179. oldal - Bezzeganya

Van két szép gyerekem, otthonom, kutyám, elégedett vagyok az életemmel. A nagyobbik kisfiú, hatéves, most lett iskolás, a kisebb kislány, hároméves, most ment az oviba. Júniusban visszamentem a munkahelyemre, élvezem, szeretem. Mindkét gyerek az elhatározás utáni fél éven belül fogant meg. Tizenhat évesen trombózist kaptam egy focimeccs után, kivizsgáltak, Leiden-mutációm van, a terhességek alatt véralvadásgátlóval szúrtam magam. Mind a kettő terhességem után enyhébb-középsúlyos depresszióm volt, ma is járok még terápiára, bár antidepresszánst már nem szedek.

Azokban a családokban, ahol több mint egy gyermek van, mérhetően több fénykép készül az elsőszülöttekről, mint az őt követő testvérekről, derül ki a nemzetközi fényképészetlánc, a Venture Studio kérdőívjének eredményéből.

Van két lányom az Elektra-komplexus dühöngő fázisában. Egy három és féléves és egy hatéves. Jó napokon kedvesek hozzám és rajzolnak nekem kis ajándékokat, megeszik, amit főzök nekik és elmondják a titkaikat. Jó napokon IS abban a pillanatban, hogy az apjuk belép az ajtón, nekiesnek és csüngenek minden szaván, metaforikusan és a nyakából, szó szerint. Rossz napokon nem nyúlhat hozzájuk senki, senki nem öltöztetheti őket, csak az apjuk, a hajukat sem szabad befonnom, és összevesznek az asztalnál, hogy ki ül a „papa” mellé. Ha a heverőre ül, az ölébe gömbölyödnek, mint a kiscicák.

Az úgy van, hogy sosincs egészen úgy, ahogy eltervezzük. De néha ez nem Murphyt jelenti az ő törvényeivel, hanem hogy szembejön valami, ami magunktól eszünkbe se jutott. Például amikor szombaton kirándulni indultunk a hegyre, hogy aztán tizennyolc kiló almával és némi kecskesajttal megrakodva térjünk haza.

Élet egy finn óvodában, 2. rész

Látva a reakciókat az előző posztomra, örülök, hogy ennyi mindenkit megmozgatott a történetem, „hisztériám”. A kommenteket látva úgy gondolom, hogy tisztáznom kellene egy-két dolgot, mert, ahogy olvasom, elég félreérthetőre sikerült az irományom.

Újabb posztot nyitunk a kötetlen beszélgetéshez, a reggeli és délutáni virtuális kávézáshoz, teázáshoz, miután az Offolda 12-höz már több mint négyezer komment született. További kellemes csevegést!

Szeretném én is elmesélni a szüléstörténetemet, a legutóbbit, mert lehet, hogy más is lesz hasonló cipőben, csak a tüneteket nem tudják beazonosítani.

Hihetetlen, hogy az ember mennyi várandósság-szakértővel van körülvéve! Persze mind elvárják, hogy csakis szuperlatívuszokban beszélj a terhességről, ha netán meg mered említeni, hogy nem annyira jó, hogy például minden reggel egy tonna alvadt vért fújsz ki az orrodból (közben rájöttem, hogy valamivel kompenzálni kell a menstruálás hiányát), akkor már csúnyán néznek rád.

Erre a hétvégére hüvelyesek felhasználásával készülő ételeket hoztam. Ebbe a csoportba tartoznak a babok, lencsefajták, csicseriborsó, szójabab. A zöldségekhez képest ezekben a babfélékben jóval magasabb az energia-, rost-, szénhidrát- és fehérjetartalom. Magas a kálium, magnézium és B1-vitamin tartalmuk, lassan emésztődnek (alacsony GI-szint), ezzel hozzájárulnak a szív-és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentéséhez, és a koleszterintszint mérsékléséhez is hozzájárulnak.

Ahogy közeledett a szülése ideje, sajnos nem sok hasznát tudta venni a kislányom a szüléssel kapcsolatos lelki támaszomnak, mert az én tarsolyomban sem volt ehhez muníció. Ugyan harminc évvel ezelőtt is lehetett kórházat választani, szülészorvost is lehetett választani /aki ott rendelt a kórházban, a vizsgálóban, csak pénzért/, bár a kórházválasztásnak sok értelme nem volt, mert minden kórházban a szülőszobán ugyanaz a lepedőkkel elválasztott szülőágyas rendszer volt. Ahol hanyatt fekve lehetett vajúdni, közben meg mindenféle műszerek rákapcsolva az ember lányára. Ha volt választott orvosa, az időnként megnézte a műszereket, meg az anyukát, ha nem volt, akkor is megnézték az ügyeletesek a szülő nőt, ha valamelyik műszer vészes sípolásra váltott.

A napokban az MTI-nél megjelent, hogy a magyarok D-vitamin hiányban szenvednek, és a hírt átvették a nagy portálok ([origo], Index). A cikkekből kiderült, hogy a D-vitamint pótolni kell, de az nem, hogy pontosan mekkora mennyiséget ajánlatos a szervezetünkbe juttatni. Ezért kutattam fel a legfrissebb magyar ajánlást, mely a konkrét számokat tartalmazza.

(Előzmény)

Amikor valaki felveti a negyven feletti szülés témáját, garantáltan perceken belül szóba jön a kromoszómás rendellenességek gyakorisága is „egy bizonyos kor felett”.  A kromoszómás rendellenességek előfordulása egy görbén jól illusztrálható, és ez a görbe valamikor 30 és 40 év között elkezd felfelé ívelni. Hogy pontosan mikor lesz ez a felfelé ívelés fenyegető, azt nehéz meghatározni, részben mert minden kutatásokat összegző görbe kicsit más, részben mert mindenki máshogy definiálná azt, hogy „felvállalhatatlan kockázat”, vagy, hogy „meredek görbe”. Egy darabig „csak” kúszik felfelé, de annyi biztos, hogy 40 felett már rohamléptekben nő a kockázat évről évre. 40 évesen feleannyi eséllyel lesz a magzatnak kromoszómás rendellenessége (66-ból egyszer) mint 43 évesen (33-ból egyszer). Mivel én 42 évesen estem teherbe, ezzel az egésszel eléggé tisztában voltam. Továbbá, mivel elég jó vagyok matekból, azzal is, hogy az én esélyem arra, hogy a gyerek kromoszómák szempontjából teljesen rendben lesz, még mindig egészen jó, negyvenkétszer annyi, mint arra, hogy nem. (Ti vennétek egy lottószelvényt, ha 97,8 százalék eséllyel lehetne nyerni?)

Most megéri regisztrálni a Bezzeganya hírlevelére, hiszen a feliratkozók 500 forintos utalványt kapnak, melyet a Bezzeganya webshopban használhatnak fel.

Hogyan ne kapjak idegbajt a gyerekeimtől?

Élet egy finn óvodában, 1. rész

Csodálatos dolog, mikor egy új élet keletkezik. Csodálatos, hogy mi, nők átélhetjük ezt, testünkből táplálva majdan megszülető gyermekünket. A legcsodálatosabb dolog a világon. Tényleg. Kivéve az apró betűs részeket.

Az elmúlt hetekben azon gondolkoztam, mit szeretnék születésnapomra kapni, mire vágyom igazán. Minden alkalommal egy bájos macskapofa jelent meg lelki szemeim előtt, aki bújik, piszkál, hogy simogassam, dorombol-dagaszt és őszőrmesége bearanyozza napjaimat.

Én szülőotthonban születtem. A falusi unokatestvéreim pedig otthon, a „gólya néni” segítségével. Amikor gyerekek voltunk, mindig nagy tisztelettel köszöntöttük a „gólya nénit”, ha találkoztunk vele, és nem gondolkodtunk az összefüggésen a gólya hozta kisbabák és a „gólya néni” között. A bába néninek is minden találkozásnál volt néhány kedves szava az általa világra segített gyerekekhez. „De szép kislány lettél” – mondta például a kislányoknak, „Milyen derék legény lettél” – mondta a kisfiúknak, és a kedves szavak mellett megsimogatta a lányok haját, a fiúk fejére adott egy barackot. /A barack nem egy szem gyümölcs volt, hanem egy kézmozdulat: az összezárt kézfejét a fiúk feje búbjához érintette./ Szívesen találkoztunk a „gólya nénivel”, mert bár nem tudtuk pontosan, hogy miért, a találkozás mindig derűs volt, a bábaasszony büszkén nézett az általa világra segített gyerekekre. Kicsit irigyeltem az unokatestvéreimet azért, hogy nekik van „gólya nénijük.”

2013. augusztus 19. kb. 6 óra kitápászkodom az ágyból. A feleségem már fenn van, a kislányunk még talán alszik. Megkérdezem, hogy aludt. Egész éjszaka fájásai voltak, de nem túl erősek. Most is jönnek úgy kb. ötpercenként, csak nem tudta nézni, mert áramszünet volt, és az óra 12:00-t kijelezve villogott egész éjjel. A vérnyomásom megemelkedik, adrenalin, stb. és hasznos jótanácsokkal lepem meg feleségemet: nézd az órát a telefonon, gyorsan vegyél egy forró zuhanyt, anyukádékat hívjuk fel azonnal, jöjjenek vigyázni a nagyobbik lányra és irány a kórház.

Nagyobbik fiam 3,5 évesen került oviba, fél napra, mert itthon vagyok a 15 hónapossal még januárig. Egyrészt nagyon vártam már, hogy elkezdje, mert volt egy évet bölcsis (ahonnan kitették a tesó születése miatt) és igényelte a gyerektársaságot. A kistesó ezt nem nagyon elégítette ki. Nem magyarázom, miért. Még nem "nőttek össze", ahogy mondani szokás: nem igazán partnerek.

Erre a hétvégére őszies ízeket hoztam, szezonális hozzávalókból. Igyekeztem kedvezni mindenkinek, ezért olyan levest választottam, ami húsmentesen is készíthető, a főételnél pedig egy húsos és egy húsmentes receptet is közreadok.

Ősszel minden évben előkerül a vitamintéma. Ennek kapcsán megnéztük, milyen, gyerekeknek való multivitaminok vannak most a piacon, a termékeket ár szerint növekvő sorba rendeztük: a legolcsóbb 27 Ft-ba, a legdrágább adag pedig 122 Ft-ba kerül naponta egy négyéves gyereknek.

Mielőtt gyerekem született volna, teljesen másként képzeltem a kismamás létet, megingathatatlannak vélt elveim voltak, tisztán láttam mit hogyan fogok csinálni, hogyan fogok gyereket nevelni. Elég kritikus tudtam lenni kisgyerekes ismerőseimmel szemben. Határozott kép élt bennem, hogy milyen lehet otthon lenni egy vagy több kisgyerekkel. Mentségemre legyen mondva, hogy legtöbbször magamban ítélkeztem, nem szóltam be. Azt, hogy ki hogyan neveli a csemetéjét – bizonyos határok közt – már akkor is magánügynek gondoltam. Naiv agyamban csak elraktároztam mik azok, amit én tuti biztos nem teszek, vagy teljesen másként teszek. „Mit tudnak ők? Bezzeg majd, ha én…” …mert örök igazság, hogy a gyerekneveléshez mindenki ért, de leginkább az, akinek nincs gyereke.

Ha már úgyis van internet előfizetésed, miért is ne lehetne egy csomó hivatalos dolgot a neten intézni? Mostanában kevés szó esik az Ügyfélkapuról, pedig micsoda könnyebbség, ha nem kell postára menni, ügyfélfogadási időket nyomozni, irodák előtt parkolóhelyet vadászni, sorban állni, stb.

Hogy meséljek neked az elmúlt két évről? Kezdjem a babaillatú, ámde baromi fárasztó pár első hónappal? Vagy a születéseddel? Vagy onnan kezdjem a mesét, ahonnan az életemért küzdöttem?

A mostani, harmadik terhességem alatt folyamatosan úgy gondolok a terhestünetekre, mint egy pókerjáték lapjaira.  A dealer az 52 kártyát tartalmazó paklijából minden játékosnak ad ötöt, így kezdődik a játék. Egyes kártyák az asztalra kerülnek, és újabb lapokat kell húzni. És a végére minden lap elfogy. A terhesség alatt, úgy, mint a kártyajátékban, az emberek nem egyenlő eséllyel indulnak, szinte soha nem kapnak egyforma lapokat, az egész véletlenszerűnek tűnik, igazságtalannak. Nagyon sok minden múlik a szerencsén… és a terhes nők mégis próbálkoznak, hogy befolyásolják azt, többnyire sikertelenül, avagy annyi sikerrel, mint amikor a pókerjátékos kabalamacit visz magával. És gyakran mindenki más lapjai jobbnak tűnnek, messziről.

Adott egy 10 hetes fiúcska, aki minden reggel 6 és 8 óra között visít. Ez így önmagában nem hangzik nyilván annyira drámaian, a csecsemők ugye sírnak meg minden, ezt én is tudom, van egy óvodásom is. Szóval a szóban forgó kiscsíra amúgy sem egy borzasztóan nyugodt típus, többet üvölt, mint amennyit nem, de a fent említett időszakot kivéve nagyjából negyedóra alatt a legkétségbeesettebb sírásból is kikezelhető. De ebben a két órában semmi, de semmi nem használ.