171. oldal - Bezzeganya

A történet előzménye itt olvasható.

Magyarország legjobb éttermei, cukrászdái, borászatai, gourmet üzletei és más finomságok készítői várják a gasztronómia szerelmeseit a hétvégén a Millenárison. Rakott krumplileves, bárány lollipop, csigaragu, gasztrobotanika és három Michelin-csillag - sok más mellett ezt is kínálja az idei Gourmet Fesztivál május 30. és június 1. között.

29. hét

Május 29-én, csütörtökön 16 és 18 óra között gyermek gasztroenterológus áll az olvasók rendelkezésére a Bezzeganyán. Dr. Dezsőfi Antal, az SE I. sz. Gyermekklinika egyetemi adjunktusától a gyermekek táplálásával kapcsolatban lehet majd kérdezni kommentek formájában.

Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan IX. Felkerekedünk 4., avagy hordozás − kitérőkkel

… avagy Jóska, levelet hozott a sóska

Biztos emlékeznek még néhányan a posztjaimra, elköltöztünk Budapestről egy kis bakonyi faluba, és hogyan élünk itt. Tavaly ősz óta ovis a lányunk. Mint minden normális anyuka, én is aggódtam, hogy kikerül a kezeim közül, milyen rosszakat fog tanulni stb. A hivatalos évvége után, júniusban már mentünk délelőttönként oviba, kb. egy héten át ott maradtam csökkenő időtartamra, aztán már nem, nagyon élvezte, és alig vártuk, hogy leteljen a nyári szünet, és augusztusban újra mehessen oviba a kislány. Az ovi 30 éves, két csoportnak épült anno (két falu gyerekei jártak oda korábban), egy vegyes csoport van, most 20-21 fős, de kb. 10 nagycsoportos kirepül idén, ősztől 13-an lesznek.

Méhes Károly: Szivárvány

Hibáimból tanulva leírnám nektek, hogy alakult a második szülésem. Első fiam születése után 9 évvel első fogadalmamat megmásítva úgy döntöttünk a férjemmel, hogy jöhet a második gyerek. Rögtön összejött. A terhességemről csak annyit, hogy sokkal paranoiásabb voltam, mint az elsőnél. Folyton dokihoz jártam, mert nem éreztem magzatmozgást. A 38. hétig dolgoztam (nem ülőmunka), utána viszont antiszociális lettem. Nem mentem emberek közé sem.

Egy sikertelen(!) orrmandula-műtét után adtam egy esélyt az alternatív gyógymódoknak, de nem volt meggyőző az eredmény, és fél év után ismét belevágtunk a műtétbe. Ezúttal sikerült, és tényleg a lehető legjobb megoldás volt.

Maga az anyaság sok-sok bizonytalansággal jár. Jól csinálom? Beírassam ide vagy oda? De ha az ég megáldott téged egy gyerekkel, aki látszólag csak azért született, hogy téged bosszantson, sírba vigyen és elég ciki vele közösségbe menni, a maradék önbizalmad is elszáll. Velem is ez történt.

Sosem felejtem el azokat a pillanatokat, amikor a gyerekek önállóan kezdtek el enni. Első alkalommal még vicces volt a sütőtök a babapofin, az elkent spenót a kisasztalon, a kifolyt répafőzelék a padlón, a falra fröccsent paradicsomleves, meg a hajamban landolt banánpép.

Ovis kisfiam sosem volt alvóbajnok, és bár a „klasszikus” szoktatási hibákat (éjszakai etetés, és/vagy szórakoztatás, maratoni altatások, napirend hiánya stb.) nem követtük el, mai napig érzékeny téma nálunk az alvás. Van, amikor a „nem vagyok álmos, mesélj még” ment hónapokon át esténként, aztán a gyakori felébredéstől (pisilni kell, takarj be, hol a mackó) szenvedtünk, legújabban a hajnali ébredés van napirenden.

28. hét

May Szilviával beszélgettünk

Március utolsó hetében felgyorsultak az események: Ildikó, a pótnagyi bejelentett álláslehetőséghez jutott, ami így, nyugdíj előtt három évvel igen fontos neki. Azonnal felvettem a kapcsolatot azzal a CsaNával, ahova Laura szeptember-december között járt, mert még hetekkel ezelőtt megvillantották a lehetőségét annak, hogy visszavihetem, mert megvan még helye annak ellenére, hogy nem fizettem a fenntartásáért. Írtam nekik, hogy áprilistól újra megy Laura, és hogy készüljenek fel a tejfehérje- és tojásallergiára. Ezt tartották a legkisebb problémának, a nagyobb kihívás a gyerek visszaszoktatása volt.

Anyának valami

Nincs új a  nap alatt, nyugtáztam a híreket a legújabb iskolai menzareformról, ha jól emlékszem egy vagy két éve szedtük ízekre (na nem az ételek ízére kell gondolni) épp Farkasokkal Táncolóval a legutóbbi kísérletet.  Akkor is hadbavonultak mindenféle egészségtelennek kikiáltott dolog ellen, talán azóta ritkább  a grízes tészta vagy a tejbegríz. A lányom beszámolója alapján továbbra sem olyasmi a menü, amit szívesen ennék évekig, vagy amit megtapsolna egy hozzáértő dietetikus, viszont a színhús vagy a csirkecomb kikopni látszik a menüből, hja, az élelmiszerek árán mintha kevésbé látszana a befékezett infláció.

Elmesélem nektek annak a történetét, hogy hogyan is veszett el a harmadik szülésemnél a hálóing, amiben minden gyerekemet szültem.  Ne gondoljatok valami csodás göncre, egy rettentően bő, csúnya virágmintás darab, amit a nagymamámtól kértem kölcsön az első gyerek előtt, mert felül gombolós, könnyen lehetett benne szoptatni. Csak aztán eléggé a szívemhez nőtt, így nem akaródzott visszaadni...

A múltkor a szingli nőket pakoltam kategóriákba, most – az egyenjogúság nevében – jöjjenek a férfiak az agglegénytől a mama kedvencén át a Casanováig. Nem véletlen, hogy egyedül vannak...

A kék kolibri valamikor lány volt. Mesebeli királykisasszony. Aki egy csöppet sem szeretett mesebeli lenni. Mert milyen unalmas dolog minden reggel ugyanabban a mesében ébredni. Kibújni a csipkés ágyból. Rózsavízben megmosakodni. Aranycipellőt húzni. És várni a kérőket egész álló nap.

Amikor kisgyerekként a szüleim elküldtek egy nomád táborba, ahol rengeteget esett az eső és minden tiszta sár volt, még nem tudtam, hogy megváltozik az életem... azóta nem múlt el úgy nyár, hogy táborozóként, majd szervezőként, később táborvezetőként ne legyen része a Süni tábor. Hiába végeztem közben egyetemet és élek külföldön, ez nem maradhat el.

Megmondom őszintén, ez kicsit nehéz nekem, mert a családom nagy része nem leveses. Egyedül a lányom az, aki nagyon szívesen kanalazza a levest, ezért a kedvéért szoktam főzni, általában húslevest, sok zöldséggel. Ezt rendszerint tésztával, cérnametélttel vagy lúdgégével kéri, így nagy alkotásról nem beszélhetek a levesbetét tekintetében, de azért néha készítek daragaluskát, zöldségleveshez vajas galuskát, és persze csipetkét is. A krémleveseknél általában vagy pirított kenyérkocka a belevaló, vagy nem teszek bele semmit, viszont vajas-sajtos melegszendvicset, fokhagymás kenyeret eszünk melléjük. A gyümölcslevesekben a betét maga a gyümölcs, de a gyerekek kedvéért házilag felvert, cukrozatlan tejszínhabot is szoktam tenni a tetejére.

Bár az előrejelzések szerint nem kedvez az időjárás ezen a hétvégén a szabadtéri programoknak, azért összegyűjtöttünk néhány érdekesnek ígérkező programot:

A kisgyermekes szülők egyik legrettegettebb „betegsége” a hasmenés, (ami Murphy szerint általában a nyaralás kellős közepén kezdődik). Bármikor is jönnek elő a tünetek, egy biztos: az aggódó édesanyák gyomra összeugrik, és azonnal elkezdik a folyadékpótlást, hogy a kiszáradás miatti kórházi felvételt elkerüljék. Mindenféle praktikát bevetnek, hogy megállítsák a hasmenést, és sokszor egymásnak ellentmondó tanácsokat kapnak arra vonatkozóan, hogy milyen diétát alkalmazzanak. A dietetikust kérdeztük: mi a táplálási javaslat hasmenéses tünetek esetén.

Olyan jó lenne beszélni valakivel, valakikkel, aki/akik átesett/tek, hasonlón, mint én! Beszéltem pszichológussal, láttam, hogy van segélyvonal, de amit hívtam, nem működött, nehéz nekem bármi lépést tenni ez ügyben. Pár napja volt az abortuszom hároméves évfordulója. Nem kellett volna most, pont „aznap” megjönnie, a naptár szerint még lett volna négy napja, hogy elöntsön a véres folyam, mégis pont akkor, pont azon a napon, amikor a legkevésbé szeretnék emlékezni, eszembe juttatja a természet, vagy a Jóisten, vagy az Univerzum, vagy akárki, hogy ez a nap volt az, amikor dönthettem volna másképp is, és akkor minden egész máshogyan lenne. De nincs máshogy, így van, ahogy van, az idő kerekét nem lehet visszafordítani, ami aznap megtörtént, az visszavonhatatlan. Számomra akkor sem volt könnyű, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez évekkel később is ilyen... ilyen... nehéz lesz, és gondot okoz.

27. hét

Az iskolás gyereknek van üzenője, onnét értesülök általában, hogy jövő pénteken fényképezés ünneplővel, kedden fogászat, és technika órára kérünk fél pár zoknit ragasztóval. Az ovisnak viszont nincs üzenője, a csoportmailezést vagy FB-csoportba üzenést még nem tette a legtöbb óvó néni magáévá, de ismert körülmények miatt ugye nem osztogatnak kis gépelt lapocskákat sem (ismert körülmények=nincs papír és a nyomtatót fél éve nem javították meg, tonert venni bele meg külön műsor lenne, talán jövő húsvétra hozná a nyuszi). Mit csinálnak hát? Kiírják a falra, hátha beleütközik a szülő tekintete, még időben. Nálatok mit, hogyan kérnek?

A múlt héten taglalni kezdett felkerekedős lista 3. és 4. elemét − pelus, ruha − érdemes elválaszthatatlan egységként hurcibálni az ún. rohamcsomagban (© anyósom), hogy minden kéznél legyen azon tankönyvi esetek fennforgása esetén, amikor (1) a gyerek eleve átpisilte a ruháját, s azt a pelenkával együtt ki kell cserélni; (2) csak a pisis pelenkát akartuk kicserélni, ám a kicsomagolt apróság szobaszökőkút-üzemmódba kapcsolt, elárasztva a ruháját is; (3) csak a kakis pelenkát akartuk kicserélni, ám hanyatt fekvő sarjunk hirtelen ötlettől vezérelve belemarkolt az alatta elterülő használt pelusba, és a megragadott matériát legott el is dolgozta a bodyján. (Meg a haján. De azért kiskádat, sampont, hajszárítót és kézi aggregátort ne hordjunk magunknál – végtére a kalandoknak és önnön kreativitásunknak is elegendő teret kell hagynunk.)