147. oldal - Bezzeganya

Idén először jelentünk meg a Gyerek Szigeten résztvevőként, saját programhelyszínnel. Az volt a célunk, hogy minél több olvasót megismerhessünk személyesen is, és a most megjelent Szüléstörténetek könyvből is vittünk ki, hogy kézbe lehessen venni, bele lehessen lapozni. Bár iszonyú volt a hőség, sokan keresték fel sátrunkat, ahol beszélgettünk szülésről, körülményekről, egyéb témákról – a gyerekek közben színezhettek mellettünk.

Ez nem egészen igaz persze, mert ők is számolják már a napokat, de ha valaki tuti megkönnyebbül, ha némi pauza áll be az intézményesítésben, az én leszek.

Az első kánikulai hétvége és a nyári szünet kapujában állunk. Ha tehetitek, irány a Balaton, a Velencei-tó vagy a Tisza-tó, de ha a városban maradtok, akkor is van pár ötletünk, hogyan töltsétek meg családi programokkal a hétvégét.

Évről évre egyre többen vagytok, akik posztokat írtok különböző témákban, így téve hozzá a Bezzeganya tartalmához, és segítve több ezer olvasó mindennapjait (amit ezúton is köszönünk). Szeretnénk valamit mi is adni nektek, kedves olvasószerzők, ezért alkotói pályázatra hívunk titeket.

Jelenleg így néz ki a nappalink - jó, mi? Kicsit kibillentem a Zen-ből, amikor a generálosunk kijelentette, hogy most úgy másfél hétig másik munkával fognak foglalkozni, mert az sürgős lett. Ahajjjó. Úgyhogy július elejére - amikorra már szerettük volna, ha legalább pakolható az egyik szoba, és nem anyáméknál kell parkoltatnunk az összes holminkat - örülünk, ha a padlószigetelés utolsó rétegét lerakják, és két hétre rá (ennyi idő alatt szárad meg egészen biztosan) felpörgethetjük az eseményeket. Nagyon nem aggódunk, mert szeptemberre mindenképp be tudunk költözni, de jó lenne azért egy hónapig szokni a környezetet szülés előtt. Na meg az augusztusomat úgy tervez(t)em, hogy bútorokat fogok gyártani, és ezt jó lenne helyben megtenni.

„Melyik kislányod született dongalábbal?”

Az előzmény, melynek hatására született ez a poszt: Amiért nem működik a mai korban a gyermeknevelés 1. Félünk a gyerekeinktől. Van egy módszer, amit „bögre-tesztnek” nevezek – a szituáció az, hogy egy szülő egy bögre tejet ad a gyerekének reggel. Nézzük meg, mi történik akkor, ha a gyerek azt mondja, hogy „a rózsaszínből kérem, nem a kékből!”, miközben az anya már kiöntötte a tejet a kékbe. Leggyakrabban ilyenkor az anya elfehéredik és rohan a kért bögréért, mielőtt a gyerek elkezdene hisztizni. Hiba! Mitől félsz, anya? Ki itt a főnök igazából? Hadd hisztizzen, hagyd rá és kész. De az Isten szerelmére, ne fáradozz külön csak azért, hogy a kedvébe járj – annál inkább gondolj arra, hogy ez megtaníttatja vele azt a leckét, hogy egy kis hisztiért még nem fog bármit megkapni, ami csak eszébe jut.

Akinek a családjában fordult már elő rotavírus fertőzés, az általában nem sokat gondolkozik azon, hogy a következő gyermeket meg akarja-e védeni a betegségtől. Horrorsztorikat lehet hallani fürdőszobakövön fekvő családtagokról, akiket szó szerint leterített a rotavírus. De valóban ilyen veszélyes ez a fertőzés? Mielőtt szakmai szempontok alapján ismertetnénk a betegséget, titeket kérdezünk: mi a tapasztalatotok, véleményetek a rotavírussal kapcsolatban? Rövid kérdőívünkben arra keressük a választ, hogy szerintetek mennyire kell komolyan venni a fertőzést, átestetek-e rajta, és mit gondoltok a megelőzésről. Kommentben várjuk azok történeteit, tapasztalatait, akik túlestek a rota-fertőzésen.

A csecsemők mesterséges táplálása nem újkeletű dolog, már az ókorban is ismert volt, a pompei ásatások során több gyermekszarkofágban találtak szopóedényeket. Az edények a női mell formáját utánozták, magasságuk kb. 10 cm, szélességük pedig 8 cm körül volt, leggyakrabban agyagból készültek, de Aquincum-ban üvegből fúvott palackok is előkerültek. A patríciusok körében elterjedt szokás volt, hogy fiatal rabszolgaanyát fogadtak a házukba szoptatós dajkának. A plebejus anyák is gyakran áruba bocsátották fölösleges tejüket, a Forum olitorium-on csoportokba tömörülve, tulajdonképpen egy ókori „tejpiacon” pénzért tápláltak idegen gyermekeket.

Azt mondják, minden szülés más. Nos, ez rám hatványozottan igaz. A legfőbb különbség az volt, hogy az első babám halva született a 7. hónapban, a második viszont a 42. héten egészségesen. No, de ne szaladjunk ennyire előre...

„Menjen be a fürdőszobába és a nevünkben köpje szembe magát. Megérdemli.” - Ez a pár sor csengett hetekig a fülemben, mielőtt a félévi bizonyítvány kézhezvétele előtt végül mégiscsak elbúcsúztam a fiam régi osztályfőnökétől és elküldtem újévi jókívánságaimat egy néhány soros emailben.

4. fejezet

A szülés okozta fájdalmat már régóta próbálják csillapítani. A jelenlegi legismertebb fájdalomcsillapító módszer az epidurális fájdalomcsillapítás, mely megfelelően adagolva segítheti és elviselhetőbbé teheti a szülést. De mi is történik az epidurális fájdalomcsillapítás során? Dr. Vasvári Barbara részlegvezető aneszteziológus főorvos segített összefoglalni a módszer lényegét.

Szombaton egy kozmetikai cég szervez egész napos családi programot, közös sétát, tanácsadást, felnőtt- és gyerekkoncerteket a mellrák ellen a Széchenyi István téren. A közös séta (3,7 km) 13.30-kor indul a Lánchídtól.

Mindenki hallott, olvasott az elmúlt napokban arról az esetről, mikor egy szoptatós anyukát kiküldtek egy Mekiből. Az, hogy erről, meg a nyilvános szoptatásról – meg az ezt követő tüntetésről – mi a véleményem, lényegtelen, mert ennyi cikk, hozzászólás, panasz után már a könyökömön folyik ki, nem érdekel, hogy ki hol eteti, itatja szerelme gyümölcsét, bár azért tény, engem is hozott már kínos helyzetbe szoptatós anya, mikor se szó, se beszéd, a gyerek egyetlen szusszanására, mindenféle takarás, elfordulás nélkül zavartanul előkapta a mellét. Erre állítólag a helyes reakció az, hogy forduljak el, hát nem tudom, szerintem nem a körülötte lévő tíz embernek kell elfordulni, hanem neki, de lehet, hogy magamra maradok a véleményemmel. Na, de, mint mondtam, eszemben sincs tovább ragozni ezt a témát. Valami viszont nekem is felzaklatta anyai szívemet.

Ha azt gondoltátok, hogy a gyereknapi hétvége után otthon kell unatkoznotok, akkor nagyot tévedtetek, mert Budapesten és környékén június elején is egymást érik a jobbnál jobb családi programok.

A hétvégén indul a négy hétvégén át tartó Gyerek Sziget a Hajógyári szigeten, melyen idén először a Bezzeganya saját sátorban várja a látogatókat. Találkozhattok velünk a 86. Ünnepi Könyvhéten is, ahol péntek este 6-kor az Agave könyvek standjánál mutatjuk be a Bezzeganya első könyvét, a Szüléstörténeteket.

24. hét

Az [origo] készített egy összefoglalót arról, hogy mennyibe kerülnek a nyári táborok. Ennek kapcsán összeállítottunk egy mini kérdőívet, melyet ha kitöltötök, kiderül, hogy az átlag magyar szülő mennyit fizet idén a gyereke(k) táboroztatására.

A múlt heti poszt kapcsán egy kis helyzetbeszámoló madárfrontról. A négyből három sajnos elpusztult, azt hiszem, az ismételt rossz idő miatt kihűltek szegények. Viszont a negyediket nagyon megsajnáltam, illetve teljesen lelki válságba estem, hogy kinyírtam három madarat, mert elfelejtettem melegen tartani őket (pedig a fészküket bevittem a házba és betakartam, hogy ne érje a hideg). Akkor este, kb. négy órán keresztül néhány percenként próbáltam kajával elkevert vizet adni neki fecskendővel és persze bedugtam egy olvasólámpa alá, hogy melegítse. Éjfélre már képes volt egy kis falatot enni, hajnali ötkor pedig az éktelen csipogására ébredtem, veszettül követelte a kaját. Azóta csórikám már egészen kitollasodott, a szárnya gyönyörű, már csak a kis segge csupasz foltokban. Jövő héten talán el is repül.

Mit jelentett neked az osztályod? Ezzel az egyszerű kérdéssel kezdődött az egész. Emlékek törtek fel, és sajnos nem pozitívak. Az általános iskolás időszakomra mai napig nem tudok jó szívvel visszaemlékezni. Felsőben szinte évente új osztályfőnökünk volt, akik így nem igazán ismertek meg minket, és nem is tudták irányítani az osztályt vagy jó közösséget kialakítani. Ötödik-hatodikban még csak a lányok közül ketten-hárman kezdtek piszkálni. A szüleimnek ez anyagilag nem volt túl jó időszaka, ezért nem igazán voltak márkás ruháim. Anyukám sohasem volt az a kifejezetten nőies nő, és főleg nem tudta, hogy a korombeli lányok milyen ruhákban járnak, szóval ez elég volt, hogy kilógjak és indokot szolgáltassak a bántásra.  Ez még nem volt olyan vészes, próbáltam meghúzni magam és észrevétlenül létezni, de az önbizalmam rendesen megsínylette a helyzetet.

Kislányom több mint hatéves koráig minden éjjel bepisilt. Kétéves kora körül lett szobatiszta és nappal nem is volt semmi gond, még az ebéd utáni alváskor sem. Mivel az apukája is küzdött ezzel a problémával, kisiskolás koráig ágybavizelt éjjel, és azt hallottam, hogy ez a dolog nagy mértékben öröklődő lehet, ezért a gyerekorvosunktól kértem segítséget, hogy merre induljunk, mit tehetünk. Ő türelemre intett, így a védőnőnkhöz fordultam, hogy ki foglalkozik ilyen problémájú gyerekekkel.

Sokszor esik szó arról, hogy tévézzenek-e a gyerekek, ha igen, mikortól, mit és mennyit. Bevallom őszintén, az enyémek a sajátos életkörülményeink okán válogatatlanul, vagy majdnem válogatatlanul és sokat vannak a tévé képernyője előtt. Leginkább a sport- és egy gyerekcsatorna fut nálunk napi szinten, ha összeszámolom, bizony több órát. Éppen ezért hatott rám nagyon, mikor ez a tanulmány elém került. Semmiképpen sem gondoltam, hogy a reklámok ártanak a gyerekeknek. Sőt. Inkább effélét lásson, mint erőszakosságtól hemzsegő rajzfilmet. Gondoltam eddig. Már nem így gondolom.

Egyke gyerek vagyok, sosem volt kisbaba a közelemben. Nem is voltam igazán odáig értük. Nem értettem, az embereket mitől látják őket annyira cukinak... Gyermekként és tiniként úgy gondoltam, nekem ugyan nem kell gyerek! Aztán ahogy elhagytam a 25-öt, egyre inkább úgy éreztem, mégiscsak jó volna, ha nekem is lenne. Nosza rajta, ötévnyi együttélés és két év házasság után belevágtunk. Nem is kellett sokat várni, a következő hónapban már nem jött meg.

Szomorú hírt kell megosztanunk veletek. A hétfőnként megjelenő Apanapló sorozatunk sajnos nem fog folytatódni. A sors kegyetlen: a második ikerterhesség is tragédiával végződött, a babák sajnos elmentek. :( Őszinte részvétünk a családnak.

Háromgyermekes édesanyaként számomra a legnagyobb felismerés a témában megjelenő kommentek olvasását követően az volt, hogy bár hatalmas felháborodást vált ki úgy a férfiak, mint a nők (ez a legsajnálatosabb) nagy tömegéből a nyilvános szoptatás témája, ennek ellenére magával a jelenséggel igen ritkán találkoznak. Vagy ha találkoznak is, nem ismerik fel.

Részlet az Álomszövő Pendula című könyvből

Remélhetőleg a hétvégétől nyáriasra fordul az idő, és végre lehet szabadtéri programokat csinálni, kirándulni. Ennek örömére úgy gondoltam, hogy most egy képzeletbeli piknik menüsorát fogom elhozni nektek. Igyekeztem többféle jellegű ételt összepárosítani, így került a válogatásba vegáknak megfelelő fogás, de a húsimádóknak is szerettem volna kedvezni, ezért egy egybesült húst is hoztam. A vállalkozó kedvűek maguk is elkészíthetik a ciabattát a hús mellé, de lesz saláta is, és természetesen sütemény is. Arra is törekedtem, hogy olyan ételeket válasszak, amelyek előre elkészíthetők, könnyen szállíthatók, és komoly hűtést nem igényelnek. Ha van hűtőtáska, akkor természetesen bele lehet tenni a húst és a salátát, de ha jól időzítünk, a megfelelő helyszín megközelítése alatt ezek az otthon behűtött ételek pont fogyasztási hőmérsékletre melegednek fel, és azonnal fogyaszthatók.

A száraz adatok: 13 éves nagylány, 10 éves nagyfiú, 26 hetes várandós: 44 éves… Normális!? Emlékezetes marad 2014 szilvesztere. Nagy bevásárlás az esti partira: púposra pakolt bevásárlókocsi, száguldás hazafele, hogy kora estére megsüljön a sok-sok finomság, hopp: közben beugrik: elmaradt a fogkrém, irány egy közeli illatszer. Fogkrémkeresés közben szem megakad a terhességi teszten. Bár soha sem lehetett a ciklusomhoz naptárt igazítani, beugrik: azért decemberben ez a dolog nem lepett meg. Na persze simán lehet ez egy kissé korai menopauza. Na, mindegy: a teszt a kosárban landol, hazateperés, hússütés, salátakészítés stb… Imádott mozaikcsaládom gyerkőcei: lányom és párom fia felajzva száguldoznak harmadik emeleti mini birodalmunkban: elvégre este buli lesz! Szólít a szükség, eszembe jut a teszt: mondom magamban: milyen jó poén lenne, ha épp szilveszter napján kiderülne: várandós vagyok. Aztán egy perc múlva sápadtan kioldalgás lakásunk legkisebb zugából: most kicsit elbújnék valahova…