169. oldal - Bezzeganya

2009. július 14 A hőség dögletes, a váró , a kórház teli, emberek mindenütt, minden széken hatalmas pocakkal kismamák, így eszembe nem jut ülőhelyet kérni. Terveim szerint a szülés előtti utolsó vizsgálatra jöttem, 16-ára voltam kiírva. Éreztem a pillanatot, amikor kezdett derengeni, hogy itt tulajdonképp  fontos dolog van készülőben velünk, és hogy ez nem vicc, ez már nem a cuki pocaksimi, édibédi dundibébim lesz, meg ÉN terhes vagyok korszak. Véresen komoly dolgok jönnek, és elképzeltem, hogy milyen lesz a szülés. Ahogy olvastam a szülésről, már attól kivert a víz, hogy írták, hogy távolodik a szeméremcsont, tágul a medence. Anyám, hát hova tágul, hogy tágul, és az fááj??! Annyiban maradtam magammal, hogy egyértelmű, hogy rohadtul fájni fog, mindennél jobban, amit eddig éreztem, együttműködöm a dokikkal, figyelem magam, de teszem, amit mondanak, mert nem tehetek mást, és megpróbálom nem elképzelni, hogy a csontjaim, inaim hogy viselkedhetnek.

A mi történetünk így kezdődött. A terhességemet a 20. héttől egyedül kellett végigvinnem, az apa nem minket választott. Ezt észrevehettem volna hamarabb is, de már rájöttem, hogy hat év és két év jegyesség semmire sem garancia. Amikor az ember szerelmes és a párja is várja (?) a babát, nem akar gyanakodni. Vagy egyáltalán nem is gyanakszik. De ez az én hibám.

Az Író Cimborák imádnak játszani. Ezért létrehoztak egy gyermekirodalmi fórumot, ahol ezt szabadon megtehetik. A nagyjából negyven alkotót összegyűjtő blog minden hónapban új témával foglalkozik. Volt már gyerekekkel közösen rajzos-mesélős együttműködés, virtuális ajándékbontogatás,  szörnyekkel kergetőztek, egy egész hónapig bolondoztak, legutóbb varázsszőnyegekről és egyéb járművekről írtak.

Erre a hétre igyekeztem a már kapható, tavaszi zöldekkel készülő recepteket hozni, ezért a spenót, a medvehagyma és az újhagyma lesz középpontban. Az alapanyagok miatt több húsmentes fogás is helyet kapott a válogatásban, de azért van egy-kettő, ami húst is tartalmaz.

Tegnap kezdődött és vasárnap estig tart a Friss Hús Budapest rövidfilmfesztivál, amelyet a Filmszemle helyett rendeznek meg idén második alkalommal Budapesten. Az Origo Filmklub így ír a fesztiválon  bemutatott filmekről: "mi már láttuk a második Friss Hús filmfesztivál felhozatalát, és határozottan állíthatjuk, hogy a szervezők idén is rengeteg szuper rövidfilmet szedtek össze".

Korábban egy poszt kapcsán kérdeztük: ti hogy világosítjátok fel a gyereket? Több mint hétszázan töltöttétek ki ezt a kérdőívet is, többségében nők, de húszegynéhány bátor férfi is vállalkozott rá. Az eredményeket röviden összefoglaljuk – az egyik legegyértelműbb tanulság az volt, hogy a kitöltők szerint a felvilágosítás elsősorban a szülők feladata.

A lázcsillapítás témája általában megosztja az anyukákat: van, aki azonnal pánikszerű csillapításba kezd, amint a lázmérő higanyszála átlépi a 37 fokot, és van, aki 39 fokos láznál is úgy reagál, mint Pató Pál úr.

Nagyjából egy év telt el azóta, hogy kiderült: Zoé egy ritka genetikai betegségben szenved, áprilisban hunyt el, négy hónaposan. A Bezzeganya augusztusban közölte édesanyja, Lia írását, amiben leírta: "2013. április 17-én, Zoénak, a halálos ágya mellett tettem esküt, hogy életben tartom a nevét, és megmutatom a világnak mi is az az SMA."

20. hét

A „tisztaságbálok” jelensége az elmúlt pár évtizedben kezdett el terjedni az Egyesült Államokban.  A bálok során a kislányok fogadalmat tesznek istennek és az apjuknak, hogy szüzességüket, azaz saját szavukkal „tisztaságukat” megőrzik a házasságig, és mindennemű szexuális kapcsolattól tartózkodnak, nemcsak a közösüléstől, de az orális szextől és a pettingtől is. Mostanra az ország 48 államában (az 50-ből) tartanak ilyen bálokat, és további 17 országból jeleztek vissza, hogy átvették a szokást.

Nemrég a Tanárblog számolt be egy olyan nemzetközi tanártalálkozóról, amelyre a világ minden sarkából érkeztek tanárok, hogy egyedi módszereiket, eredményeiket és projektjeiket bemutassák.  Prievara Tibor, a Tanárblog egyik szerző-szerkesztője is ott járt, és rengeteg érdekes dolgot látott. Pedagógiai világutazás címmel közzétett posztjában számolt be élményeiről, amiből itt szemezgetünk most kedvcsinálóként, és ajánljuk, olvassátok el az egész posztot a Tanárblogon.

Laci egyéves. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elillant ez az esztendő! A hétköznapi rutin közepette csak telt az idő, és hopp, máris túl vagyunk az első szülinapi tortán. Annyi minden történt az elmúlt időszakban, olyan sokat fejlődött, változott. Egy apró csecsemőből járó, gügyögő, értelmes, minden iránt érdeklődő, nyitott kis kalandor lett, egy barátságos, mosolygós, imádnivaló kölyök, aki persze akaratos, ahogy azt kell. Az élet vele állandóság és változás érdekes keveréke. Szokások, rituálék jönnek-mennek (most éppen ölben altatás, egyszeri éjszakai ébredés, reggeli nagyágyas hempergőzés, anya-imádat van), de a lényeg mit sem változott: róla szól minden.

Alig fért be a futár az ajtón, amikor a tesztelésre szánt okos sütőt hozta, és a macska is gyanakodva nézte a hatalmas dobozt, ami aztán a konyhakövön várta, hogy este megérkezzen az erős férfiember és a konyhapultra emelje.

Egy jófej férj és két nagyon helyes kisgyerek mellett némi gyakorlati érzékkel is meg vagyok áldva, amelyet közel öt éve tesztelek nap mint nap a család-munka-háztartás Bermuda-háromszögében. Minthogy egyelőre nem tűntem el benne (bár időnként közel vagyok hozzá…), afféle túlélőkalauz írására adtam a fejem. Üdv a fedélzeten!

Annyi szülésről olvastam, hogy gondolom én is leírom az enyémet, hogyan is zajlott és miként bántak velem. Angliában. Rémtörténeteket hallottam az angliai  terhesgondozásról, de miután átéltem azt kell, hogy mondjam, hogy újra  végigcsinálnám itt. A terhesség alatt nem fordítottak rám túl sok figyelmet, rendszeresen jártam szülésznőhöz akivel barátságosan elbeszélgettünk a közérzetemről, de soha nem vizsgált meg hüvelyen keresztül. Hallgattuk a baba szívhangját, a kötelező teszteket megcsinálta, elmentem 3 ultrahangra és slusszpassz. A 39 héten gyanúsnak vélték a magas proteint a vizeletben, a magas vérnyomást és vizesedést. 2-3 naponta mérték. Eljött a kiírt időpont. Semmi nem történt. A 40+6. napon (szerda) beküldtek a kórházba. Nagyon unatkoztam, de egész nap jöttek, méricskéltek, szívhangoztak és mindent rendben találtak. Pénteken azt mondták, beindítják a szülést.

Szkájpnagyi lettem, ezvan, huppan mellém a kocsiba Zsóka, akit persze nem Zsókának hívnak, de ő nagyon is létezik, ahogy a jelenség is.  Zsókának három gyereke van, mind felnőtt már, és egy se él jelenleg Magyarországon.  Legalább egy városban laknak és van munkájuk, ráadásul a szakmájukban, ahogy körülnézek, itthon ez egyáltalán nem biztos, hogy lehetne így.

"A különbség kisebb, mint gondolnád” jelszóval egy újabb megmozdulással szeretnék felhívni a társadalom figyelmét a Down-szindrómára és a fogyatékkal élők elfogadásának fontosságára. A Down Egyesület és a Vígszínház igazgatója hosszú évek óta küzd azért, hogy a társadalom többsége legalább "eggyel több" megértést tanúsítson azok felé, akiknek a 21-es kromoszómából eggyel több jutott. "A kromoszóma eltérés ne csak számokban legyen mérhető, hanem pozitív hozzáállásban is." - írja az egyesület sajtóközleménye a Down Világnap alkalmából.

Több, mint 1300-an töltötték ki a Bezzeganya szoptatási-hozzátáplálási kérdőívét. Láthatóan sokaknak friss még az élmény (sokan írták, hogy van 1 éven aluli gyerekük), és azt is kijelenthetjük: aki tud, szoptat, még egyéves kor után is. Nemhogy a WHO által ajánlott féléves korig, de a kitöltők 32 százaléka szoptatta gyermekét 12-24 hónapos kora közt, 12 százalék pedig még kétévesen sem választotta el.

A harcoló alakulatok elvonulása után nem sokkal megérkeztek a megszálló erők. Főként idősebb 40-50 év körüli családos emberek jöttek, zömök tömött szőrű lovakon. A katonák tetvesen, éhesen érkeztek, a nagyobb parasztházakba szállásolták be magukat, így nagyszüleim tiszta szobájába négy katona is jutott.

"Az IKEA arra kér mindenkit, aki rácsos ágyak, illetve gyerekágyak fölé szerelhető baldachint vásárolt az IKEA áruházakban, függessze fel annak használatát, és hozza vissza a legközelebbi IKEA áruházba, ahol visszakapja a termék teljes vételárát."-   írja honlapján az IKEA áruházlánc, majd így folytatja:

Azzal búcsúztunk, ha majd egyszer lesz időm és kedvem, írjam le, mit csinálok.

19. hét

Az elmúlt 2 hónap volt életem eddigi legszebb, de ugyanakkor legnehezebb időszaka is. Anyuka lettem, ennek minden szépségével és árnyoldalával együtt. Sokszor járt a fejemben, hogy a terhesség alatt felkészítenek a szülésre, a kórházi időszakra, és az első pár napra. De arra ami utána jön, vagy arra, ha esetleg valami probléma adódik a gyerekkel, arra senki az égvilágon nem készít fel.

Ahogy én látom, az Asperger-szindróma és az autizmus enyhébb formái nemritkán egy életen   át rejtve maradnak, vagy rosszabb esetben az érintett kap valamilyen téves diagnózist és annak megfelelő kezelést és bánásmódot. Egyéb esetben az egyén által nyújtott teljesítmény fejében a többség „szemet huny” a „furcsaságok” felett, vagy nem – ekkor pedig jöhet a jól bevált kirekesztés, kiközösítés, stb. Fontos lenne, hogy a társadalom az állapotunkat a helyén kezelje és időben megfelelő szakemberhez jussanak az érintettek. Én is jobban boldogultam volna a jelenlegi plusz ismeretekkel.

Ingát egy orosz árvaházban választották ki amerikai örökbefogadó szülei  egy ügynökség közreműködésével. Az ügynökség nem mindent mondott el a lányról: valójában majdnem négy évvel volt idősebb annál, amit állítottak róla, nem közölték azt sem, hogy súlyos depresszióval küzd, alig tud írni-olvasni, poszttraumás stresszben szenved és dohányzik.  "Akartam családot, szülőket, barátokat, iskolába járni meg minden, csak épp fogalmam se volt, hogy kéne valaki lányának lennem"-  nyilatkozta évekkel később a lány, akiről már kevesebb, mint egy évvel az örökbefogadása után le akartak mondani a szülők, mert ekkora problémahalmazra nem voltak felkészítve.

Will Wildernek (Moritz Bleibtreu) nagyon rossz napja van. 40. születésnapja reggelén se flegma lánya, se hideg felesége (Patricia Arquette) nem köszönti fel, ahogy munkahelyén se fogadja ünneplő tömeg.

Murphy törvénye itt is működhet, jöhet olyan helyzet, amikor a terhességi teszt két csíkjának láttán az illetőnek akkor se őszinte a mosolya, ha egyébként szereti a gyerekeket, és akar szülni. Csak nem most és nem így. Szűkebb-tágabb környezetemből néhány példa, képzeld magad a helyükbe:

Tíz éve kezdődött egy baromi meleg júniusban az első fiam születése. 40+4 naposan közölte a dokim, hogy indítunk. Reggel felcihelődtünk az én drága 21 éves férjemmel (akkor én is annyi voltam), szinte sértve érezte magát, hogy nem magától jön a fia. Nem beszéltünk a kocsiban.

Március 15-e témájához korábban több posztot is kapcsoltunk, néhányat most felemlegetnénk, hátha érdemes elolvasni. Itt van például rögtön Juditty 2011-es posztja Szendrey Júliáról, akihez nem volt kegyes az élet, és az utókor is hajlamos volt elég méltatlanul bánni vele, elfeledve néhány kitűnő versét, vagy a tényt, hogy Hans Christian Andersen számos meséje először Szendrey Júlia fordításában jelent meg Magyarországon 1856-ban.