183. oldal - Bezzeganya

28 éves vagyok, a férjemmel életem legjobb szexuális együttléteit éltem át. Vele megtapasztaltam milyen szerelemben testileg is kiteljesedni, és átadni magam teljesen az örömnek, igazi nővé válni. Már jó pár éve együtt voltunk, amikor kiderült, hogy babát várunk. Nagyon boldogok voltunk a hírtől.

A nyár nekem édes-ragacsos, barack-és dinnyeszaga van, zümmög, tág a horizontja és vitorlás billeg a szélén, a képbe oldalt belóg egy-két koszos gyerekkéz. Neked milyen?

Lia

Azt hiszem, az a múltkori poszt adta meg a lökést, hogy végül megírjam ezt a posztot, a nő, aki valami olyan életformában találta magát, amire soha senki nem készítette fel, és utána körbecsodálkozták, amikor fuldoklani kezdett benne, és sűrűsödnek a napok, amikor már délelőtt féltizenegykor beülne egy sarokba, csak ne sírjon fel egyik se, csak ne legyen átázott pelenka séta közben, csak el ne ejtsem az üveget, a babakocsit, a telefont, csak öt perc, mit öt perc, öt másodperc, amikor tisztán és megszakítás nélkül végiggondolom, hogy is kéne a következő öt percet, öt órát, öt napot.

Idén nem akartunk indulni a Goldenblogon. Valaki viszont úgy gondolta, hogy ott a helyünk a blogversenyben, és benevezte a Bezzeganyát. Így hát nincs más választásunk, mint felvenni a kesztyűt és szavazásra buzdítani titeket.

Aztán végre elérkezett a nagy nap, vagy inkább éjszaka, nem volt könnyű szülés, kétszer volt nyakára tekeredve a köldökzsinór, de ép, egészséges baba lett. Emlékszem a ráncos bőrére, amikor kihozták a szülőszobáról megmutatni, mint valami kis „vénasszony”, úgy nézett ki a hosszú ujjaival, nyilván a túlhordás miatt, de nagyon édes volt. Aztán persze hamar kisimult a bőre.

Ha eddig csak az volt a gond, hogy nem tudod kire bízni a gyereket, amíg te a Szigeten bulizol, most már erre sem lesz gondod: idén családi kempinggel és animátorokkal várják a kisgyermekeseket. Lesz játszóház, szundi motel, pelenkázók és etetők, külön tusolók és vécék. A kemping augusztus 2-án nyit és a Sziget utáni hétfő reggelig áll az érdeklődők szolgálatában. A Sziget egy másik területén Ability kemping is felépül majd. A kempingezéstől pedig nem kell félni.

Az sztk köreit éppen most futottuk le, s annak rendje és módja szerint ismét "egyes alá"-ra vizsgázott a rendszer – hiába a csili-vili felújított rendelő, az emberi hozzáállást, sajnos, még mindig nem lehet pályázaton nyerni.

Sok csecsemőt láttam a napokban, nosztalgiázni kezdtem. Milyen rég volt az enyém is ekkora, hogy repül az idő és a többi unott frázis. Még most is érzem azt a kótyagos, elájulok, olyan fáradt vagyok érzést. Emlékszem a hosszú sírásokra és a kétségbeesésre is, hogy mikor, hogyan lesz ennek vége?!

Az amnio eredményét bevallom, nagyon bizakodva vártam. Az első rossz hír óta eltelt hetek valahogy minden szándékom ellenére egyre több pozitív gondolatot és reményt hoztak. Az hogy az újabb uh-n kiderült, hogy a gyerekkel együtt nem nő a hygroma, hogy a chorion biopszia bár csak 4 db sejtet adott, így értékelhetetlen, de azért az a 4 sejt egészséges volt... Az, hogy a baba nagyon aktívvá vált az utóbbi hetekben, a nap bármely szakában képes volt kirúgni a ház falát. Minden erősítette a hitet, hogy nem lesz itt semmi baj, hogy mi a szerencsés esetek közé fogunk tartozni, és még a terhesség alatt, vagy esetleg a születése után felszívódik az ok nélkül ott éktelenkedő nyaki hygroma. Már azt méregettem, hogy a 40 mm-es fejátmérőhöz képest az a 6 mm nem is olyan durva, szóval nem lehet itt nagy baj.

Életünk új fejezete múlt héten csütörtökön, este kilenc óra nulla perckor kezdődött. Az orvosom döntése alapján a 37. hét utolsó napján kicsalogatták a babát, mivel UH alapján IUGR-ja, azaz méhen belüli fejlődési lemaradása volt, és kevés volt a magzatvíz is. Én nem lepődtem meg, sőt, tulajdonképpen megkönnyebbültem szerda este, mikor az "ítéletet" kimondta az orvosom, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem érzi jól magát odabent a baba. Aki utólagos belemagyarázásnak gondolja, az olvasson bátran utána a harmadik trimeszterben, úgy hétfő este körül kezdtem erről nyávogni.

Mindenki másképp éli meg az anyaságát, illetve az anyává válást. Amikor a nagylányomat vártam, nekem is voltak elképzeléseim, álmaim arról, hogy az én gyerekem milyen lesz, és én milyen anya leszek. Persze aztán minden borult. Megszületett, és én nem éreztem semmi extrát, hogy most anya lettem és jajj, milyen boldog vagyok. Pedig nagyon vártuk őt. Állandóan sírhatnékom volt és nyűg volt minden, kis túlzással megszűntem létezni, ahogy a korábbi életem is. Persze nekem senki nem mondta, hogy ezek az érzések normálisak és annak a hormonbombának köszönhetem, ami szülés után van.

Rájöttem, hogy miért kell az embereknek meghalniuk. Azért, mert az isteneknek elegük van a sok halogatásból. A halál az a ballaszt, ami shakespeare-i súlyt ad a következő két kérdésnek.

Erre a hétre paradicsommal készülő recepteket hoztam. Ezt a zöldséget – ami valójában gyümölcs – majdnem mindenki szereti. Most kell kihasználni az alkalmat, és sokat főzni vele, mert ilyenkor a legfinomabb. A nyersen történő fogyasztás mellett készíthető belőle mártás, leves, lehet tölteni, sütni, grillezni, aszalni, befőzni, a felhasználás módja gyakorlatilag határtalan.

Egy fiatalasszony egészséges fiúgyermeket hozott világra. 3 kiló 80 deka, szép nevet kapott, jól van. Az Édesanya is, nem egész 24 órával a szülés után úgy nézett ki (úgy kellett kinéznie?!?) amit mi a legjobb formánkat hozva is csak irigyelnénk.

Szabadnap

Férjemmel öt év házasság után, sok együtt átélt élmény után úgy döntöttünk, jöhet a baba. Sok átbeszélgetett este után hoztuk meg a döntést, nem kapkodtuk el, körülbelül még fél évig csak beszéltünk róla, de nem tettem le a fogamzásgátlót. Végül a 29. szülinapomon zöld utat kapott a babakérdés, úgy érzem, teljes szívvel és lélekkel vártam, hogy anya legyek. Elmentem a nőgyógyászatra kivizsgálásra, fogorvoshoz, urológushoz (veleszületett veseproblémáim vannak, amik mára aktív kezelést nem igénylenek), mind csupa szép és negatív lelet. A 7. védekezés nélküli hónapban fogant meg a baba, rögtön tudtam, éreztem, teszt se kellett hozzá. Nem kapkodtam el az orvoshoz rohanást, 6 hét+4 naposan mentem el, szép szabályos petezsák, benne élő embrió, szabályos szívhanggal. Kicsattanóan éreztem magam, egyedül kajaundorom volt, de minden más probléma elkerült. És mégis...Kezdettől fogva rossz érzésem volt.

Mi ez, női körülmetélés?

30. hét

Hogy fogjam meg? Tudod, én nem boldog vagyok. A boldog, az csak olyan izé. Valami szürreális akármi, amit nem tudsz megfogni. Hogy lehetnék boldog, gondolod te, ha egyszer annyi minden történt velem? Ami rossz, szörnyű, rettenetes? Igazad van, nem vagyok boldog. Én csak vagyok. Vagyok, és jó. Jó nekem.

A lányom most másfél éves, tele van energiával és huncutsággal.  Értelmes és okos kislány, csak egy a probléma: napról napra hisztisebb. Én nem vagyok olyan szülő, hogy ha hisztizik a gyerek, akkor odacsapok, ahogy azt ajánlották nekem. Nincs hozzá szívem, hogy megüssem, vagy csak "meglegyintsem". De ez a hiszti dolog egyre kezelhetetlenebb számomra. Hiába mondom neki szépen, hogy "nem szabad kicsim", "ne piszkáld", stb. És ha nem az van, amit ő akar, akkor jön a visítás, toporzékolás, hisztizés. Nem tudom, hogyan tudnám erről leszoktatni. Úgy gondolom, hogy az ütés nem a legmegfelelőbb módszer a hiszti kezelésére. Ezért is írok nektek, mert szeretném kikérni a véleményeteket, hogy ti ilyen helyzetben mit csináltok, hogyan reagáltok, esetleg sikerült-e már valamelyikőtöknek leszoktatni a fiát/lányát a hisztizésről? Szívesen fogadok minden tippet, ötletet, tapasztalatot.

Ha valaki azt mondja nekem korábban, hogy kempingezni fogok menni, ráadásul három gyerekkel, külföldre, minimum felnyerítek, de leginkább könnyesre röhögöm magam. Hogy én sátrat építsek, matracon aludjak, közös vécét és zuhanyzót használjak vadidegenekkel, mosogassak hideg vízben, forduljak fel a forró éjszakákon a sátorba zárva, hallgassam mások horkolását és viseljem el a szúnyogokat, koszt és egyéb kényelmetlenségeket?

Május 15.  Reggel felkelek, iszonyatosan rosszul vagyok, de elindulok dolgozni. Az egész délelőttöm émelygéssel és hányingerrel telik, aztán 11 körül ki is jön, aminek ki kell. Nem vagyok hányós. Mi a fene ez, gyomorrontás? Nem ettem semmi olyat. A kolléganőm megjegyzi nevetve, biztosan terhes vagy. Belém hasít a lehetőség, úristen… egy hete meg kellett volna jönnie! Lesápadok, bár már így is falfehér vagyok. Felajánlja, hogy menjünk el egy tesztért. Miért is ne? Elmegyünk. Vizeletsugaras teszt, azonnal két csík, nem halvány, nem bizonytalan, erős két csík. Megdöbbenve nézem, hihetetlen, hiszen 5 hónapos a kislányunk. Határtalan öröm! Jön a kistesó, Apa is kiugrik a bőréből. Nagyon örülünk neki, hiszen tudjuk, mások évekig próbálkoznak és nem jön össze, vagy nagyon nehezen.

Idén már 13 éve lesz, hogy Párommal együtt vagyunk. "Lassú víz partot mos" elven működött mindig is a kapcsolatunk. Három év után összeköltözés, majdnem négy év elteltével eljegyzés. A hetedik évfordulónkon költöztünk be a saját lakásunkba, majd rá másfél évre tartottuk meg az esküvőnket. A saját lakás örömére úgy gondoltuk, hogy már elkezdhetnénk próbálkozni a babával, hiszen fiatalabbak már nem leszünk és nincs mire várni...

A hang azt mondja: ennél sokkal jobban kéne szeretned őket. Sokkal jobban kéne vigyáznod rájuk. Sokkal jobb példát kellene mutatnod nekik, hogy mosolygós és laza felnőttek legyenek (ha léteznek ilyenek valóban). És miért nincs benned sokkal több abból a féktelen, kacagó életerőből, amivel egész nap nevetnek, sírnak, visítoznak, rohannak, ugrálnak, abból a csendes boldogságból, amivel magukban motyogva-dudorászva életet álmodnak a szőnyegen tologatott kis műanyagfiguráknak? Mi a faszt ér az életed, ha te már nem vagy ilyen?

Erre a hétvégére egy igazi, nyári ebéddel készültem. Az ételekben hús nincs is, mert ebben a melegben jobban esnek a zöldséges fogások, persze, aki nem tud meglenni nélküle, a főétel mellé süthet egy szelet halat, vagy csirkét, igazából ezek illenének hozzá.

Úgy gondolom, nem egyedi történet az enyém. Csak nem hallani hasonlókat, azért osztom meg veletek, talán más is jár hasonló cipőben. Szexualitással kapcsolatos probléma, szemérmesek az emberek, főleg, ha szokatlan a felállás.

Nem tudtam elengedni magam, annyi hét aggódás szinte belém nevelte, hogy résen kell lenni, mert biztos lesz valami, és lehetetlen, hogy már simán menjen minden, mert miért is menne PONT VELEM minden rendben?! Ha fájt, az volt  a baj, ha nem fájt, akkor meg az! Közben meg valóban terhesség lett az áldott állapotból, mert annak ellenére, hogy az utolsó két hétben jóslóim sem voltak és energikus lettem, azért a hasam nőtt rendesen, aludni, enni egyre kevésbé bírtam, az ágyból is inkább reumás bálnaként kászálódtam ki hangos uff-uff közepette, mint szökellő szarvasként. A hormonok tombolásáról nem is beszélve. Mindenkivel veszekedtem, belekötöttem az élő fába is, igazi nyervogós, hisztérikus picsa lettem.

A történet 2010 szeptemberében kezdődött. Egy hároméves kapcsolat után, fellélegezve vetettem bele magam a bulikba, szabadságba. Tetszett ez az életforma, fiatalként nem is vágytam másra, csak hogy végre kiélvezzem az életet egy "tiniszerelem" és a rengeteg tanulás, munka után. El is kezdtem hát ÉLNI, buli minden hétvégén, pörgés, másnap lazulás, aztán előről.