170. oldal - Bezzeganya

A majd 146 kilós Joanne Slater életének legnagyobb vágya a gyerek volt, írta korábbi cikkében a Daily Mail és a Daily Mirror. A biztosítási szakmában dolgozó brit nőnek ez csak úgy sikerült, hogy egy különleges gyomorműtéttel (amely a vékonybelet a gyomor egy speciális "zsebébe" vezeti, így szűkítve a gyomorméretet) fogyott le eredeti súlya kb. felére, 76 kilóra, mivel orvosai szerint is túlsúlya volt korábbi három vetélésének fő oka, de az összes kipróbált diéta teljesen hatástalannak bizonyult.

Azóta próbálok megfelelő jutalmazó-ösztönző rendszert kialakítani itthon, amióta új lakásba költöztem a három lányommal. Másfél éve fullad tehát kudarcba minden próbálkozásom – vagy mert én nem vagyok elég kitartó és következetes, vagy mert a gyerekek nem voltak motiválva eléggé.

Amíg a baba a kiságyban fekszik, nézelődik, alszik (vagy ordít), kevés az esélye annak, hogy baj éri. Amint megtanul átfordulni, a lakásban kúszni-mászni, majd felállva járni, a balesetveszély is megnő. Milyen veszélyek leselkednek otthon a totyogókra és hogyan lehet megelőzni ezeket? Kassai Krisztina védőnőt kérdeztük.

18. hét

Második gyermek, 24.hét. Eddig sem volt könnyű. Már rég nem dolgozom, itthon vagyok, vigyázok a babámra. És ráérek. Időm nagy részét egyedül töltöm: nagyfiam oviban van, készülünk az iskolára (ettől is kész vagyok, para, iskolások leszünk…) a papa is dolgozik. Ha mégis itthon van, a nyakán lógok, nagyon hiányzik. Délután már a fiam is itthon van, persze ő is hiányzik. Aztán gyorsan elmegy ám az idő, hamar eljön a reggel, a fiúk mennek dolgozni, én megint egyedül vagyok. A babaholmik természetesen öröklődnek a nagytól, még ráérek mindent kipakolni, babona.

Az Európai Unió euromilliókat szán arra, hogy megszerettesse a gyerekekkel és ismét népszerűvé tegye a tudományos pályákat. Egy korábbi cikk (ami szerzője szerint ma is épp olyan aktuális, mint akkor) szerint a mostani hazai módszerek többsége nem fog célra vezetni (sőt, lassan a tanárok is elfogynak....) - se az óraszámok vagy a tananyag mechanikus növelése, de még a tagozatos osztályok se feltétlenül.  De akkor micsoda?

2013. július 22.

Az ivóvízről írt poszt kapcsán megtanultam valami fontosat a kommentekből. Világossá vált előttem, hogy miért is működhet a víztisztító-biznisz. Néhányan írták, hogy nem igaz, hogy tiszta az ivóvíz, mert bizony mi minden fennakad a szűrőn. Csak valahogy az esik ki ilyenkor a tudatból, hogy az ivóvíz nem H2O, hanem H2O+oldott anyagok. Az oldott anyagok pedig nem színtelenek, ráadásul szilárd halmazállapotúak is vannak köztük. Ha az ivóvízből ezeket kiszűrjük, akkor magunkat fosztjuk meg a szükséges ásványi anyagoktól, és persze láthatóvá is válnak, így el lehet hitetni, hogy az ivóvíz nem tiszta. Remélem mások is szűrtek le tanulságokat.

A kisfiam négyéves múlt és Asperger-szindrómás. De ez a poszt most nem róla fog szólni. Hanem főleg arról, hogyan élem meg én, az édesanyja a diagnózist, a mindennapokat.

Ott kezdődött, hogy október 13-án hajnalban (miután már este is kicsit mintha hasmenés érzésem lett volna) arra keltem, hogy gyenge, ritmikus görcsök jönnek (mint az enyhe mensi) és aztán a vécén némi vért is felfedeztem. Ez utóbbi miatt aztán bekapcsolt a vészvillogóm és 6-kor felkeltettem a páromat, hogy „menni kéne”. Erre ő: „Hová, dolgozni?” (Ez azóta szállóige nálunk.) Mondtam, hogy oda is, de főleg a kórházba előbb. Így aztán minden eshetőségre készen bekocsikáztunk, ahol a vizsgálatok után kiderült, hogy ez még csak a nagy semmi. Így haza is kullogtunk szépen. És igen, a java csak azután jött.

A szülésem egyértelműen jó élmény volt, azonban az azt követő napok a gyermekágyas osztályon már sokkal vegyesebb képet mutattak. A nővérek velem kedvesek és megértők voltak, de láttam olyat, aki valóban elesett volt, és segítségre szorult, mégis türelmetlenül és kissé lekezelően bántak vele. A mai napig hálás vagyok a csecsemős nővéreknek, amiért olyan sokat segítettek a szoptatással kapcsolatban. Az utolsó óráim a kórházban mégis nagyon megkeseredtek. Pedig senki nem hibázott. Vagy mégis?

A jelenlegi hivatalos állásfoglalás szerint a kizárólagos szoptatás a gyerek féléves koráig ajánlott. Ekkortól javasolt elkezdeni a hozzátáplálást, először gyümölcslevekkel. Az anyatej mennyiségének csökkenésével az ajánlott tápszer/tejital adagról és a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelről sem szabad megfeledkeznünk, amihez el kell döntenünk, hogy miből fogjuk kínálni ezekkel a gyereket. Kiskanálból, cumisüvegből, itatóüvegből, csőrös pohárból vagy műanyag pohárból? A dietetikus szakértőt kérdeztük a különböző változatok előnyeiről és hátrányairól.

Azért gondoltam, hogy billentyűt ragadok, mert komolyan kíváncsi lennék a ti véleményetekre, gondolataitokra, érzéseitekre. Ha kismama, anyuka társaságban érdeklődöm, mindenkitől a sablonos választ kapom, de ez nekem gyanús. Talán az internet névtelensége segít felfedni a valódi érzéseket, hozzáállásokat, és talán kiderül, nem is vagyok annyira elcseszett anyuka.

A gyerekem kétéves korában került bölcsibe, pontosabban csanába, ami abban különbözött a „normál” bölcsitől csak, hogy kevesebben voltak – de így is 5-5 gyerek két csoportban. Már szinte „mindent” tudott, egyedül enni, jönni-menni, érthetően beszélni, szóval nem aggódtam amiatt, hogy nem képes megértetni majd magát. Ráadásul „főpróba” is volt, majd két hónapig a bölcsibe kerülés előtt intenzív nyelvtanfolyamra jártam minden délelőtt, így ő a nagyihoz került – a nagyizás persze nem olyan, mint egy idegen közösségbe bekerülni, de az, hogy nem vagyok ott hétköznap délelőtt, az már így „megszokottabbá” vált.

Egy rövid történetet osztanék meg veletek nagy elkeseredésem közepette. Három gyerkőcöt nevelünk a párommal. A nagylányunk sajnos orvosi „botlások” miatt súlyosan sérült. Sok-sok agyműtét után itthon ápoljuk, nem lát, nem mozog, nem beszél, de hihetetlenül jókedvű. Bár az utolsó műtét alkalmával azzal búcsúzott el a professzor, hogy az a legjobb kilátásunk, hogy egy nap örökre elalszik.

Előzmények>>>

17. hét

Az egész úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy játékkonyhát a 2,5 éves lányomnak és a kishúgának. Emlékeztem rá, hogy a svéd áruházban milyen aranyos kiskonyha van, amivel mindig szívesen játszottunk, mikor arra jártunk. Ki is kerestem az áruház honlapján, de mikor megláttam az árát, meglepődtem. Ezután körbenéztem a neten milyen más lehetőségeim vannak. Azt gyorsan eldöntöttem, hogy műanyagot nem szeretnék, egyik se tetszett. Nagyon sok szép fa babakonyhát láttam, de annyit nem tudunk fizetni érte, amibe kerülnek és használtat se láttam, ami ár-érték arányban megfelelő lett volna.

Két hónapja nem jelentkeztem, jöttek az ünnepek és újabb, és újabb betegségek. A kislányom tejallergiája miatt se marhahúst, se szóját nem ehetünk, illetve a tojásallergia miatt szárnyast sem. Abban maradtunk a gasztroenterológussal, hogy ezt a nagyon szigorú diétát a következő, március végi találkozásig tartjuk, aztán várhatóan lépésről-lépésre elkezdjük a terhelést. Bár a szakorovos azt ígérte, két hét alatt eltűnnek a főbb tünetek (elsősorban a torokváladék mennyisége ijesztő, másodsorban a váladék miatt folyamatosan köptetőt kap, mert ha letapad, ottmarad, akkor könnyen ráfertőződik), a két hét két hónap lett. Addig minden héten volt valami, hol a felső légutakkal kapcsolatosan, hol a gyomrával, mert ráhúzódott a bakteriális fertőzés. A háziorvossal félig viccesen abban maradtunk, hogy a betegség függvényében hol a takonykóros protokollt, hol a hasmenéses protokollt követjük (protokoll = egy papírra felírt teendők, készítmények).

Az élet ihli a posztokat időnként, nekünk két hete tönkrement egy laptopunk, pontosabban a winchestere adta be a kulcsot. Azon tartja ugye az ember a fontos dokumentumait meg például a pótolhatatlan családi fotókat, már ha szokása lementeni ezeket az SD kártyáról, aminek rossz szokása mentés-törlés nélkül, hogy a legmeghittebb pillanatokban kiírja  a fényképezőgép kijelzőjére, hogy „Memory card full”, tehát ha valami újat akarunk megörökíteni, akkor valamit törölni kell – ami nem árt, ha valahol máshol azért megvan, hacsak nem Micike fényképezte tízes sorozatban mondjuk a körmeit vagy a macskája farkát, túlexponált, életlen és érdektelen képek tömegét állítva ezzel elő.

Kedves rokoni meghívásnak eleget téve a majdnem 4 éves kisfiammal külföldre utaztunk. Bécsi rokonunk ugyanis meghívott, hogy töltsünk el vele néhány napot a hegyek között, Semmeringen. Ez az ausztriai üdülőhely Bécstől kb. 70 km-re található, gyönyörű, hófödte hegyek között, vagyis igazi paradicsom a téli sportok szerelmeseinek. Az utazásra való felkészülés nem volt zökkenőmentes, ugyanis mivel viszonylag hirtelen döntöttem el, hogy Csabi is jöjjön, későn kaptam észbe, hogy neki se személyi igazolványa, se útlevele nincs. Mindez 1 héttel a tervezett indulás előtt történt.

Problémamentes (de nagyon hányós) kilenc hónap után csak álltam, és néztem magam elé. Tegnap kellett volna megszületnie, és még sehol a gyerek. Túlhordom. Első baba, nincs fogadott orvos, se szülésznő, szóval megkérdeztem a nőgyógyászt, mi a teendő. Irány a kórház. Á, holnap úgyis megyek NST-re. Majd akkor… És másnap mentem is.

A gyermekekkel való bánásmód a középkori Európában meglehetősen barbár volt, aztán a felvilágosodás eszméivel ez fokozatosan javult, és mára elérkeztünk oda, hogy a gyerek kívánságainak mindennél előbbre valónak kell lennie egy szülő számára.

Azt nem állítom, hogy megrögzött anglomán vagyok, ezért minden délután teázom, ráadásul általában kávét iszom, viszont ehhez nagyon jól szokott esni egy kis házi sütemény. Remélem, nem csak én vagyok így ezzel, és másnak is van igénye kávé, tea, kakaó mellé jól passzoló édes sütemények receptjeire, amelyek persze reggelire is megállják a helyüket.

Miközben vad viták dúlnak, hogy egyáltalán létezik-e olyan, hogy "immunerősítés", vadul próbálgatjuk a módszereket, amivel elkerülhetjük a télvégi járványokat. A módszerek egy része (finn vagy orosz típusú szaunák, "fertőtlenítő" házipálinkák és társaik) persze gyereknél nem bevethetőek, de néhány "legalább nem árt" módszert azért mi is próbálgatunk náluk is.

Újabb kérdőívet állítottunk össze, melyben arra vagyunk kíváncsiak, ti mennyi ideig szoptattatok, voltak-e gondjaitok a szoptatással, a szoptatás befejeztével mivel etettétek és itattátok a gyerekeiteket, hogyan fogadták a kicsik az első ízeket. A kérdőív elemzésében szakértő is segítségünkre lesz, az eredményekről természetesen beszámolunk a Bezzeganyán.

Még a nyáron történt: kint voltam a gyerekekkel az udvaron, és csörgött a telefonom. Amikor felvettem – talán ismerős a szituáció –, a két gyerek azonnal magasabb hangerőre kapcsolt. Közben a szomszédból tombolt a mulatós zene, a kőművesek meg verték szét a házat. A vonal túloldalán egy bizonytalan hang: hívjam alkalmasabb időpontban? Mondtam, hogy alkalmasabbat nem talál, mondja csak, ezek most nálunk a nyugodtabb időszak zajai. Arról volt szó, hogy jönne valaki bemutatni egy terméket, amit véleményezni kellene, víztisztításról lenne szó. Persze, válaszoltam, jöjjön csak, itthon vagyunk (el sem tudunk menni, nincs ajtónk, amit zárhatnánk). Közben vadul gondolkodni kezdtem, hogy milyen víztisztításról lehet szó. Eszembe jutott, hogy a vizsga után cserélgettünk telefonszámokat pár osztálytárssal, talán onnan van valami?

16. hét

Egy új amerikai  társasjáték, a Robot Turtle ötlete annyira sikeres volt a Kickstarter nevű közösségi finanszírozási oldalon, hogy a támogatók a megcélzott 25 000 dollár helyett 631 ezret dobtak össze, írta nemrég a Digitalhungary.hu.  A játék különlegessége, hogy bár a hagyományos táblajátékokon alapul, már a hároméves gyerek is elsajátíthatja vele a programozás alapjait.