Nagyanyám együtt pálinkázott a bábával a szülés alatt

PUBLIKÁLÁS: 2014. január 26. 07:00

Nagyanyám már kezdte azt hinni, hogy mikor a hófehér kicsiny gyermekkoporsót leengedték a nyirkos fölbe, örökre elromlott benne valami a bánattól, akkoriban szinte mást sem csinált hónapokig a falu papja, csak gyermekeket temetett. Nehezen jött az újabb gyermek, pedig még húsz sem volt. Olyan sokat vártak rá, annyit imádkoztak gyermekáldásért, hogy már kezdte feladni a reményt. A rokonok már összesúgtak a háta mögött, aztán mégis meghallgatta Isten a kérését, most már bármikor megérkezhet a várva várt gyermek. Nagyon fog vigyázni rá, óvja, védi minden bajtól, betegségtől, még egyszer biztosan nem bírná ki ép ésszel, nem tudna még egy gyermeket eltemetni.

Bezzeganya

A szerző cikkei

Különösen hideg tél volt, a kemence egész nap duruzsolt, az ablakokat jégvirág vonta be, közben a háború már javában tombolt Európában. Nagyapám gyakran hallgatta a rádiót, sejtette, hogy előbb, vagy utóbb neki is menni kell majd. Aggódott az asszonyért, nemsokára itt lesz a csöpp gyermek is, ki fog vigyázni rájuk, ha behívják?

Rendszertelen fájásai voltak az éjjel, korán felkelt és jól felfűtötte a búbos kemencét, hogy mire érkezik a csecsemő, jó meleg legyen. Mire az ura visszajött az állatok ellátásából, és letette a vödör meleg tejet, már ő is látta, hogy vajúdik, fel s alá járkált a konyhában, időnként nekitámaszkodott a meleg kemence falának. Nagyapám kérdezte, hogy menjen-e a bábáért, de mama megrázta a fejét. Nemsokára igen erősen rákezdett a hó, talán jobb volna mégis indulni, ki tudja, mikor érnek vissza. Nagyapám kivezette a lovat az istállóból és befogott a szánba, útközben megállt és beszólt az egyik sógornőjének, hogy készüljön, mert hamarosan segíteni kell a szülésnél. A bába pont a falu túlsó végén lakott, a havazás meg egyre csak erősödött. Mire a bábával megérkeztek, Rozi néni már rég ott volt, rutinosan tette a dolgát, négy gyermeket szült és számtalan szülésnél segédkezett.

Fájdalomcsillapítás gyanánt a bába pálinkát itatott nagyanyámmal, majd maga is ivott egy kupicával, hogy átmelegedjék. Ugyan nagyanyám meghagyta, hogy a bölcsőt majd csak akkor tisztítsa meg és hozza be nagyapám, ha a gyermek rendben megszületik, de ő már hetekkel azelőtt rendbe tette, és gondosan eldugta a szénában. Így kiment érte a pajtába, hogy addig is elfoglalja magát, míg az asszonyok teszik a dolgukat, de mielőtt még bevitte volna, elmondott egy imát, és kérte Istent, hogy ezt a gyermeket tartsa meg egészségben.

A szülés gyorsan és zökkenőmentesen zajlott, nagyapám feszülten figyelt, mikor sír fel végre a gyermek, szinte egészen a szobaajtóra tapasztotta a fülét, hogy mindent halljon. Nem kellett sokáig hallgatózzon, a bába elkiáltotta magát, hogy gyerek lett, és már teli tüdejéből sírt is az erős egészséges fiúcska. Nemsokára ő is bemehetett a szobába és megnézhette a fiát, aki mint akkoriban szokás volt, elsőszülött fiúként az apja nevét kapta, ami egyben a nagyapja, dédapja, ükapja és még kitudja hány felmenője neve is volt egyben. Mire delet ütött a harang, apám már mohón nyelte anyja tejét, nagyapám meg a konyhában itta az áldomást a bábával, akinek élő tyúkkal, szalonnával, tojással, azaz élelmiszerrel fizettek. A gyermekágy eleje alatt még rendszeresen látogatta nagyanyámat a bába, megvizsgálta, rendben visszahúzódik-e a méhe, van-e elég teje, minden alkalommal megnézte a babát is, megfürdette és leápolta a köldökcsonkot.