174. oldal - Bezzeganya

A pénz végülis boldogít, tűnődöm a gőzkabinban, párás üvegen át lesve a két medencében viháncoló kiskorút. Nem feltétlenül státusztárgyakkal, főleg amikor a nemstátuszokkal is annyit harcolok, de azért mégis, mert például eljöhettünk ide varánuszt nézni meg pacsálni, hitelek és baromnagy lelkifurdalás nélkül, illetve utóbbi akkor merül fel mégis, ha belegondolok, az ország egyre nagyobb részének lesz az egzotikus Nyíregyháza is pont olyan távoli, mint a Húsvét-szigetek, feltéve hogy nem pont ott lakik.

Másodjára hármasikreim születtek. (Én írtam a Nagycsaládos anyuka dolgozni akar? című posztot). Ebből kifolyólag négy egykorú gyereket van szerencsém nevelni.

(íródott: egy háromévesnek)

8. hét

Nézem az arcukat, alszanak, itt ezen a téridőn kívüli szállodai ágyon, mindjárt vége az évnek, vajon mire fognak belőle emlékezni?

Az egyik kommentelő társam emlékeztetett arra, hogy a fél óra alatt elkészíthető ételeknél hagytam abba. Aztán számos poszt alatt a hozzászólásaimban már említettem, mi a helyzet velünk, de azt gondolom, inkább összefoglalom egy posztban. A leggyorsabban a munka részét tudhatom le: letelt a próbaidőm, nagyszerű értékelést kaptam, megvan a fejlődési irány. Sajnos a főnököm beteg, már 1 hónapja, és valószínű, hogy még akár hónapokig az lehet. Így nem könnyű tanulni, mert nincs kitől, de üsse kavics, legalább itt minden rendben van.

Rég voltam babás mama, négy gyermek után fél éve nagyika lettem. Elmondhatatlan öröm, leírhatatlan boldogság. Amikor gyermekeim kicsik voltak, egész másként láttam a dolgokat, bezzeg most… Újra tanultam, tanulom a dolgokat, tanulok a lányomtól, tanulok az unokámtól, kicsi Danikámtól. Idős fejjel tanultam meg, milyen fontos szerepe van az anyatejnek, miért nem kap cukros, sós élelmiszert, és miért csak vizet iszik. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni az anyatej, valamint az egészséges táplálkozás fő szempontjait:

Az év utolsó posztjában természetesen a szilveszteri bulikról, és az évzáráshoz kapcsolható ételekről lesz szó.

7.hét

Boldog karácsonyt, kevés idegeskedést, sok bejglit és töltött káposztát, no meg egy zsák ajándékot kíván olvasóinak a Bezzeganya.

Nem, én rumos teát iszogatok, este elnyúlok egy jó könyvvel az ágyban, a lányokkal mézesfigurákat díszítek. A helyi könyvtárba ingyen jön a Télapó, még ragasztgatás, meseolvasás, sütik és üdítők is vannak a programban, évek óta oda megyünk. A fánkat már feldíszítettük, itt már december elején szokás, sőt, az igazán sietősek már Hálaadás, azaz november utolsó csütörtöke után felállítják. Tuti a bejglireceptem, amit az amerikaiak még repedten is falnak. A karácsonyi kártyákat online szerkesztem, csajok képét beillesztve, semmi perc alatt. A csillagok állása tehát tökéletes... volt egészen tavaly decemberig. Amikor is az ország legnagyobb és legmegbízhatóbb csomagküldő cége meglepetést hozott. Egy nagy doboz, december elején? De hisz még semmit nem rendeltem! Még ollóért sem érek ki a konyhába, mikor csörög a mobilom. Férjem az, akinek kedves gyerektelen kolléganője megküldte az ELF-et. Elf on the Shelf, azaz Krampusz a polcon. Hogy megkaptam-e már.

Egy nyárvégi keddre voltam kiírva, az ideig nyár meg minden volt, csak enyhe nem. Szóval ezzel igencsak megszenvedtem, ahogy a terhességgel is. Noha nem volt semmi komplikáció közben, azért értek meglepetések.

Minden évben örömmel várom az ünnepet, próbálva megőrizni azt az izgalmat, amit gyerekkoromban éreztem. De sajnos meg kell küzdenem a felébredő aggodalmakkal is, vajon ez évben elronthatja bárki/ bármi az örömet.

Az embernek általában van egy "fizetős" foglalkozása, elvégez rá egyetemet meg egy rakás tanfolyamot. A többség ezek után már csak szabadidős tevékenységre összpontosít, a kreativitását legfeljebb főzésre, kerti prücskölésre és a lakás időnkénti átrendezésére tartogatja. Egy kisebb része embertársainknak viszont elkezd csinálni valamit, aminek semmi köze az eredeti munkájához, amit sokan irodában és gép előtt végeznek, viszont a csinálást az illető a kezével műveli, varr, hímez, farag, fűz és ragaszt. Rémesen vagy remekül. Utóbbi esetben egyszer csak rájön: jé, ezt akár el is lehet adni! Te hogy kezdted?

Ebbe a posztba még beszorítottam pár receptet az ünnepi készülődés közepette. A válogatásba került saláta, többféle húsos főétel, és persze két sütemény (az ünnepre tekintettel torta) is. Remélem lesz, aki pont az alábbi receptek közt találja meg az ünnepi asztalra valót.

Kedden reggel zuhogott az eső. Mikor az alatt a két perc alatt bőrig áztam, amíg bekötöttem a gyerekeket a kocsiba, akkor szívesen átkozódtam volna egy kicsit, zsigerből, de nem tettem, mert utoljára áprilisban esett. Szóval ideje volt már, hogy elkezdődjön a tél. Valamit mondtak a rádióban, hogy szerda éjjel a hegyekben (azaz nálunk is) eshet egy kis hó, de nem vettem komolyan. Nyolc éve élünk itt, azóta háromszor volt hó télen, mindhárom alkalommal egy éjszaka esett a hó, pár centi, másnap délelőtt hógolyózás, fotózkodás, délután olvadás, másnap semmi. Most sem mondtak ennél többet.

A tankönyvhelyzet drasztikus megváltozása sokaknak fog álmatlan éjszakákat, megfeszített munkát, kisebb és nagyobb bosszúságot okozni, állítják az oktatást közelebbről ismerők. A tankönyvesek többsége pedig arra számít: évek munkája megy a levesbe, számos ember egzisztenciájával együtt, miközben álítják: ők eddig se fizettek le senkit, nem dolgoztak 30-40 százalékos árrésekkel és profitokkal, a minőséget pedig eddig is szigorú eljárások során kérték rajtuk számon. Egyáltalán létezik az a probléma, amire a kormány az új törvénnyel megoldást kíván adni? Török Ágnest, a Dinasztia Kiadó (akik a LÜK mellett tankönyvkiadással is foglalkoznak) munkatársát kérdeztük.

Ülök a lépcsőn, folyik a könnyem. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha rá haragudnék, és egy percig azt is éreztem. Dehogy egy percig! Ha meg bírnék szólalni, már menne is a vád. Ülök, teljesen szerencsétlennek érzem magam. Aztán moccan a hátam mögött valami, és megáll bennem az ütő. Az hiányzik, hogy valamelyik gyerek észrevegyen, ahogy itt ülök. A lépcsőn. Az éjjel közepén.

Nem csak a modern technika kínálta kütyükkel játszanak a gyerekeim itthon: továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek a LÜK kiadványok, amelyről már írtunk a Bezzeganyán.

6.hét

Ma már szinte senki nem csodálkozik azon, ha egy ovis gyerek úgy kezeli a tabletet, mintha azzal együtt jött volna világra. A gyerekek tablethasználatának hatásait egyelőre senki nem tudja pontosan meghatározni, ugyanis a modern technológiát használó fiatal generáción még nem tudtak hosszú távú hatástanulmányokat végezni, írja az index. De mit játszanak a gyerekek a tableten? Mit engedünk meg nekik?

A siófoki kórházról eddig nem találtam infót. Ott szültem a második gyerkőcömet. Szeretném megosztani a tapasztalatomat a kórházról. 2013. októberében született meg a kisfiam második gyerekként. A kislányomat a Szent Imrében szültem. Na, akkor döntöttem el, hogy nem biztos, hogy a második is itt érkezik. Tulajdonképpen nem az orvossal, hanem a szülésznővel voltak fenntartásaim. De miután a Szent Imrés dokim a 16. hétig nem vizsgált meg, csak mindig a következő alkalomra halogatta, a vérképemet egy 20 méteres szakaszon nézte át, akkor döntöttem el véglegesen, hogy Siófokon szülök. Itt laknak a férjem rokonai, így nagynál is volt segítség, nem kellett keresgélni és várni, amikor beindul a szülés. Dokit és szülésznőt is választottam. A legjobbakat.

Rengeteg kismama szenved a szülés utáni pluszsúlytól, megváltozott külsőtől. Még ha a szándékuk meg is van arra, hogy mozogjanak, a pici mellett nehezen találnak erre időt. Mert keveseknek adatik meg a szabad férj, nagymama, esetleg bébiszitter. Most ezeknek a kisgyerekes kismamáknak szeretnék ötletet adni.

Nos, az én történetem csupa móka és kacagás.

Mikor van a legideálisabb időpont egy gyerekre? Létezik egyáltalán ilyen? Ezek és ennél még sokkal több kérdés motoszkál a fejemben. Eldöntöttük, legyen gyerekünk. 28 évesek vagyunk, itt az idő. De mi van, ha már elszalasztottuk az ideális időpontot, ha túl sokáig vártunk, ha már nem lehet gyerekünk? Vagy biztos jól meggondoltuk mindezt? Sokkal kevesebb pénzünk lesz, amiből nemcsak kettő, hanem három embert kell eltartani. Oké, összegezzük. Négy éve vagyunk házasok. Egyetem elvégzése óta dolgozunk, mindig volt munkánk. Van saját lakásunk, igaz kétszobás, de átalakítható úgy, hogy legyen külön gyerekszoba, nappaliból leválasztott hálószoba. Igen, nekem ez fontos. Van egy kicsi, idős autónk és boldogok vagyunk. Eddig minden szép és jó.

Ezen a héten már én is a karácsonnyal foglalkozom, noha még egyáltalán nem vagyok ünnepi hangulatban. Úgy gondoltam, hogy menüajánlatokkal és tippekkel szeretnék segíteni azoknak, akiknek még nincs ötletük arra, hogy mi kerüljön az ünnepi asztalra.

Este lefektettem a három gyereket, a férjem még nem ért haza a munkából. Erzsó (5 éves) az esti mese, ima, szokásos két altatódal után a távolodó hátamnak kezdett nyafogni, hogy „de még azt is énekeld el, hogy Aludj el mamának!”

Hát igen, az kéne. Muszáj. Nem azért hogy felvágjak a 36-os méretemmel, hanem mert egészséges szeretnék lenni/maradni. Sajnos nem sikerült sokáig szoptatni Milos születése után, így már rég óta nem kifogás a szoptatás. Hogy mi volt a kifogás eddig, és az utóbbi majd' négy évben? Hát a fáradtság, a majd ha jobban megszokom a kisgyerekes létet, majd ha nem lesz hideg, ha nem lesz meleg, ha nem menstruálok/vagyok terhes/szoptatok, szülés után vissza kell nyerni az erőm. Ezek baromságok, ugyanis azért nem fogytam le, mert nem akartam, nem volt erőm hozzá, nem határoztam el magam.

Most, három gyerek után bizton állíthatom, hogy hangyabokányit sem tudok a gyereknevelésről. Úgy van ez, mint a vizsgáknál, minél többet tanul az ember, úgy érzi, egyre kevesebbet tud. Számtalan könyv szól a gyereknevelésről. Az egyik azt írja, hogy a gyerek majd kialakít magának mindent, szopjon évekig, aludjon velünk és lógjon rajtunk egész nap, a másik arról értekezik, hogy hogyan tanítsuk meg az újszülöttet egyedül aludni, hogy játsszon el maga, és arról ír, hogy nincs semmi baj, ha nem anyatejet kap a baba.