179. oldal - Bezzeganya

10. hét

Kétezerötszázan töltöttétek ki olvasói kérdőívünket, amiből többek közt kiderült, hogy itt csak a szerkesztőség öregszik (és őszül néha bele dolgokba), az olvasó egy centit se mozdul a bűvös 33 évről (egész pontosan 32,8) , most is pont annyi idős, mint az előző felmérés idején, áruljátok el, hogy csináljátok?

Ez az „élménybeszámoló” arról szól, hogyan tértem vissza a munkába a szülési szabadság után. Várva várt kislányunk, Viola 2011 augusztusában született. Én június közepéig dolgoztam, és már távozásom előtt abban egyeztünk meg a főnökömmel, hogy kb. 1 évet leszek távol, és természetesen visszavárnak  (hát igen, nagyon szerencsés vagyok a munkahelyemmel...). Ezt részben rajtam kívül álló okok miatt szerettem volna így (a férjem BKV-s fizetéséből még a gyeddel együtt sem tudtunk volna megélni), részben úgy láttam, hogy a szakmámban (IT szolgáltatásmenedzsment) egy nagyobb kihagyás aránytalanul nagy hátránnyal járt volna a visszatéréskor.

Január elsejétől Oregon államban tilos rágyújtani az autóban, ha gyermek is utazik benne. A szabálysértők első ízben 250, másodszor 500 dolláros pénzbüntetésre számíthatnak.

Van egy nekünk írt, nem túl romantikus dal, mely a következőképpen szól:

A harmadik gyerek kérdése nálunk akkor merült fel először, mikor a második egyéves lett. Beszélgettünk róla, hogy kellene-e még egy, apa még nem döntött, de én valahol úgy éreztem teljesnek a családot, ha három van. Szóval még döntés nem született, de a gyerek egy óvatlan pillanatban megfogant. Döntött helyettünk is.

Ez a poszt a családokról szól. Azokról, amiket magunk mellett tudunk, vagy amitől messze kerültünk. És ha messze: fájón és kényszerből, vagy menekülve. Nem mindegy. Mielőtt a sajátunkat nekiálltunk volna kialakítani (becses személyünk mellett aranyhal, kutya, macska, együtt élő felnőtt társ, gyerek), a sors mindannyiunknak adott valamilyen családot, amibe beleszülettünk és/vagy amelyik felnevelt. Akinek ez szinte egyáltalán nem adatott meg, az sajnos olyan családot kapott, ami „nincs”, ez is szép batyu az életre, győzze vinni, aki kapta.

Nálunk a lányom inkább müzlit, joghurtot fogyaszt, a fiam palacsintát enne, de ha valaki eszik valamit, legyen az bármi, ő is kér belőle. A férjem nem igazán eszik, maximum hétvégén, én pedig legszívesebben egy szelet süteménnyel vagy pár darab keksszel kísérem le a kávémat. Ezeket az igényeket nem mindig sikerül teljesíteni, illetve összehangolni, de azért próbálkozom.

Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer egy szépséges fiatal lány, Alamuszi Aranka, akiért a szomszédos országok ifjú királyfiai is párbajokat vívtak. A lány szíve azonban egy hercegért dobogott, a sármos és szemtelenül gazdag Selát-sehall úrfiért.

Vitriolos hangulatban vagyok, előre szólok, nem lesz szép. De néha keményen meg kell mondani, hogy mi van, mert különben nem tudjátok, vakok vagytok, finomkodók, struccok.  De én okos vagyok, és igazából tudok mindent, és most jól megmondom.

Lelki szemeiddel láttad, hogy a gyereked minden áldott nap boldogan, magától leül tanulni. Természetesen határtalan a türelme, nem fárad, briliáns és persze min-den-ben tehetséges. A film pereg tovább, csillogó szemek, nagy mosoly, szamárfülmentes füzetetek, frissen hegyezett ceruzák.

9. hét

Örvendezhetnek a Gyűrűk Ura fanok, a Magyar Tudományos Akadémia december végén frissítette a Magyarországon anyakönyvezhető utónevek jegyzékét, melyben a Gandalf, Frodó és a Boromir nevek is szerepelnek (hiányoljuk Aragornt).

A történet teljes mértékben kitalált, szerencsére senkivel sem történt meg ez a tragédia, de bárkivel megtörténhet. A célom ezzel a történettel figyelemfelhívás az oxigénhiánnyal született újszülöttekre, és a tiszteletem kifejezése azoknak a kiváló szakembereknek, – akik, ahogy nem is olyan régen írtam: a valóságos mennyből az angyalok – és a mentésben és az újszülött ellátásban dolgoznak.

Soha nem gondoltam volna, mielőtt beültem a Csókok és gólok című spanyol romantikus vígjáték film hazai premierjére, hogy nem csak egy egysíkú, untig ismételt – bár kellemes és a téli szürkeséget elűző – romantikus esküvői cukorkaesőt fogok kapni. A cukorka persze megérkezett, de az, ami még ezen felül történt, nagy meglepetést okozott.

Másodjára hármasikreim születtek. (Én írtam a Nagycsaládos anyuka dolgozni akar? című posztot). Ebből kifolyólag négy egykorú gyereket van szerencsém nevelni.

Rendhagyó szüléstörténetekkel indítjuk az évet: ezek a szülések még olyan korban zajlottak, amikor telefonon csak kevesen hívhattak orvost, mentőt, és otthon szülni nem forradalmi cselekedet, hanem sima mindennapi ügy volt, bár a jól képzett, okleveles és elismert bába, szülésznő már akkor is része volt a szüléseknek. Továbbra is várjuk a mai, aktuális szüléstörténeteket a [email protected] címre!

A pénz végülis boldogít, tűnődöm a gőzkabinban, párás üvegen át lesve a két medencében viháncoló kiskorút. Nem feltétlenül státusztárgyakkal, főleg amikor a nemstátuszokkal is annyit harcolok, de azért mégis, mert például eljöhettünk ide varánuszt nézni meg pacsálni, hitelek és baromnagy lelkifurdalás nélkül, illetve utóbbi akkor merül fel mégis, ha belegondolok, az ország egyre nagyobb részének lesz az egzotikus Nyíregyháza is pont olyan távoli, mint a Húsvét-szigetek, feltéve hogy nem pont ott lakik.

Másodjára hármasikreim születtek. (Én írtam a Nagycsaládos anyuka dolgozni akar? című posztot). Ebből kifolyólag négy egykorú gyereket van szerencsém nevelni.

(íródott: egy háromévesnek)

8. hét

Nézem az arcukat, alszanak, itt ezen a téridőn kívüli szállodai ágyon, mindjárt vége az évnek, vajon mire fognak belőle emlékezni?

Az egyik kommentelő társam emlékeztetett arra, hogy a fél óra alatt elkészíthető ételeknél hagytam abba. Aztán számos poszt alatt a hozzászólásaimban már említettem, mi a helyzet velünk, de azt gondolom, inkább összefoglalom egy posztban. A leggyorsabban a munka részét tudhatom le: letelt a próbaidőm, nagyszerű értékelést kaptam, megvan a fejlődési irány. Sajnos a főnököm beteg, már 1 hónapja, és valószínű, hogy még akár hónapokig az lehet. Így nem könnyű tanulni, mert nincs kitől, de üsse kavics, legalább itt minden rendben van.

Rég voltam babás mama, négy gyermek után fél éve nagyika lettem. Elmondhatatlan öröm, leírhatatlan boldogság. Amikor gyermekeim kicsik voltak, egész másként láttam a dolgokat, bezzeg most… Újra tanultam, tanulom a dolgokat, tanulok a lányomtól, tanulok az unokámtól, kicsi Danikámtól. Idős fejjel tanultam meg, milyen fontos szerepe van az anyatejnek, miért nem kap cukros, sós élelmiszert, és miért csak vizet iszik. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni az anyatej, valamint az egészséges táplálkozás fő szempontjait:

Az év utolsó posztjában természetesen a szilveszteri bulikról, és az évzáráshoz kapcsolható ételekről lesz szó.

7.hét

Boldog karácsonyt, kevés idegeskedést, sok bejglit és töltött káposztát, no meg egy zsák ajándékot kíván olvasóinak a Bezzeganya.

Nem, én rumos teát iszogatok, este elnyúlok egy jó könyvvel az ágyban, a lányokkal mézesfigurákat díszítek. A helyi könyvtárba ingyen jön a Télapó, még ragasztgatás, meseolvasás, sütik és üdítők is vannak a programban, évek óta oda megyünk. A fánkat már feldíszítettük, itt már december elején szokás, sőt, az igazán sietősek már Hálaadás, azaz november utolsó csütörtöke után felállítják. Tuti a bejglireceptem, amit az amerikaiak még repedten is falnak. A karácsonyi kártyákat online szerkesztem, csajok képét beillesztve, semmi perc alatt. A csillagok állása tehát tökéletes... volt egészen tavaly decemberig. Amikor is az ország legnagyobb és legmegbízhatóbb csomagküldő cége meglepetést hozott. Egy nagy doboz, december elején? De hisz még semmit nem rendeltem! Még ollóért sem érek ki a konyhába, mikor csörög a mobilom. Férjem az, akinek kedves gyerektelen kolléganője megküldte az ELF-et. Elf on the Shelf, azaz Krampusz a polcon. Hogy megkaptam-e már.

Egy nyárvégi keddre voltam kiírva, az ideig nyár meg minden volt, csak enyhe nem. Szóval ezzel igencsak megszenvedtem, ahogy a terhességgel is. Noha nem volt semmi komplikáció közben, azért értek meglepetések.