184. oldal - Bezzeganya

29. hét

A Fekete-tenger homokja részben nagyon-nagyon finom kagylózúzalékból áll, csillog a víz alatt a napon. Vannak egész kagylók is, nagy bordázottak, amilyeneket a gyerekek rajzolnak, vastag héjú kúpcsigák, és fehér alapon lila csíkokkal tarkázott kicsi szélesek. Amikor meglátom az elsőt az utóbbiból, akkor tör rám az érzés: én ezeket már láttam.

Olyan „köztudott” tényeket szeretnék leírni, mely úgy tűnik, eddig mindenkinek nyilvánvaló volt, s mintha ezzel a tudással született volna. Én valahogy mégsem tudom- tudtam, s még csak nem is hallottam ezekről a dolgokról. Lehet, hogy nincs elég kismama ismerősöm, vagy csak nem olvasok éjjel-nappal kismama blogokat...Szeretnék egy-két dolgot leírni, hátha ezzel is tudok segíteni a leendő anyukáknak.

„A régi „mostoha” tabun nem tudunk túllépni! Összeismerkedik egy férfi és egy nő, szerelmi kapcsolatra lépnek. Ha egyiküknek gyereke van, beindul a kényszer, hogy a kapcsolatot a gyerek oldaláról is megfogalmazzák. „Hallom, új apukád van” – mondják a gyereknek. Pedig nincs neki új apukája, megvan mindkét szülője, esetleg csak az anyja férjhez ment. De mije is neki ez az új férfi? Nem tudni, majd idővel kialakul. Az a nehéz a mozaikcsaládoknál, hogy az elején nem világosak a szerepek: nem egyértelmű, ki milyen szerepet tölthet be a másik életében.

Emlékszem, hogy amikor még nem is játszottam a gondolattal, hogy egyszer majd én is életet adok valakinek, már akkor nagyon sokszor elgondolkoztam azon, hogy manapság miért kell ennyire hivalkodni azzal, hogy " ANYA vagyok"? Mintha ez egy rejtett üzenet lenne azon nők számára, akik bármilyen okból kifolyólag nem vállalnak, vagy vállalhatnak gyermeket.

Már legalább egy éve készülök leírni az én történetemet, nem is nyilvánosságra vágyom annyira, mint inkább arra, hogy a magamból kiírás majd terápiás jelleggel hat, és ez majd jó lesz nekem. Mindenképp jobb, mint ami most van.

Korán megtanultam olvasni, még egyáltalán nem jártam iskolába, de a könyvek hamar három kategóriába kerültek: volt az uncsi, amit csak jobb híján olvastam (ide sorolódott szinte kivétel nélkül minden Grimm-klasszikus, talán a Kacor királyt kivéve, a bávatagabb királylányos mesékkel együtt), az izgalmas-érdekes vagy nagyonmulatságos (ebben volt népmese, kortárs gyerekregény, vagy véletlenül kezembe került felnőttkönyv, a Tajtékos napoktól a Macskabölcsőig), és volt egy külön kategória, amit csak úgy lehetett jellemezni, dehát ezt valahogy én írtam, illetve ezt én születésemtől fogva ismerem. Ahol az első oldaltól ráismertem valahogy a figurákra, a történetet pedig úgy éreztem, már hónapok, évek óta írom a fejemben,csak épp azért írta meg mégis az író, mert írni akkoriban még nem tudtam olyan lendületesen, mint olvasni.

Végre érik a kertemben a cukkini, ezért most gyakran kerül az asztalra. Idén ültettem a hagyományos zöld változatból két fajtát – az egyik kör, a másik nyolcszög keresztmetszetű -, és sárga héjút is. Ez utóbbit kicsit zsengébbnek találom, mint a zöldet, nagyon finom, akár salátába is.

Észak-Németországban lakunk egy éve. Lányom 10 éves, biciklivel jár iskolába. Egy nap egy megrázó esemény történt az iskolában, zaklatottan, sírva indult haza. A ház előtt át akart jönni az úton, de rosszul mérte fel a közeledő autó sebességét, az pedig elkapta a bicikli hátsó kerekét. A balesetet nem láttam, de az autó betört szélvédőjét igen, egy bukósisak alakú mélyedéssel.

Soha nem gondoltam volna, hogy a bárányhimlős kisfiamat nézve fog eszembe jutni ez a klasszik reklámszöveg.

A következő kérdésre keresem az értelmes válaszokat. Amikor elválsz egy férfitől, akkor onnantól kezdve miért nem fontos neki az első gyereke?!

Amikor a harmadik gyerekemet vártam, anyukám, a hátországom hirtelen megbetegedett. Pontosabban nem hirtelen, hiszen a Hepatitis C fertőzés már 27 éve roncsolta a szervezetét, de akkor jutott el arra a pontra (nem véletlenül nevezik ezt a betegséget csendes gyilkosnak), amikor már ki sem tudott jönni a kórházból, annyira rosszul volt, és még mindig nem diagnosztizálták, mi az alapbetegsége! (Ez külön posztot érdemelne, mondjuk a Praxis blogban…) A végén egy orvos barátom segítségével diagnosztizálták, és el is kezdték Interferonnal kezelni, ami őt annyira legyengítette, hogy még felkelni is alig tudott.

28. hét

A nagyméretű, keménytáblás spirálfüzetszerű képződmény az orvosi szakmát járja körül. Apró ismeretterjesztő jegyzetblokkokból lehet megtudni, hogyan működnek a szervek, vagy miként működik a védőoltás. Az egyes témákhoz kapcsolódó érdekességek is egy-egy kis keretben kaptak helyet. A kötet karton kellékeket is tartalmaz.  Kitöltésre váró előjegyzési napló, betegkartonok és oltási füzetek, diagnosztizáláshoz használható kártyák, sztetoszkóp és sok más kartonpapír eszközök bújnak meg a könyvben, és összeállítható dobozokat is találunk az orvosságok és kötszerek tárolására. Aki szereti a MiMicsoda köteteit, ezt is kedvelni fogja, főleg ha nem ódzkodik a mindent beterítő papír vicik-vacakok jelenlététől.

Olvasgatva azt a blogot, sok hasonló eset történt meg sok nővel előttem.

Ahogy a terhességi cukorbetegségről szóló sorozat első részében szóba került, ha valakinél terhességi cukorbetegséget diagnosztizálnak, elsőként alacsony szénhidráttartalmú diétát írnak neki elő. Egy nap jellemzően 160 vagy 180 gramm szénhidrátot (ch) szabad elfogyasztani, de ezt majd az orvosod megmondja, ahogy azt is, hogy milyen eloszlásban, azaz melyik étkezésre mennyi ch jut.

A kisgyermekes anyák munkavállalásával kapcsolatban kormányprogramokkal, rémtörténetekkel és éles vitákkal találkoztam eddig.

Terhességi cukorbetegség miatt- a kórházi protokoll szerint- a terminus előtt két héttel meghívást kaptam a nőgyógyászomtól kórházi befekvésre. Mivel nagyfiam még kicsi volt, és nemigen tudtuk volna kire bízni ilyen hosszú időn keresztül, megbeszéltem az orvossal, hogy egy héttel később megyek a pakkommal. Ezután egy keddi napon az NST eredményét nem találták kielégítőnek, ezért ultrahangon megfigyelték a flowmetriát. Épp határérték, ajánlották az azonnali kórházi befekvést, és még aznap esti újabb ellenőrző ultrahangot.

Terhesnaplopó

A papír-és írószerárusok minden évben megjegyzik, hogy iskolakezdés előtt feltűnően népszerűek a lóval díszített füzetek, táskák, ceruzák, kiegészítők, de népszerűek a lovas könyvek, filmek is (főleg a lányoknál, érdekes módon) tehát a legtöbb gyerek vonzódik a lóhoz - üres hátú pónit is ritkán látni a gyereknapokon. Akkor miért ne nézne nagyobb és gyorsabb négylábúakat is? Még akkor is, ha felülni ezekre amatőrnek életveszélyes, de e hétvégén a lóverseny otthonában simogatnivaló, kezes minipacik is várják a szélvészgyors angol telivérek mellett a felnőtteket és a gyerekeket. A város egyik legnagyobb (és a többivel ellentétben kutyakakimentes) zöldfelületén, egy köpésre metrótól-busztól-parkolótól. Gyertek lóversenyre vasárnap délután, ha már uncsi a strand vagy a játszó!

Három kisgyerekem van: októberben lesz 4 éves a nagy, a középső 2 éves, és 6 hónapos a legkisebb. Tudom, sokakat ez nem tart vissza a nyaralástól, de én mindig félve gondoltam rá.

Az előző posztomban írtam róla, hogy milyen nehéz időszakon voltam túl az előző egy évben, hogy milyen nehéz volt nekem/nekünk a tavalyi borzalom. De most eljött egy új kezdet. Eljött az, amire nagyon vártunk, amit úgy reméltünk. Május végén pozitív lett a teszt. Valamiért éreztem rögtön, hogy most minden rendben, jó helyen van. Gyors időpontkérés a dokinál, egy hét múlva már ő is megnyugtatott, hogy igen, ott van, jó helyen van a nagyon-nagyon mini babánk. Jó, jó, tudom, akkor még mindennek lehet nevezni, csak babának nem, de a lényeg, hogy ott volt, vert a pici szíve és jó helyen volt. Két hét múlvára rendelt vissza. Aznap délután egyetlen egy embernek mondtuk el, az is a Nagymamám, hiszen Ő mindig mindent tud, mindenbe be van avatva és tudtuk, hogy ezt a hírt is Vele kell megosztanunk először. Természetesen volt sírás és minden öröm, ami ilyenkor szokott lenni. A Férjjel megbeszéltük, hogy a 12. hét végéig senki másnak nem mondjuk el. Babonából igaz, de addig csak a mi féltve őrzött titkunknak szerettük volna megtartani.

Úgy szoktál fogalmazni, hogy nem voltál jó anya. Talán mégse kellett volna minket az öcsémmel megszülni, Rémálmod volt sokáig, hogy újra terhes vagy. Hol egyedülállóként, hol férjezetten neveltél minket, felénk a viselkedésed mindig ugyanolyan maradt. Következetlenség kizárva. Jelszavaid itt csengenek a jellegzetes hangodon: "szigorú vagyok, de igazságos" vagy "embert nevelek belőled".

Az én történetem, jobban mondva problémám nem mindennapi, legalábbis bármennyit keresgéltem a neten, nem találtam egy sorstársat sem. 34 éves anyuka vagyok, 6 éve vagyok itthon a 6 és a 2 éves lányommal. Borzasztó hosszú ez az idő, így utólag végig gondolva sokkal jobb lett volna mindenki érdekében megpróbálni a bölcsit. Szerettem a munkámat, de jó volt eleinte a pörgés után az otthon csendje és a nyugalom. Mára azonban csak árnyéka vagyok önmagamnak, teljesen belesüppedtem a mackóalsós játszótéri életbe.

Tudom, hogy ez az oldal arról szól, hogy a gyereknevelés nem habostorta, de a múltkori cikk a gyermekes életről annyira ledöbbentett, hogy muszáj erősítenem a pozitív oldalt.

Micsoda öröm és büszkeség! Hatéves lett, kijárta az óvodát és szeptembertől iskolás lesz. Már mindent megvettünk, ami a sulihoz kell. Az iskolatáska ergonómikus és jó drága, a tolltartó emeletes és van benne minden, a füzetek, könyvek is be vannak már kötve szépen – ugyan nem indigókék papírba, mint régen, de ezzel is legalább annyit kell dolgozni. Van tornazsák, uzsonnás doboz, tisztasági csomag. Felkészültünk! De vajon Ő is felkészült?

A hétvégén egy május közepén szült barátnőmet látogattuk. Életemben először volt a kezemben kilenc hónaposnál kisebb csecsemő, és ez – hogy ne legyen olyan egyszerű és gyönyörű az élet – eléggé felkavarta a terhességem állóvizét. Bevallom, egy kicsit megijedtem. Először is: fogalmam sem volt, hogyan kell megfogni. Ott nyekergett, kapadozott, tekergőzött a kezeim között egy négykilós kis puha csomag (hihetetlen, milyen erő van egy ekkora testben), és rettegtem, hogy leejtem. Olyan hülyén éreztem magam, nem egészen három hónap múlva én is szülök egy ilyet, de azt sem tudom, hogy nyúljak hozzá. Gyorsan vissza is adtam az anyjának, nehogy nálam romoljon el.

Szülés régen és még régebben” című sorozatunkban ma három generáció szüléstörténete olvasható. Éki édesanyját, nagymamáját és dédnagymamáját is megkérte, meséljék el várandósságuk körülményet és a szüléseik történetét. Kérdezd meg te is édesanyádat, nagymamádat, mire emlékszik a terhességéből, szüléséből, és írd meg nekünk a [email protected] mailcímre.

Utazási ajánlatokat lapozgatva, az internet bugyraiba leásva úgy tűnik, minden hiába. Különlegesebb célpontokra csak vagyonokért lehet eljutni. Legalábbis sokan azt hiszik. Szerencsére a valóság nem ez. Legyen szó bármilyen célpontról (aki még nem töltötte ki, töltse ki gyorsan utazási kérdőívünket), a fapados légitársaságok flottái segítségével ma már se nem drága, se nem elérhetetlen az álomnyaralás.