Semmire nincs szükség a szülésnél az anyán kívül

Úgy tűnik, hogy sikerül betartani az „a 36. hét betöltésével már otthon szeretnék lenni” tervet. Nem, nem lesz kész a ház, még körülbelül karácsonyig rendezkedni fogunk, de az alapvető dolgok meglesznek mind az élethez, mind a szüléshez. Paráztam egyik nap egy sort a Bábánknak, hogy „demileszhanemleszezazamaz”, de egy nyugodt mosollyal annyit mondott:

„Végső soron semmi másra nincs szükség a szüléshez az anya jelenlétén kívül”.

Végül is...

Azért a héten a tettek mezejére lépek, és megveszem a kis listámon szereplő holmikat, kiegészülve pár egyéb dologgal, amiket a - szintén ezen a héten összecsomagolni tervezett – kórházi csomagba teszek be. Ez utóbbinak a gyenge pontja, hogy fogalmam sincs, hogy hol vannak a kisruháink. Pedig még pár hónapja is vettem néhány body-t, és feljegyzés nélkül elpakoltam. Naggyonüggyes. Bár így jobban belegondolva hálóruhám sincsen. Na, jó, lehet, hogy a kórházi cókmók nem lesz meg a héten.

Közben nagyon izgulok, mivel a bátyámnak szombaton bekötik a fejét. Nem vagyok az a nagy öltözködős típus, sőt, kifejezetten sóher vagyok, ha ruhavásárlásról van szó, de most az egyik barátnőmtől kaptam egy fülest egy varrónő-tanulóról, aki verhetetlenül jó áron varr mindenfélét. Így ahelyett, hogy butikban vennék valami kínait túldrágán, a töredékéért készíttetek egy olyan ruhát, ami pont addig ér, ahogy el tudom fogadni magam. Azért mégiscsak a bátyám esküvője, na! Megérdemel ennyit! Már csak egy jól tartó harisnyát kéne beszereznem, mert ma három helyről hajtottak el. Úgy tűnik, túl nagy igény a testszínű kismamaharisnya.

Múlt héten meglátogattam a régi védő nénit, beszélgettünk fél órát. Igencsak megörült, amikor megtudta, hogy ki kísér minket, mint kiderült, pár éve együtt koptatták az iskolapadot egy továbbképzésen. Szívhang hallgatóval megerősítette a gyanúmat, hogy fejvégű lett a kis Drága, így már csak úgy is kéne tartani. Végezetül írtunk egy papírt, miszerint várhatóan augusztus második felétől leszek csak Veresegyházon, és majd én fogom felkeresni a körzeti védőnőt – így mindenki védve van. Elköszönésnél azért hozzátette, hogy bármi van, hívjam nyugodtan. Pótolhatatlan egy ilyen szakember.

Borka pedig egy imádnivaló szörnyeteg. Amellett, hogy cukimuki, állandóan puszilgat, ölelget, néz rám a szeretettel túlcsordult szemeivel, a pocakomra hajtja a fejét, „babababa” mondja; meglegyintette a dackorszak előszele. Minden pelenkázás előtt végig kell kergetni a házon (hiába tudja nagyon jól a „pelenka fürdőszoba” szóösszetétel jelentését), indulás előtt az ötszáz négyzetméteres kertben kell végighajtani, hogy beültethessem a babakocsiba, és az étkezéseink kaotikusak. Az hagyján, hogy hiába esszük ugyanazt, neki az enyém kell, de ma reggel úgy borította rám a kávémat, hogy a bugyimat is le kellett cserélnem, majd ebédnél a fokhagymás olívaolaj mellkasába dörzsölése után szükségét érezte a gyümölcssavas hámlasztásnak is, így a nektarint szétmorzsolta a tenyerei közt, és az arcára-hajára kente. Én pedig nagyon nehezen tudok olyan türelmesnek maradni, mint ahogy azt ideálisnak vélem. Többnyire inkább nevetek, de néha muszáj pár mély levegővétel erejéig elvonulnom egy másik helyiségbe, hogy ne kiabálás legyen belőle. Amikor alszik, akkor viszont menthetetlenül szerelmes vagyok belé.

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos taratalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?