172. oldal - Bezzeganya

A jelenlegi hivatalos állásfoglalás szerint a kizárólagos szoptatás a gyerek féléves koráig ajánlott. Ekkortól javasolt elkezdeni a hozzátáplálást, először gyümölcslevekkel. Az anyatej mennyiségének csökkenésével az ajánlott tápszer/tejital adagról és a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelről sem szabad megfeledkeznünk, amihez el kell döntenünk, hogy miből fogjuk kínálni ezekkel a gyereket. Kiskanálból, cumisüvegből, itatóüvegből, csőrös pohárból vagy műanyag pohárból? A dietetikus szakértőt kérdeztük a különböző változatok előnyeiről és hátrányairól.

Azért gondoltam, hogy billentyűt ragadok, mert komolyan kíváncsi lennék a ti véleményetekre, gondolataitokra, érzéseitekre. Ha kismama, anyuka társaságban érdeklődöm, mindenkitől a sablonos választ kapom, de ez nekem gyanús. Talán az internet névtelensége segít felfedni a valódi érzéseket, hozzáállásokat, és talán kiderül, nem is vagyok annyira elcseszett anyuka.

A gyerekem kétéves korában került bölcsibe, pontosabban csanába, ami abban különbözött a „normál” bölcsitől csak, hogy kevesebben voltak – de így is 5-5 gyerek két csoportban. Már szinte „mindent” tudott, egyedül enni, jönni-menni, érthetően beszélni, szóval nem aggódtam amiatt, hogy nem képes megértetni majd magát. Ráadásul „főpróba” is volt, majd két hónapig a bölcsibe kerülés előtt intenzív nyelvtanfolyamra jártam minden délelőtt, így ő a nagyihoz került – a nagyizás persze nem olyan, mint egy idegen közösségbe bekerülni, de az, hogy nem vagyok ott hétköznap délelőtt, az már így „megszokottabbá” vált.

Egy rövid történetet osztanék meg veletek nagy elkeseredésem közepette. Három gyerkőcöt nevelünk a párommal. A nagylányunk sajnos orvosi „botlások” miatt súlyosan sérült. Sok-sok agyműtét után itthon ápoljuk, nem lát, nem mozog, nem beszél, de hihetetlenül jókedvű. Bár az utolsó műtét alkalmával azzal búcsúzott el a professzor, hogy az a legjobb kilátásunk, hogy egy nap örökre elalszik.

Előzmények>>>

17. hét

Az egész úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy játékkonyhát a 2,5 éves lányomnak és a kishúgának. Emlékeztem rá, hogy a svéd áruházban milyen aranyos kiskonyha van, amivel mindig szívesen játszottunk, mikor arra jártunk. Ki is kerestem az áruház honlapján, de mikor megláttam az árát, meglepődtem. Ezután körbenéztem a neten milyen más lehetőségeim vannak. Azt gyorsan eldöntöttem, hogy műanyagot nem szeretnék, egyik se tetszett. Nagyon sok szép fa babakonyhát láttam, de annyit nem tudunk fizetni érte, amibe kerülnek és használtat se láttam, ami ár-érték arányban megfelelő lett volna.

Két hónapja nem jelentkeztem, jöttek az ünnepek és újabb, és újabb betegségek. A kislányom tejallergiája miatt se marhahúst, se szóját nem ehetünk, illetve a tojásallergia miatt szárnyast sem. Abban maradtunk a gasztroenterológussal, hogy ezt a nagyon szigorú diétát a következő, március végi találkozásig tartjuk, aztán várhatóan lépésről-lépésre elkezdjük a terhelést. Bár a szakorovos azt ígérte, két hét alatt eltűnnek a főbb tünetek (elsősorban a torokváladék mennyisége ijesztő, másodsorban a váladék miatt folyamatosan köptetőt kap, mert ha letapad, ottmarad, akkor könnyen ráfertőződik), a két hét két hónap lett. Addig minden héten volt valami, hol a felső légutakkal kapcsolatosan, hol a gyomrával, mert ráhúzódott a bakteriális fertőzés. A háziorvossal félig viccesen abban maradtunk, hogy a betegség függvényében hol a takonykóros protokollt, hol a hasmenéses protokollt követjük (protokoll = egy papírra felírt teendők, készítmények).

Az élet ihli a posztokat időnként, nekünk két hete tönkrement egy laptopunk, pontosabban a winchestere adta be a kulcsot. Azon tartja ugye az ember a fontos dokumentumait meg például a pótolhatatlan családi fotókat, már ha szokása lementeni ezeket az SD kártyáról, aminek rossz szokása mentés-törlés nélkül, hogy a legmeghittebb pillanatokban kiírja  a fényképezőgép kijelzőjére, hogy „Memory card full”, tehát ha valami újat akarunk megörökíteni, akkor valamit törölni kell – ami nem árt, ha valahol máshol azért megvan, hacsak nem Micike fényképezte tízes sorozatban mondjuk a körmeit vagy a macskája farkát, túlexponált, életlen és érdektelen képek tömegét állítva ezzel elő.

Kedves rokoni meghívásnak eleget téve a majdnem 4 éves kisfiammal külföldre utaztunk. Bécsi rokonunk ugyanis meghívott, hogy töltsünk el vele néhány napot a hegyek között, Semmeringen. Ez az ausztriai üdülőhely Bécstől kb. 70 km-re található, gyönyörű, hófödte hegyek között, vagyis igazi paradicsom a téli sportok szerelmeseinek. Az utazásra való felkészülés nem volt zökkenőmentes, ugyanis mivel viszonylag hirtelen döntöttem el, hogy Csabi is jöjjön, későn kaptam észbe, hogy neki se személyi igazolványa, se útlevele nincs. Mindez 1 héttel a tervezett indulás előtt történt.

Problémamentes (de nagyon hányós) kilenc hónap után csak álltam, és néztem magam elé. Tegnap kellett volna megszületnie, és még sehol a gyerek. Túlhordom. Első baba, nincs fogadott orvos, se szülésznő, szóval megkérdeztem a nőgyógyászt, mi a teendő. Irány a kórház. Á, holnap úgyis megyek NST-re. Majd akkor… És másnap mentem is.

A gyermekekkel való bánásmód a középkori Európában meglehetősen barbár volt, aztán a felvilágosodás eszméivel ez fokozatosan javult, és mára elérkeztünk oda, hogy a gyerek kívánságainak mindennél előbbre valónak kell lennie egy szülő számára.

Azt nem állítom, hogy megrögzött anglomán vagyok, ezért minden délután teázom, ráadásul általában kávét iszom, viszont ehhez nagyon jól szokott esni egy kis házi sütemény. Remélem, nem csak én vagyok így ezzel, és másnak is van igénye kávé, tea, kakaó mellé jól passzoló édes sütemények receptjeire, amelyek persze reggelire is megállják a helyüket.

Miközben vad viták dúlnak, hogy egyáltalán létezik-e olyan, hogy "immunerősítés", vadul próbálgatjuk a módszereket, amivel elkerülhetjük a télvégi járványokat. A módszerek egy része (finn vagy orosz típusú szaunák, "fertőtlenítő" házipálinkák és társaik) persze gyereknél nem bevethetőek, de néhány "legalább nem árt" módszert azért mi is próbálgatunk náluk is.

Újabb kérdőívet állítottunk össze, melyben arra vagyunk kíváncsiak, ti mennyi ideig szoptattatok, voltak-e gondjaitok a szoptatással, a szoptatás befejeztével mivel etettétek és itattátok a gyerekeiteket, hogyan fogadták a kicsik az első ízeket. A kérdőív elemzésében szakértő is segítségünkre lesz, az eredményekről természetesen beszámolunk a Bezzeganyán.

Még a nyáron történt: kint voltam a gyerekekkel az udvaron, és csörgött a telefonom. Amikor felvettem – talán ismerős a szituáció –, a két gyerek azonnal magasabb hangerőre kapcsolt. Közben a szomszédból tombolt a mulatós zene, a kőművesek meg verték szét a házat. A vonal túloldalán egy bizonytalan hang: hívjam alkalmasabb időpontban? Mondtam, hogy alkalmasabbat nem talál, mondja csak, ezek most nálunk a nyugodtabb időszak zajai. Arról volt szó, hogy jönne valaki bemutatni egy terméket, amit véleményezni kellene, víztisztításról lenne szó. Persze, válaszoltam, jöjjön csak, itthon vagyunk (el sem tudunk menni, nincs ajtónk, amit zárhatnánk). Közben vadul gondolkodni kezdtem, hogy milyen víztisztításról lehet szó. Eszembe jutott, hogy a vizsga után cserélgettünk telefonszámokat pár osztálytárssal, talán onnan van valami?

16. hét

Egy új amerikai  társasjáték, a Robot Turtle ötlete annyira sikeres volt a Kickstarter nevű közösségi finanszírozási oldalon, hogy a támogatók a megcélzott 25 000 dollár helyett 631 ezret dobtak össze, írta nemrég a Digitalhungary.hu.  A játék különlegessége, hogy bár a hagyományos táblajátékokon alapul, már a hároméves gyerek is elsajátíthatja vele a programozás alapjait.

A gyerekek akkor is gyerekek maradtak, ha háború volt. Ugyanúgy fociztak, hajtották a karikát, fél diót húztak a macska lábára, hogy ne fázzon, fogócskáztak, bújócskáztak, mint békeidőben. Az utcában sok hasonló korú gyerek lakott, az apák többnyire a fronton voltak, vagy már elestek a Donnál, esetleg harci sérülésből lábadoztak, vagy szabadságon voltak. Az asszonyok és az öregek pedig vezették a birtokokat (a falunak azon a részén zömében birtokos parasztok éltek).

Az alaphelyzet a következő: adva van egy jelenleg négy hónapos Ded, a férjem és én. A férjemnek olyan bankkártyája van, amivel fizetve pontokat kap, ezek átválthatóak repülőjegyre. Mivel már tavaly április óta nem utaztunk, és Lilinek is kellett vennünk ezt-azt, ezért jó néhány pont csücsül a számláján, amit idén le kell utaznunk, különben elvesznek (ez nem opció).

Az egész nagyon régen kezdődött. Talán generációk óta ért bennünk, hogy ki fogunk törni. Nem akartuk mi, egyszerűen csak így alakult. Mire feleszméltek, már mi voltunk többen. Igen-igen, tudom a kérdést, hogy kik az a "mi"? Hogy beszéljek magunkról? Hm. Nem csoportosultunk, gyülekeztünk soha, sőt, igazán egymás társaságát sem kerestük. Némelyikünk érzett valami zavart, de aki érezte, az nem tudott cselekedni, na meg nem is nagyon akart. Akkoriban még nem mertünk változtatni a körülményeken vagy akár az életünkön.

2011-ben megtudtam, hogy babát várunk. Nagy volt az öröm, de persze rá is paráztunk a dologra, mi vár most ránk? Persze elújságoltam mindenkinek. A 8. heti vizsgálatnál már csak üres petezsákot mutatott az ultrahang. Összetörtünk. Hát még akkor, amikor az orvosom (nem jártam hozzá évek óta, más ajánlotta, ezért választottam őt szülész-nőgyógyászomnak) felvilágosított, hogy egészségügyi kaparást kell rajtam végezni, hogy „kitisztítsanak”. Erre pár nap múlva a budapesti Szent Imre kórházban került sor. A műtéttel minden rendben zajlott, talán fel se fogtam, mi történik velem, kb. úgy kezeltem a dolgot, amit meg KELL csinálni, mint egy mandulaműtétet. De éreztem, hogy meglesz ennek még a böjtje. Nálam mindig utólag csapódnak be az érzelmek.

2013. július 10, szerda

34 éves vagyok, és 37 hetes kismama. A harmadik babánkat várjuk, van már egy 7 éves és egy 3,5 éves kislányunk. Most kisfiú fog érkezni, de félek. Nem kicsit, nagyon. Az előző két terhességgel minden oké volt, itt is, de most nem került el a 18 hetes koromig tartó szédülés, émelygés, hányinger, hányás. Dögmeleg nyár volt, a lányokkal sokat voltunk kint, próbáltam tartani magam. Emellett gyakorlatilag folyamatos gyomorfájdalom, savtúltengés, és állandó nehézlégzés jelentkezett. Ilyet előtte csak 36 hetesen tapasztaltam, ha lépcsőztem. A másik szörnyűség számomra a székrekedés, a napi adag kínlódva jött ki belőlem, és 30 hetesen is simán hánytam. Emellett ez a gyerek még nem volt fejvégű fekvésben, szó szerint tapos, ami nekem fájdalmat okoz, a nagyajkak lüktetése és a csípőtáji fájdalmak nehezen viselhetőek. Igazából nagyon szeretném őt is megszülni, de még nem fordult be, gondolom, túl sok esély nincs már rá.

A következő posztsorozatban az Asperger-szindrómával szeretnénk titeket közelebbről megismertetni.

Az előzmények

Több mint három év után megszüntette a Fővárosi Ítélőtábla a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségével vádolt, az otthonszülés magyarországi úttörőjeként ismert Geréb Ágnes házi őrizetét - közölte az MTI-vel a szülész-nőgyógyász ügyvédje csütörtökön, miután a bíróság helyt adott a fellebbezésének. Papp Gábor hozzátette: ügyfelével szemben a bíróság lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el, ami a fővárosra és Pest megyére terjed ki.

Lépj, mielőtt még hiszti, kétségbeesés és állóháború helyszíne lesz az íróasztal! Mély levegő be, és fogadd el: az iskolarendszer olyan, amilyen.  Egyhamar nem is lesz nagy változás, a gyerek meg most iskolás, úgyhogy a szép, távoli jövőbe nézni most fölösleges, azonnali megoldás kell. Lehet, hogy felmerül benned, hogy még maradhatott volna egy évet az óvodában. Még szívesebben játszik, mint olvas, szertekalandozik a figyelme.

Hol is kezdjem? Olyan sok minden kavarog most a fejemben és a szívemben, hogy nehéz a káoszból egy érthető posztot írni. Talán idővel tisztulna a gondolatkavalkád, de most van rá szükségem, hogy kiírjam magamból.