147. oldal - Bezzeganya

Szülés után elég gyorsan kezdtem újra menstruálni, pedig 15 hónapig szoptattam a fiam, mégis három hónap szünet után újra voltak „piros napok”.

Nem vagyok az általánosítás híve, de abban talán mind egyetérthetünk, hogy mikor először valamilyen intézménybe íratjuk gyermekünket, törekszünk arra, hogy az a bizonyos hely, ahová először kerül a családjától huzamosabb időre, napi több órára távol, családias atmoszférájú és nyugodt legyen. Sok gyerek számára az első ilyen hely az óvoda.

2. fejezet – A felderítés

Nem meglepő módon olyan kismama nyerte a Bezzeganya terhesnapló-író pályázatát, akinek bemutatkozó posztja nem szokványos: Bojszy korábbi rossz tapasztalatai miatt otthon szülést tervez. Már a bemutatkozó írása is hatalmasat durrant, több mint 200-an szavaztak rá, és közel 900 hozzászólás érkezett a poszt után. Szeretettel gratulálunk neki, és mindenkinek köszönjük a részvételt! Természetesen – ahogy korábban jeleztük – szívesen olvasunk mindenkitől a napló keretein kívül is. Jövő szerdától tehát Bojszy számol be terhességéről heti rendszerességgel.

Tízéves lányom szeme csúnyán begyulladt, reggelre bedagadt és olyan piros volt, amit a húsvéti nyúl is megirigyelt volna. Nosza, hívtam az Örs vezér téri gyermekszemészeti szakrendelőt. A telefonban az asszisztens közölte, hogy leghamarabb augusztusra(!!!) tud időpontot adni. Tessék?! Igen, jól hallottam, az előjegyzési naptár nyár végéig tele van. Kérdeztem, hogyan lehetséges ez, a válasz pedig az volt, hogy az egyik szemész szakorvos nyugdíjba ment, így egy szem orvos látja el öt kerület gyermekeit. Persze ha akut a probléma, akkor menjek oda egy órával a rendelési idő előtt, és várakozzak türelmesen, valamikor beszorítanak két előjegyzett beteg közé. Jobb esetben néhány óra alatt be is kerülünk.

Igen, rendben. Megkaptam, mindkettőt.  Sose bánd, olyan fogalmatlan az ember még ideát, ilyen drasztikusan lehet csak először, meg hát átmenni a fordított tükrön, amit álmodtam egyszer, amikor lehullik az ember árnyéka és tükörképe, az azért nem egyszerű.

Már az egészen kicsi gyerekeket is be lehet vonni a házimunkába: apró kezeikkel szívesen molyolnak a mosogatószivaccsal, portörlővel, és persze a legtöbben vonzódnak a vizes dolgokhoz, így a felmosásban is szívesen segítenek. Más kérdés, hogy általában a gyerekekkel való takarítási idő meghosszabbodik és esetleg extra munkával jár az újratakarítás. Van, amikor nem fér bele az időbe a pepecselés, ilyenkor jobb valamivel lekötni a gyereket, amíg mi végzünk a takarítással. Vannak olyan takarítási folyamatok, amelyek amúgy is veszélyesek a gyerekekre: ilyen például a forró gőzzel való takarítás és a vegyszerek használata.

Terhesnapló pályázatunk utolsó résztvevője visszalépett, így kialakult a végleges mezőny. Bár a vezető pozícióban lévő kismama igencsak elhúzott a többiektől, most még van lehetőség a szavazás eredményét befolyásolni. A nyolc versenyző írását itt olvashatjátok:

A húsvét elmúltával az előttünk álló héten újabb jeles napok közelednek. Az első a Költészet Napja, amiről mindeki tudja, hogy József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük, de azt talán kevesebben, hogy mindez 1964 óta van így. A Költészet Napja egyike azoknak az ünnepeknek, amikről azt tartjuk: a gyerek majd letudja az oviban, suliban és kész. Szerencsére egyre több helyen gondolják úgy, hogy érdemes erről a napról a családdal együtt is megemlékezni, méghozzá izgalmas, minden korosztályt megmozgató események formájában. Az idei kínálatból egy szombati programot emelnénk most ki.

Új sorozatunk olyan tárgyakról szól, amelyek ma már mindennapi életünk részei,  de valójában  pár évtizede vagy maximum 100-200 éve kísérnek bennünket. Az első rész egy szülőknek nagyon is ismerős tárgy: a babakocsi.

Két évvel ezelőtt már írtam egy cikket a gyermekvárás körüli gondolataimról, érzéseimről, de elkövettem azt a hibát, hogy belefolytam a kommentelésbe, ahol összemorzsoltak minket, mint hülyegyerek a csokis nápolyit. Akkor megígértem, hogy nem lesz folytatás, mert bármennyire is igyekeztem elkerülni, megbántódtam.

1987-et írunk. Tízéves vagyok ekkor. Apu egyik munkatársánál egy kis hullámos papagáj csivitel rám a kalitkából. Bedugom az ujjam, finoman megcsipkedi. Onnantól beindul a „nekem csípős papagáj kell” verkli, és nem múlik el nap, hogy ne könyörögnék anyuéknak. Hetekig-hónapokig kérlelem őket, de hiába. Közeleg a karácsony, melyre Rubik-kockát ígért a Jézuska. Ahogy a nagyszobába lépek, nem Rubik-kocka fogad, hanem egy csúcsos kalitka, benne egy szürke, bóbitás jószág néz rám kíváncsian. Örömömben elsírom magam. Vagy inkább zokogok a boldogságtól. Tízévesen egy nimfapapagáj boldog tulajdonosa lettem! Csurinak nevezzük el.

Az első kezelés előtt gondosan mérlegelve mindent, számolgatva, tervezgetve, egyeztetve a dokival arra jutottunk, nem tudni, hogyan fogok reagálni a gyógyszerekre és injekciókra, így ha igénylem, az első naptól kezdve táppénzre vesznek. Én meg úgy gondoltam igénylem, kellett a rákészülés lelkileg is, voltak elég vicces és rázós pillanatok. Annál is inkább, mert a munkahelyemen nem kifejezetten tolerálták azt, hogy minden második nap ellenőrző uh-ra, illetve egyszer laborvizsgálatra is volt meghívóm. Kicsit zokon is vették, amikor egy, az ország másik felébe szóló két napos, ott alvós utazási  tervezetnél szóvá tettem, hogy ugye nem gondolták végig ezt a dolgot, mármint, hogy nekem kell mennem. Az érzékenyebb, sztahanovista lelkületűek megnyugtatására, akik most fájdalmasan felszisszentek, szeretném elmondani, hogy abban a pillanatban, amikor megtudtam, hogy mikor kezdjük a kezelést, éppen csak visszaérve a munkahelyemre, szóban és írásban is jeleztem a dátumokat a főnökeim számára.

10. hét Amíg a fiam kicsi volt, még csecsemő, nem éreztem magam apának attól, hogy nekem kellett vele foglalkozni. Szerettem, gondoskodtam róla, nézegettem hosszú órákon át, de nem éreztem úgy, hogy az „enyém”. Aztán lassan elkezdett kommunikálni, láttam rajta, hogy kötődik hozzám. Emlékszem, volt egy pont, amikor először megmozdult bennem valami. Megijedt egy hirtelen zajtól és hozzám bújt. Akkor kezdett bennem kialakulni az apai érzés. Ahogy nőtt, egyre többet gügyögött, alakult az arca is, elkezdtem meglátni benne a saját vonásaimat. Amikor először mondta, hogy „apa”, akkor tudatosult bennem, hogy igen, ő az én fiam. Hirtelen jött a határtalan és önzetlen szeretet. Amennyire én látom, ez a nőknél máshogy működik. Náluk egyből „bekattan” valami, szinte rögtön anya üzemmódba kapcsolnak.

Első babánk egy vetélés után három hónappal fogant, ahogy szokták mondani, pont akkor, amikor már görcsösen nem akartunk semmit, hanem az életre bíztuk magunkat.

Az 1920-as évek végén voltak olyan területei az országnak, ahol a falvakban 40 százalék körül, a tanyákon pedig még ennél is magasabban, 50 százalék körül mozgott a csecsemőhalandóság. Az Országos Stefánia Szövetség (a mai védőnői hálózat elődje) megalakulása után az ország számos pontján védőintézeteket hozott létre. Azokon a településeken, ahol működött védőintézet, a csecsemőhalandóság drasztikusan csökkent. Törökszentmiklóson a védőintézet felállítását követően pár év alatt 12,6 százalékra, a körzetében lévő tanyákon pedig 26,3 százalékra sikerült visszaszorítani az újszülöttek halálozási arányát. A budapesti összesített adatok alapján 1920 és 1926 között a csecsemőhalandóság 18,1 százalékról 11,5 százalékra csökkent a védőintézeteknek köszönhetően.

Erre a hétre- hogy stílszerű legyek – húsvéti recepteket hoztam. Ezek az ételek tökéletesek az ünnepi vendégváráshoz, sőt, még egyes maradékok (sonka, tojás) utólagos hasznosítására is megfelelőek.

Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XXIII.

Terhesnapló pályázatunk utolsó előtti versenyzőjének bemutatkozását olvashatjátok alant. A többi versenyművet az alábbi linkeken lehet olvasni. Szavazni az Ajánlom gomb megnyomásával lehet (nem feltétel kommenttel megosztani).

Nem értem. Nem azt nem értem, hogy hogy történhet ilyen, hogy középiskolai felvételi zárása előtt szétizélik az egészet, két napot hagyva az "újratervezésre", nem azt nem értem, hogy "véletlenül" kimaradnak a magániskolák, hiába működnek normálisan és sikeresen, és hiába népszerűek a szakképzéseik, nem azt nem értem, hogy mindezt valami elképesztő kommunikációval az általános iskolák nyakába varrják, értesítenék már ők a szülőket és nyomozzák ők, melyik gyerek hova is adhatja be a felvételi kérelmét abban a hihetetlenül hosszú két napban, nem azt nem értem, hogy egy magániskola beszámolója alapján a "fiús" meg a "lányos" szakmák aránya kb.70-30%, előkelő helyre sorolva olyasmit, mint vájár, aminek nem csak azért nincs értelme, mert aligha lehet majd vele elhelyezkedni, hanem azért is, mert tanbánya nincs, "éles" helyre pedig az adott korosztály nem küldhető, nem, lehet velem vitatkozni, de az én véleményem az, ezek mind bele vannak ebbe a rendszerbe kódolva, a túlfizetett hülyék, józan ésszel logikátlannak tűnő, de valakiknek mégiscsak erősen előnyös, hideg fejjel kiszámolt lépések, ordító hozzá nem értés, kocsmai bölcselkedés szigorúan szakmai dolgokról, ez mind a rendszer önsajátja, engem NEM ez lep meg.

Programajánló a tavaszi szünetre (április 1-7.)

Ezekben a könyvekben annyi a közös, hogy mindet gyerekeknek szánták.  Mivel valamilyen módon rendszerbe akartam tenni őket, nem találtam mást, mint a méretüket – a legkisebbtől a szép kövér példányokig.

Isten áldja a szoptatást!

Vakmacska törött kézzel takarított, Tünde pedig gőzszűzként csodálkozott rá a masina tudományára. A Karcher SC1 mini gőztisztító készülékét teszteltük kétféle nézőpontból.

2014 a változás, a siker és a meggazdagodás éve, legalábbis a január elején megjelenő, nagy éves horoszkóp olvasása közben ez az érzés lengedezett körbe. A változások ideje végül nem váratott sokáig magára, főképp, ami a munkahelyemet illette. Az előzőekben kb. angyalként lefestett főnököm úgy döntött, ami neki sok az tényleg sok, így felmondott. Ez, a szokásjog alapján, sajnos maga után vonta azt is, hogy a másodhegedűst – esetünkben engem – is leváltják. Elbocsájtani nem tudtak, ellenben megkezdődött először csak a szurkálódás, amolyan konyhai kis hegyes késsel, hátha magamtól észbe kapok és továbbállok. Természetesen ez is nagy szerepet játszott a felbátorodásomban a vizsgálatok iránt, na, de nem abból a fából faragtak engem, hogy csak úgy feladjam. Miután azonban konstatáltam, hogy a helyzet szar és egyben reménytelennek is tűnik, gondoltam a lehetőség még adott, a vizsgálatokon addig kéne túlesni.

Annyit gondolkoztam rajta, hogy valamelyik online felületen megírjam a történetem, neadjisten kismamablogot és/vagy kisbabanaplót indítsak. De aztán szétnéztem az izé.blog, és testvérei oldalakon. Kismamablog. Még egy. Ugyan minek? Na meg aztán ki olvassa el? Valaki véletlenül esetleg. De nem a Bezzeganyások, akik nyilván nem véletlenül vagyunk itt. Szóval azt hiszem, hogy één vagyok az, akit kerestek. Gondolom, minden jelentkező ezt írja, de én tényleg. Egy, a bemutatkozáshoz hasonló írásbeli monológ következik.

9. hét Arra az esetre, ha lányos apa (is) leszek, már el is kezdem vásárolni a baseballütőket. Érdekes, mennyire más érzéseket vált ki belőlem, ha a fiamra és a lehetséges lányaimra gondolok. A fiammal azon kívül, hogy természetesen az apjaként viselkedem, mégis van köztünk egy bizonyos haversági viszony is. Már most összekacsintunk, ha meglátunk egy szép kislányt (én csak bátorítóan kacsintok, még mielőtt félreértené valaki), és nem hogy nem bosszant a gondolat, hogy egyszer csajozni fog, hanem még büszke is vagyok rá. Azon is jókat mulatok, hogy máris ezer meg egy szerelme van, és abban is biztos vagyok, hogy még óvszert is osztogatok majd neki, mondván, hogy menjen és éljen. Nem fogok álmatlanul fetrengeni a plafont bámulva, ha elmegy bulizni, és ha nem alszik itthon, nem rágom tövig a körmeimet. Bezzeg ha az ikrek lányok, a születésük napjától fogva máshogy fogok hozzájuk viszonyulni. Az én lányaimra ne kacsintgasson senki! Ha hazaállítanak egy sráccal, szerencsétlen gyerek olyan vizsgáztatásnak lesz alávetve, hogy keresztbe fog állni a szeme a végére, ráadásul ha csak egy ujjal is hozzányúl valamelyikhez, megkergetem. Ha a csajok elég idősek lesznek ahhoz, hogy elmenjenek valahova éjszaka (szívem szerint ez sosem történne meg), a konyhában ülve fogok malmozni, míg haza nem érnek. 18 éves korukig erényöv lesz rajtuk és egyébként is, legszívesebben apácának adnám őket.

Öt évvel ezelőtt leírtam már egyszer az első szülésem történetét. Kaptam hideget-meleget, de ettől függetlenül megosztom veletek második történetemet is.

Már nem övezi akkora dicsfény a házasságkötés napját, mint régebben. Ugyan egyre kevesebb nő képzeli el életét tündérmesének a fehér lovon érkező herceg mellett, a szépségkultusz, a fehérben tündöklő, karcsú, gyönyörű menyasszony iránti igény gyakran még őket is rabul ejti. A szolgáltatók ezer és egy hasznos vagy haszontalan lehetőséget kínálnak a nagy napra, a szervezés oroszlánrésze többnyire a menyasszonyra hárul és emellett még magával is foglalkoznia kell. Mert azt várják tőle, hogy az esküvő napján a legjobb formáját hozza.