Nem cserélném tápszerre a szoptatást

Van egy most 12 hetes kisfiam, és jövő héten vége a gyesemnek. Nem eszik azért annyira forrón a dolgokat, mert a munkáltatómmal meg tudtam egyezni még néhány hónap fizetetlen szabadságban, de igencsak nyakunkon a Kicsi intézményesítése. A tervek szerint 2-3 napra megy majd januártól. Októberben, 4,5 hónapos korában kezdjük a beszoktatást rövid időtartamokkal (kétszer fél nap valószínű), aztán ezekből építkezünk. Azért választottam ilyen hosszú beszoktatást, mert a nagyfiammal, aki 6 hónapos korban kezdett, de csak egy hónapja volt beszokni, igencsak megszenvedtük ezt az időszakot (még a szeparációs szorongás megkezdése előtt szeretném, ha megismerné a gondozóit a gyerek.

A dilemma a következő: gyermekélelmezés a téma. A bölcsi a házunktól 35 kilométerre található, a munkahelyem közvetlen közelében. Amikor dolgozom, ahogy a nagyobb fiam esetében is, terveim szerint ebédidőben kimegyek majd megszoptatni a gyerkőcöt. Na, jó, eleinte valószínűleg napi kétszer megyek majd, de ez majd adja magát.

Az a terv azonban, hogy amíg itthon vagyok, addig a Kicsi azokon a napokon megy beszokni a bölcsibe, amikor a Nagy itthon van velem. Így tudok vele is egy kis időt kettesben tölteni. Viszont így eleinte egy, később valószínűleg több étkezést a gyereknek a bölcsiben kellene elköltenie. Es itt kezdtem el töprengeni, hogyan is kéne, mert ezen kívül is közbejöhet olyan helyzet, akár a nagyobbal valami, hogy nem vagyok kéznél éppen 2,5-3 óránként. A fejés, mint első megoldás adja magát, a gyerek elfogadja az anyatejet cumisüvegből (a fagyasztottat nem). Csak hát én az a szerencsés vagyok, akinek a szoptatás jól megy, a fejés viszont nem. Ha belegondolok, hogy 200+ ml tejjel kéne otthagyni a gyereket biztos ami biztos minden alkalommal, erős kétségek kezdenek gyötörni. Úgyhogy kell egy B terv (nekem mindig kell egy B terv egyébként).

Nem akarok a gyereknek tápszert adni cumisüvegből, mert (lehet röhögni) félek, hogy utána nem akar majd anyatejet. Mégmielőtt… nekem minden teljesen megfelelne, nem gondolom, hogy a gyerek a táptól kevesebb lenne vagy ilyesmi, de nálunk a szoptatás szerencsére egyszerűen és jó meg, így pl. az éjszakai nyugalmat (tudniillik, hogy a „gyerek ébred, átmegyek, mellre csapom, vissza az ágyba, és tíz perc múlva alszunk tovább”) nem szívesen cserélném fel a „gyerek ébred, felordítja a tesóját, amíg elkészítem a kajáját, mindkét gyereket visszaaltatjuk, és ha még maradt valami az éjszakából, mi is alszunk egy kicsit” műsorra.

Emiatt a tápszer cumisüvegből megoldást szeretném elkerülni, de ez adta az ötletet: négy hónapos kor után már kaphat a baba rizspépet, amit készíthetnénk tápszerrel, és kaphatná kanállal tányérból. Így kap annyi tápanyagot, ami tényleg kell neki (ezért nem gyümölcsökben gondolkozom, mert négy hónaposan egy-két étkezést gyümölccsel kiváltani nem tűnik életszerűnek), de mégiscsak más jellege lenne az ilyen étkezésnek, mint az anyatejesnek. Most eltekintve attól, hogy a gondozók emiatt valószínűleg nem nagyon fognak szeretni, abban biztos vagyok, hogy partnerek lennének benne, érdekelne, hogy valakinek van-e ilyen típusú „hozzátáplálással” vagy nevezhetjük tápszerezésnek is tapasztalata.

Hollandrémület