkövetni, és melegében rohan hozzá, természetesen saját magát is rendszeresen félbeszakítja két utasítás közt, ha nagy ritkán beszélgetni kezdene.

Sokak szerint a nyelvtanulás terén az anyanyelvi környezet megteremtése a kulcs. Ha nem vagyunk olyan szerencsések, mint a vegyes házasságban élő szülők, az egyetlen megoldás (a megfizethetetlen magán óvodákon/iskolákon kívül) a külföldi nyelvi tábor, vagy iskolaév lehet. Az iskolaév kicsit hosszú és szintén költséges. Meg aztán hogyan integrálódik vissza a gyerek, ha hazajön?

35. hét

Akinek van gyereke, az pontosan tudja, hogy Siva istennő milyen kivételezett helyzetben van az ő hat kezével. Akinek nincs gyereke, az is tudja, bár emlékeim szerint csak időszakosan merül fel az igény abban az életszakaszban. Aztán amikor megszületik az első pulya, akkor a helyzet fokozódik. A gyerekek számával arányos mértékben, míg a negyedik gyerekkel a helyzet kritikussá válik.

A bennem újra és újra felmerülő kérdéssel szeretnék hozzátok fordulni. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel a problémával küzd, úgyhogy megkockáztatom közhasznú kérdést teszek fel, és remélhetőleg segítőkész válaszokat kapok. Az anyóskérdés.

Gyerekekkel foglalkozó cégem van Budapest belvárosában, kora tavasszal nyitottunk, egyre jobban megy a szekér. Mivel nekem másik cégem is van, ahol munkaidőben vagyok, így meghoztam azt a döntést, hogy felveszek egy irodavezetőt, hisz szükséges lett valaki, aki felveszi a telefont, válaszol az e-mailekre, eldumcsizik a hozzánk telefonáló érdeklődő anyukákkal és a legfontosabb feladata a nálunk dolgozó pedagógusoknak kiadott marketing szövegek behajtása (hogy megírják), és annak átolvasása, szülő-kompatibilissé tétele. Mindezt napi 6 órában (délelőtt 9-től este 19-ig vagyunk nyitva, úgyhogy ezt a 6 órát elég nagy idő intervallumban lehet mozgatni).

Harmadik gyermekem születését szeretném megosztani. 2008 tavaszán egy elveszített terhesség és két egészséges gyermek után (akik már 17 és 12 évesek voltak akkor) úgy döntöttem, hogy nem hadakozok tovább az orvosokkal és elköttetem magam. Fogamzásgátló tablettákat nem szedhettem migrén miatt. A hivatalos orvosi ügymenetet végig árva már megszereztem két aláírást. Decemberben kellett az utolsó aláírásért menni, hogy 2009 januárjában elvégezhessék a műtétet. 2008 novemberében kimaradt a menstruációm. Pár izgatott nap után elvégeztem egy gyorstesztet, ami természetesen pozitív lett.

Értem, hogy mi történt. Csak fáj. Nagyon. De fel kell állni. Itt van Mókapofi. A férjemmel (34) volt kettesben 5 csodálatos évünk, rajongtam érte, ő a tenyerén hordozott. Voltak problémák, de semmi megoldhatatlan, legalábbis én így gondoltam.

Többen javasoltátok mostanában, hogy ejtsünk szót arról, mit lehet tízóraira csomagolni a gyerekeknek. Engem még személyesen nem érint a téma, még van két év, mire a lányom iskolás lesz, de nagyon fontosnak tartom, hogy normális ételt kapjanak az uzsonnásdobozba, ha már a menzakaja nem éppen felel meg az egészséges étrendnek.

A zebrán való átkelésről van szó, ami sokszor nagyobb feladat, mint eltalálni, mitől hagyja abba a ded a bömbölést. Történt egy szép őszvégi napon, amikor a nagyobb lányomért mentem az oviba gyalog, a kicsit babakocsiban tolva. Milossal akkor már várandós voltam. Szóval egy főúton lévő zebrán készültem átmenni, először is szétnéztem és láttam, hogy jobb oldalon nagyon messze van egy kocsi, egyenes az út és messze van, hát bátorkodtam rálépni a zebrára. Már a közepén túl járok, amikor látom, hogy megközelíti az átkelőhelyet az autó és nem lassít.

4. hét

Dagadsz a büszkeségtől, amikor az egyévesed szakszerűen nyomkodja a mobilodat? Mert én dagadtam.  Ámulsz-bámulsz, amikor a másfél évesed a számítógép általad nem ismert funkcióit fedezi fel magától és használja könnyedén? Mert mi biza ámultunk, amikor az elsőszülöttünk magától felfedezte, hogy a szóköz billentyű megnyomásával tudja a YouTube-videók lejátszását szüneteltetni, majd újraindítani. A gyereknek mindenféle izgi okostelefon és táblagép alkalmazást letöltesz, mert könyörög érte? Hát módjával, de néhányat biztosan mi is vettünk már.

A Bezzeganya Facebook oldalán a lájkolók száma átlépte a 15 ezret, amit itt is szeretnénk megköszönni olvasóinknak.

2013 márciusában megszületett negyedik gyermekünk, és pár héttel a születése után rátaláltam egy olyan magyar cég oldalára, mely a Hollandiában gyártott teherszállító biciklik forgalmazásával foglalkozik. Az árak valamivel alacsonyabbak voltak, mint a holland oldalon, de még így is elég borsosak. Csak hitel felvételével tudtuk volna kifizetni a kinézett négyszemélyes tricikli árát, ami a már meglévő lakás- és kocsihitel mellett nem lett volna szerencsés.

34. hét