Apám még a sutban aludt

Havonta legalább egyszer bezsúfolódtunk mind az öten a keleti autóba, ami a maga komótos tempójával repített minket nagyanyámhoz. Mikor lekanyarodtunk a főútról, és megpillantottam a mellékutat szegélyező nyárfasorokat, mindig izgalomba jöttem, és apámnak el kellett kezdenie mesélni. Arról, hogy milyen volt, amikor a front a falu mellett dübörgött, hogyan tört be az a bizonyos ablak, amit nagyanyám a haláláig emlegetett, vagy hogyan tévedt el a kukoricásban, mikor megérkeztek a visszavonuló német katonák, és milyenek voltak az orosz megszállás hónapjai. Meg arról, hogyan focizott a kutyával, hogyan terelte a libákat-kacsákat a tocsogóhoz és mire való a rokka meg a gémeskút, vagy milyen volt az iskolában palatáblára írni.

Mire megérkeztünk, mindig frissen sült sütemények és zsíros pogácsa várt, rétesek, fánk, linzer, bejgli vagy gyümölcsös piték (mindig az évszaknak, ünnepnek megfelelők). A konyhában fehérre meszelt kövér kemence terpeszkedett, a fal és a kemence közötti rés, az úgynevezett sut, régen a kisgyermek helye volt. Hideg teleken apám gyerekként a sutban aludt. Nagyon tetszett nekem ez a kisgyermeknyi rés, így gyakran megengedték, hogy ebédek után én is ott aludjak. Ilyenkor hozzányomtam az orrom a mészillatú kemencéhez, simogattam a tapasztott falát és elképzeltem, hogy milyen érzés lehetett neki ott aludni. Ha behunyom a szemem és erősen koncentrálok, a mai napig érzem a tenyerem alatt a kemence sima, gömbölyded felületét.

Csütörtök volt a kenyérsütés napja, olyankor mikor mentünk kerek háromkilós cipókat sütött nagyanyám, ami akár egy hétig is friss volt. Azóta keresem azt az ízt és illatot, amilyen a kemencében sült kenyéré volt. A belseje nem hófehér, hanem halvány barnás árnyalatú, puha és lyukacsos volt, amikben megült a fényes libazsír, vagy lekvár, a héja pedig ropogós barna.

A konyhából két szoba nyílt, az elülső volt a tisztaszoba, ez csak akkor volt használatban, ha vendég volt a háznál, itt aludtunk mi, mikor látogatóba mentünk, ide gyereknek felnőtt nélkül tilos volt bemenni. Két ágy terpeszkedett egymással átellenben a falnál, mindegyiken két magas párna, és hatalmas dunyha volt, a falon feszület függött. Az ablakokon és az ajtón horgolt függönyök, a falon pedig hímzett falvédő. Az egyik ágy lábánál festett tulipános láda állt, amit nekünk, gyerekeknek tilos volt kinyitnunk. Apám azonban néha lopva megmutatta a tartalmát, mikor az anyja fejni ment, ilyenkor cinkosan összemosolyogtunk, és nem árultuk el a világért sem a mamának, hogy belenéztünk.

Az udvar egyik oldalán, a házzal szemben állt a góré, benne a kukorica, mellette az udvari kemence, kissé hátrébb a baromfiólak. A szárnyasoknak a veteményes kivételével szabad járása volt az udvarban. Egyszer apám egy hatalmas, kövér, fehér kacsát tett a kezeimbe, amit alig bírtam tartani, de azért boldogan magamhoz öleltem, ő meg szépen tűrte, míg a fotó elkészül rólunk (a fénykép tanúsága szerint harmadakkora volt, mint én). Az udvar gyerekeknek tiltott területe volt a kút és környéke, ide csak úgy nézhettem bele, ha apám jó szorosan két kézzel átölelt, és éppen csak annyira emelt fel, hogy láthassam, hogyan megy le a vödör a vízig, hogy alámerülve megteljen vízzel az állatok számára.

A ház mögött lustán terültek el a legelők, egészen közel néhány percnyi járásra volt az első gémeskút, és a tocsogó, amihez kisgyermek apám anno a szárnyasokat hajtotta. Szinte minden alkalommal ki kellett mennie ide velem, én pedig tátott szájjal figyeltem apámat, amint működésbe hozza a gémeskutat, és kiönti a vizet a vályúba. Borzasztó erősnek gondoltam, hogy elbír azzal a hatalmas szerkezettel. Külön kútnál itatták a lovakat, marhákat és juhokat, és külön kút szolgált a disznók itatására, azok nem mehettek a közös legelőre sem, mert a többi állat nem legelt utánuk. Jó időben az egész határt bejártuk, megnéztük az összes gémeskutat, a patakot, amihez gyerekként fürödni jártak és megmutatta, hol volt egykor nagyapám birtoka. Közben én folyton kérdeztem, ő pedig mesélt megunhatatlanul, gyermekkora világáról.

Halacska

Neked is vannak régi emlékeid, történetek, amiket megosztanál az olvasókkal? Küldd el nekünk a [email protected] címre!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?