180. oldal - Bezzeganya

Az embernek általában van egy "fizetős" foglalkozása, elvégez rá egyetemet meg egy rakás tanfolyamot. A többség ezek után már csak szabadidős tevékenységre összpontosít, a kreativitását legfeljebb főzésre, kerti prücskölésre és a lakás időnkénti átrendezésére tartogatja. Egy kisebb része embertársainknak viszont elkezd csinálni valamit, aminek semmi köze az eredeti munkájához, amit sokan irodában és gép előtt végeznek, viszont a csinálást az illető a kezével műveli, varr, hímez, farag, fűz és ragaszt. Rémesen vagy remekül. Utóbbi esetben egyszer csak rájön: jé, ezt akár el is lehet adni! Te hogy kezdted?

Ebbe a posztba még beszorítottam pár receptet az ünnepi készülődés közepette. A válogatásba került saláta, többféle húsos főétel, és persze két sütemény (az ünnepre tekintettel torta) is. Remélem lesz, aki pont az alábbi receptek közt találja meg az ünnepi asztalra valót.

Kedden reggel zuhogott az eső. Mikor az alatt a két perc alatt bőrig áztam, amíg bekötöttem a gyerekeket a kocsiba, akkor szívesen átkozódtam volna egy kicsit, zsigerből, de nem tettem, mert utoljára áprilisban esett. Szóval ideje volt már, hogy elkezdődjön a tél. Valamit mondtak a rádióban, hogy szerda éjjel a hegyekben (azaz nálunk is) eshet egy kis hó, de nem vettem komolyan. Nyolc éve élünk itt, azóta háromszor volt hó télen, mindhárom alkalommal egy éjszaka esett a hó, pár centi, másnap délelőtt hógolyózás, fotózkodás, délután olvadás, másnap semmi. Most sem mondtak ennél többet.

A tankönyvhelyzet drasztikus megváltozása sokaknak fog álmatlan éjszakákat, megfeszített munkát, kisebb és nagyobb bosszúságot okozni, állítják az oktatást közelebbről ismerők. A tankönyvesek többsége pedig arra számít: évek munkája megy a levesbe, számos ember egzisztenciájával együtt, miközben álítják: ők eddig se fizettek le senkit, nem dolgoztak 30-40 százalékos árrésekkel és profitokkal, a minőséget pedig eddig is szigorú eljárások során kérték rajtuk számon. Egyáltalán létezik az a probléma, amire a kormány az új törvénnyel megoldást kíván adni? Török Ágnest, a Dinasztia Kiadó (akik a LÜK mellett tankönyvkiadással is foglalkoznak) munkatársát kérdeztük.

Ülök a lépcsőn, folyik a könnyem. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha rá haragudnék, és egy percig azt is éreztem. Dehogy egy percig! Ha meg bírnék szólalni, már menne is a vád. Ülök, teljesen szerencsétlennek érzem magam. Aztán moccan a hátam mögött valami, és megáll bennem az ütő. Az hiányzik, hogy valamelyik gyerek észrevegyen, ahogy itt ülök. A lépcsőn. Az éjjel közepén.

Nem csak a modern technika kínálta kütyükkel játszanak a gyerekeim itthon: továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek a LÜK kiadványok, amelyről már írtunk a Bezzeganyán.

6.hét

Ma már szinte senki nem csodálkozik azon, ha egy ovis gyerek úgy kezeli a tabletet, mintha azzal együtt jött volna világra. A gyerekek tablethasználatának hatásait egyelőre senki nem tudja pontosan meghatározni, ugyanis a modern technológiát használó fiatal generáción még nem tudtak hosszú távú hatástanulmányokat végezni, írja az index. De mit játszanak a gyerekek a tableten? Mit engedünk meg nekik?

A siófoki kórházról eddig nem találtam infót. Ott szültem a második gyerkőcömet. Szeretném megosztani a tapasztalatomat a kórházról. 2013. októberében született meg a kisfiam második gyerekként. A kislányomat a Szent Imrében szültem. Na, akkor döntöttem el, hogy nem biztos, hogy a második is itt érkezik. Tulajdonképpen nem az orvossal, hanem a szülésznővel voltak fenntartásaim. De miután a Szent Imrés dokim a 16. hétig nem vizsgált meg, csak mindig a következő alkalomra halogatta, a vérképemet egy 20 méteres szakaszon nézte át, akkor döntöttem el véglegesen, hogy Siófokon szülök. Itt laknak a férjem rokonai, így nagynál is volt segítség, nem kellett keresgélni és várni, amikor beindul a szülés. Dokit és szülésznőt is választottam. A legjobbakat.

Rengeteg kismama szenved a szülés utáni pluszsúlytól, megváltozott külsőtől. Még ha a szándékuk meg is van arra, hogy mozogjanak, a pici mellett nehezen találnak erre időt. Mert keveseknek adatik meg a szabad férj, nagymama, esetleg bébiszitter. Most ezeknek a kisgyerekes kismamáknak szeretnék ötletet adni.

Nos, az én történetem csupa móka és kacagás.

Mikor van a legideálisabb időpont egy gyerekre? Létezik egyáltalán ilyen? Ezek és ennél még sokkal több kérdés motoszkál a fejemben. Eldöntöttük, legyen gyerekünk. 28 évesek vagyunk, itt az idő. De mi van, ha már elszalasztottuk az ideális időpontot, ha túl sokáig vártunk, ha már nem lehet gyerekünk? Vagy biztos jól meggondoltuk mindezt? Sokkal kevesebb pénzünk lesz, amiből nemcsak kettő, hanem három embert kell eltartani. Oké, összegezzük. Négy éve vagyunk házasok. Egyetem elvégzése óta dolgozunk, mindig volt munkánk. Van saját lakásunk, igaz kétszobás, de átalakítható úgy, hogy legyen külön gyerekszoba, nappaliból leválasztott hálószoba. Igen, nekem ez fontos. Van egy kicsi, idős autónk és boldogok vagyunk. Eddig minden szép és jó.

Ezen a héten már én is a karácsonnyal foglalkozom, noha még egyáltalán nem vagyok ünnepi hangulatban. Úgy gondoltam, hogy menüajánlatokkal és tippekkel szeretnék segíteni azoknak, akiknek még nincs ötletük arra, hogy mi kerüljön az ünnepi asztalra.

Este lefektettem a három gyereket, a férjem még nem ért haza a munkából. Erzsó (5 éves) az esti mese, ima, szokásos két altatódal után a távolodó hátamnak kezdett nyafogni, hogy „de még azt is énekeld el, hogy Aludj el mamának!”

Hát igen, az kéne. Muszáj. Nem azért hogy felvágjak a 36-os méretemmel, hanem mert egészséges szeretnék lenni/maradni. Sajnos nem sikerült sokáig szoptatni Milos születése után, így már rég óta nem kifogás a szoptatás. Hogy mi volt a kifogás eddig, és az utóbbi majd' négy évben? Hát a fáradtság, a majd ha jobban megszokom a kisgyerekes létet, majd ha nem lesz hideg, ha nem lesz meleg, ha nem menstruálok/vagyok terhes/szoptatok, szülés után vissza kell nyerni az erőm. Ezek baromságok, ugyanis azért nem fogytam le, mert nem akartam, nem volt erőm hozzá, nem határoztam el magam.

Most, három gyerek után bizton állíthatom, hogy hangyabokányit sem tudok a gyereknevelésről. Úgy van ez, mint a vizsgáknál, minél többet tanul az ember, úgy érzi, egyre kevesebbet tud. Számtalan könyv szól a gyereknevelésről. Az egyik azt írja, hogy a gyerek majd kialakít magának mindent, szopjon évekig, aludjon velünk és lógjon rajtunk egész nap, a másik arról értekezik, hogy hogyan tanítsuk meg az újszülöttet egyedül aludni, hogy játsszon el maga, és arról ír, hogy nincs semmi baj, ha nem anyatejet kap a baba.

Többen jelentkeztek a Bezzeganya felhívására és küldték be írásaikat a "Keressük a Bezzeganya kismamáját" pályázatunkra. A szerkesztőség kiválasztotta a nyertest, akinek terhesnaplóját hétről hétre olvashatjátok a blogban. A kismama egy 10 ezer Ft-os Bezzeganya webshop vásárlási utalvánnyal is gazdagodott. Fogadjátok szeretettel az új szerzőt!

Ki hitte volna, hogy ezt is lehet? Valahogy a matek, az olvasás, az írás kézzelfogható – a gyereknek megtanítod a számokat, az osztást, a szorzást, a betűket. Még azt is viszonylag könnyű elhinni, hogy a mi kisfiunk is késsel-villával eszik majd hamarosan, nemcsak szanaszét kenve az arcán, az asztalon és a padlón mindazt, amit elé teszünk.

Karácsonykor lesznek egyévesek. Kötelező körökben faggatom őket arról, hogy mit szeretnének. Luttty, nye-nye-nye, eeeeee, ööööö. Zöttty. Ezt válaszolják. Így beszélnek. Az éneket szeretik.

35 hetes kismama vagyok. Imádok terhesnek/állapotosnak lenni. Viszont már alig várom, hogy megszűnjön végre ez az állandó hercehurca. Nem, nem a gyerek miatt a pocakban, vele semmi bajom nincs, nagyon jó kisfiú, már nagyon várjuk. Hanem a miskolci sztk-ban uralkodó állapotok miatt.

A hétfőn nyert Nosiboo-t kedden délelőtt már hozta is a postás. A tesztelés megkezdésére nem kellett túl sokat várnom, mert 11-kor telefonáltak az oviból, hogy a kislányom (4) belázasodott, vigyem haza. Ez nem volt számomra meglepő, a fél csoport kidőlt, sejtettem, hogy ő sem ússza meg.

Az apró kellemetlenségek ellenére jó volt várandósnak lenni, és a gyakorlatilag háromórás vajúdással letudott szülésemet se cserélném el senkiével. Hanem ami utána jött, szívesen elfelejteném. Tanár úr, erre én nem készültem…

Olvasói felmérésünkből egyértelműen kiderült, hogy – bár a Bezzeganya nem fórum, hanem blog – igény van további olyan posztokra, amelyeket kifejezetten a kommentelési lehetőség miatt teszünk ki.

Egy éve történt, mégis gyakran álmodom ezzel a nappal. Olyan jó érzés újra és újra végigélni az egészet, még ha gondolatban is. Persze akkor piszkosul fájt, de az anyaszív a szépre emlékszik.

Nagy várakozással vágtam neki a harmadik babavárásomnak. Nagy boldogság volt látni a picit az első ultrahangon. A pocakom nagyon hamar elkezdett gömbölyödni, gyakorlatilag a 7. héttől nem fértem bele a nadrágjaimba. Ezzel egy időben megindult a pletykaáradat. Nem jelentettük be a gyermekünk tervezését a nagyérdeműnek, így sokakat váratlanul ért, hogy gyarapodik a család. Kaptunk hideget-meleget. A család és a barátaink nagyon örültek velünk együtt. De ennyi rossz megjegyzésre még álmomban sem számítottam:

Pár napja láttam meg a plakátot: jön a Mikulás a Faluházba. Gondoltam, el kéne menni, biztos jó lesz, nem voltunk még ilyenen. Egy másik anyukát is beszerveztem, jelentkezzen ő is telefonon. Persze azért aggódtam, hogy hogy fogadja majd a baba a rendezvényt, és a nagy szakállas embert piros ruhában, de mivel a Télapós hűtőmágnes és a tavalyi kinőtt Télapósapka idén nagyon bejött neki, bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Van Télapós lapozgatónk is, abból meséltem neki. Apuka és ismerős óvó néni persze segített elhessegetni az aggodalmam: "Minden gyerek fél a Télapótól." Ismerős anyukával azt beszéltük meg, ha nagyon nem tetszik a gyerekeknek, akkor legfeljebb eljövünk és kész. Ha elkezd sírni, én nem kínzom tovább, felállunk, kijövünk. Vártuk izgatottan, hogy milyen lesz a fogadtatás, és milyen lesz a műsor.

Az elején tisztázzuk: a betűszó természetesen nem azt takarja, amit az átlagmagyar füle kihall belőle, egyszerűen egy barom hosszú angol kifejezés (Programme for International Student Assessment) egyszerű rövidítése, ami egy évek óta rendszeres jelleggel számos országban elvégzett, egységes OECD-felmérés a mindenkori 15 évesek matematikai, természettudományos, szövegértési képességeiről. Valami köze mégis van a magyar fül által hallottakhoz: amelyik ország a nemzetközi értékelőlista aljára csúszik, azt bizony előbb-utóbb – ha csak képletesen is – lehúzzák a vécén.

A sztárszakács azt mondja: „Szervezd meg a munkát, dolgozz gyorsan és vess be ügyes mesterfogásokat!” A könyv ötven darab, harminc perc alatt elkészíthető menüsort kínál, mely szerinte garantáltan elvarázsol mindenkit. Az ajánló végén pedig ott az ígéret: „Ha egyszer elkezdesz így főzni, nemcsak hogy imádni fogod: sose főzöl többé a régi módon!”

2. rész Az első rész itt olvasható.