173. oldal - Bezzeganya

11. hét

Körülbelül egy éve olvasom a blogot, ekkor határoztuk el az urammal, hogy szülők leszünk. Szerencsére hamar teljesült a vágyunk, és már 17 hetes terhes vagyok. A 12. heti ultrahangon azonban a babánk tarkóredője nem sokkal volt a határérték alatt. A vérvételek tökéletesek lettek, de azt javasolták, az a biztos, ha mintát vesznek a magzatvízből és megvizsgálják. Nem is hallottam erről eddig, ugyanis 28 éves vagyok és nem tartozom a kockázati életkorba. A múlt héten estünk túl rajta és nem sok friss bejegyzést találtam a neten ebben a témában. Ezért írok most. Ha csak egy anyának is segítség ez, abban, hogy tudja mi vár rá és ne féljen, már megéri.

Sokan kérdeztétek, mi lett a születésnapomon talált macskával, és kértétek, hogy írjak róla. Ott tartottam, hogy gazdát keresek neki. A házban élő egyik nő elvitte egy ismerőséhez, majd egy nappal később becsöngetett hozzám, hogy sajnos ott nem maradhat a macska, mert ők nem akarják beengedni a házba, csórikám meg szobamacska lehetett régen, folyton az ajtó előtt nyervog. Kérdezte, hogy nem tudnám-e mégiscsak befogadni.

Sajnos a kisgyermekek testi fenyítése hazánkban is – és egy régebben készült, de csak napjainkban publikált kutatás szerint Amerikában is – széles körben elfogadott. Hiába foglalt állást a témában rengeteg szakember: a veréssel való büntetésnek semmilyen pozitív hozadéka sincs.

1. rész

Egy kicsit ugrok az időben. Ott hagytuk abba, hogy megtartanál-e egy Down-szindrómás babát. Először a terhességről írnék még egy kicsit, hátha valakit a jövőben érinteni fog, ezért szeretném ezzel kezdeni a posztot. Mondhatom, hogy a hetedik hónapig alapvetően problémamentes voltam, aztán jött a feketeleves. Az ultrahangon mindig mondták, túl sok a magzatvíz. Nem gondoltam, hogy ez „olyan nagy problémát” fog jelenteni.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is meg fogom írni a mi történetünket.  Előre is elnézést kérek mindenkitől, ha néha nem jól fogalmazok, még soha nem írtam sehova posztot, ez lesz az első. De régóta olvasom a Bezzeganyát, és gondoltam, hátha valaki kíváncsi lesz egy újdonsült anyuka történetére, egy igazán könnyű, problémamentes, szép szülés kapcsán.

A történet teljes mértékben kitalált, szerencsére senkivel sem történt meg ez a tragédia, de bárkivel megtörténhet. A célom ezzel a történettel figyelemfelhívás az oxigénhiánnyal született újszülöttekre, és a tiszteletem kifejezése azoknak a kiváló szakembereknek, – akik, ahogy nem is olyan régen írtam: a valóságos mennyből az angyalok – és a mentésben és az újszülött ellátásban dolgoznak.

A téli szünet legutolsó napján rutin táskaellenőrzést tartottam a Nagynál, hogy tényleg bepakolt-e, ahogy a huszadik felszólítás után állította, miután kegyeskedett kihúzni a fejét a Harry Potter és a Főnix rendje c. olvasmányból.  A füzetek, könyvek tényleg rendben voltak, csak a táska egyik, nem is olyan rejtett zugában volt más is: egy penetráns szagú, enyhén már oszlásnak indult rohadt alma.  A csudába is, ennek hogy nem vette észre a kölök legalább a szagát, nyilván az utolsó sulis héten hajíthatta bele, aztán elfelejtette.

A  Tumblr-t 2013 elején elárasztották a thigh gap fotók. A The Wire magazin cikke szerint ezek szokásos divatfotók voltak, többnyire művészi kivitelben. Csak később kezdett elterjedni a boxgap, ami már erotikus jellegű fotó volt. Bár a férfiak kezdték terjeszteni ezeket, később a nők is kiposztolták a maguk kis otthon készített boxgap fotóit. Félelmetesen vékony combú nők képei, akik első ránézésre betegesen soványnak tűnnek. Cara Delevigne, a híres modell lett a mozgalom egyik ikonja, nevével fényjelzett Tumblr oldal is létrejött.

Ursula von der Leyen egyike a hat kereszténydemokrata politikusnak, aki helyet kapott Angela Merkel kormányában. Az 55 éves orvosnő az első, aki Németországban honvédelmi miniszterként tevékenykedhet. Hét gyermek édesanyja, korábban a munkaügyi és családügyi minisztériumot vezette.

Le kell írnom, mert lassan megfulladok, átvitt értelemben és szó szerint is. Tudom, sokan azt mondják majd, hogy úgy kell neki, mit panaszkodik, maga kereste magának, másnak sokkal rosszabb. És valójában teljesen igaz, mindenről én tehetek, minden gondomat én csináltam magamnak. Mégis, kérem, legalább hadd mondjam el, legalább egyszer végre valakinek, vagy legalább mindenkinek.

Míg Vakmacska és családja keletre ment akváriumos vécét nézni, meg zsiráfokat testközelből, addig mi nyugat felé vettük az irányt és meg sem álltunk Zalakarosig, ahol ugyan akvárium nem volt a vécében és a zsiráfok is inkább a szaunában meg a medencében pacsáltak, de igen jót tett az idegrendszerünknek a hétvégi wellness. Akkor is, ha eleinte a három gyerek pörgött-zsizsgett körülöttünk, és a nyugágyban nem tudtam A kőfejtőt olvasni, mert szemmel kellett tartanom őket.

10. hét

Kétezerötszázan töltöttétek ki olvasói kérdőívünket, amiből többek közt kiderült, hogy itt csak a szerkesztőség öregszik (és őszül néha bele dolgokba), az olvasó egy centit se mozdul a bűvös 33 évről (egész pontosan 32,8) , most is pont annyi idős, mint az előző felmérés idején, áruljátok el, hogy csináljátok?

Ez az „élménybeszámoló” arról szól, hogyan tértem vissza a munkába a szülési szabadság után. Várva várt kislányunk, Viola 2011 augusztusában született. Én június közepéig dolgoztam, és már távozásom előtt abban egyeztünk meg a főnökömmel, hogy kb. 1 évet leszek távol, és természetesen visszavárnak  (hát igen, nagyon szerencsés vagyok a munkahelyemmel...). Ezt részben rajtam kívül álló okok miatt szerettem volna így (a férjem BKV-s fizetéséből még a gyeddel együtt sem tudtunk volna megélni), részben úgy láttam, hogy a szakmámban (IT szolgáltatásmenedzsment) egy nagyobb kihagyás aránytalanul nagy hátránnyal járt volna a visszatéréskor.

Január elsejétől Oregon államban tilos rágyújtani az autóban, ha gyermek is utazik benne. A szabálysértők első ízben 250, másodszor 500 dolláros pénzbüntetésre számíthatnak.

Van egy nekünk írt, nem túl romantikus dal, mely a következőképpen szól:

A harmadik gyerek kérdése nálunk akkor merült fel először, mikor a második egyéves lett. Beszélgettünk róla, hogy kellene-e még egy, apa még nem döntött, de én valahol úgy éreztem teljesnek a családot, ha három van. Szóval még döntés nem született, de a gyerek egy óvatlan pillanatban megfogant. Döntött helyettünk is.

Ez a poszt a családokról szól. Azokról, amiket magunk mellett tudunk, vagy amitől messze kerültünk. És ha messze: fájón és kényszerből, vagy menekülve. Nem mindegy. Mielőtt a sajátunkat nekiálltunk volna kialakítani (becses személyünk mellett aranyhal, kutya, macska, együtt élő felnőtt társ, gyerek), a sors mindannyiunknak adott valamilyen családot, amibe beleszülettünk és/vagy amelyik felnevelt. Akinek ez szinte egyáltalán nem adatott meg, az sajnos olyan családot kapott, ami „nincs”, ez is szép batyu az életre, győzze vinni, aki kapta.

Nálunk a lányom inkább müzlit, joghurtot fogyaszt, a fiam palacsintát enne, de ha valaki eszik valamit, legyen az bármi, ő is kér belőle. A férjem nem igazán eszik, maximum hétvégén, én pedig legszívesebben egy szelet süteménnyel vagy pár darab keksszel kísérem le a kávémat. Ezeket az igényeket nem mindig sikerül teljesíteni, illetve összehangolni, de azért próbálkozom.

Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer egy szépséges fiatal lány, Alamuszi Aranka, akiért a szomszédos országok ifjú királyfiai is párbajokat vívtak. A lány szíve azonban egy hercegért dobogott, a sármos és szemtelenül gazdag Selát-sehall úrfiért.

Vitriolos hangulatban vagyok, előre szólok, nem lesz szép. De néha keményen meg kell mondani, hogy mi van, mert különben nem tudjátok, vakok vagytok, finomkodók, struccok.  De én okos vagyok, és igazából tudok mindent, és most jól megmondom.

Lelki szemeiddel láttad, hogy a gyereked minden áldott nap boldogan, magától leül tanulni. Természetesen határtalan a türelme, nem fárad, briliáns és persze min-den-ben tehetséges. A film pereg tovább, csillogó szemek, nagy mosoly, szamárfülmentes füzetetek, frissen hegyezett ceruzák.

9. hét

Örvendezhetnek a Gyűrűk Ura fanok, a Magyar Tudományos Akadémia december végén frissítette a Magyarországon anyakönyvezhető utónevek jegyzékét, melyben a Gandalf, Frodó és a Boromir nevek is szerepelnek (hiányoljuk Aragornt).

A történet teljes mértékben kitalált, szerencsére senkivel sem történt meg ez a tragédia, de bárkivel megtörténhet. A célom ezzel a történettel figyelemfelhívás az oxigénhiánnyal született újszülöttekre, és a tiszteletem kifejezése azoknak a kiváló szakembereknek, – akik, ahogy nem is olyan régen írtam: a valóságos mennyből az angyalok – és a mentésben és az újszülött ellátásban dolgoznak.

Soha nem gondoltam volna, mielőtt beültem a Csókok és gólok című spanyol romantikus vígjáték film hazai premierjére, hogy nem csak egy egysíkú, untig ismételt – bár kellemes és a téli szürkeséget elűző – romantikus esküvői cukorkaesőt fogok kapni. A cukorka persze megérkezett, de az, ami még ezen felül történt, nagy meglepetést okozott.

Másodjára hármasikreim születtek. (Én írtam a Nagycsaládos anyuka dolgozni akar? című posztot). Ebből kifolyólag négy egykorú gyereket van szerencsém nevelni.