149. oldal - Bezzeganya

Az 1700-as évek végén járunk. A művelt magyar asszonyok többnyire külföldi alkotók műveit olvassák. Lassan, de biztosan a nők helyet kérnek az irodalmi életben, mint olvasóközönség és mint alkotó. A 17. századi nőírókkal ellentétben a 18. századi költőnők a kegyességi irodalomtól és herbáriumoktól a mindennapi élet felé fordultak. Jóval több személyes hangvételű költemény született. Korábban, Zay Anna, Petrőczy Kata Szidónia vagy Csáky Krisztina idejében nem váltott ki vitát csekély számú nőírónk munkássága, inkább dicsőségnek számított, ha a művelt nemesasszony jeleskedett a versírásban. Nyugat-Európa után Magyarországon szintén figyelni kezdtek a nők politikai jogaira. A nőnevelés fontos kérdéssé vált, hiszen a nők kiművelése biztosíthatta a felnövekvő nemzedék megfelelő kulturális nevelését. A 18. századi irodalom alkotói a nőírók feladatának tekintették a magyar nyelv ápolását. Jócskán akadtak támogatóik, Tsutor János versben dicsérte a hazafias feladatokat ellátó írónőket:

Előzmények itt.

Bár még van idő a jelentkezési határidő végéig, felhívásunkra már így is jó pár írás érkezett. Hogy ne egyszerre borítsuk a nyakatokba a sok bemutatkozást, egyesével posztoljuk a pályázatokat. Szavazni az írások alatti Ajánlom gombbal lehet (így mindenki egyszer szavazhat). (Miután az összes bemutatkozás megjelenik, írunk majd egy összefoglalót, melyben az összes írás linkje megjelenik majd.) Az előző bemutatkozás itt olvasható. Március 15-ig pedig még lehet küldeni írásokat.

4. (6.) hét

Szerencsére én a föld felett lebegő, üdvözült mosollyal az arcán járkáló kismama típusba tartoztam. Nagyon élveztem a terhesség minden pillanatát, ennek megfelelően teljesen kiegyensúlyozott, boldog és büszke voltam.  A szüléstől soha nem féltem, nem is igazán foglalkoztatott a dolog, annak ellenére, hogy tudtam, az lesz a terhességem vége.

A nemrég megjelent lombiknaplós cikkre szeretnék reagálni. Először is valóban körberöhögik az embert 22 évesen, akár állami rendelőbe, akár magánorvoshoz jár, hiszen még fiatal, mondják, ráér még. Velünk is hasonló dolog történt annyi különbséggel, hogy mi amikor az első vizsgálatokra jártunk, túl voltunk a harmincadik életévünkön. Nem szeretnék regényeket írni arról, hogy milyen rossz tapasztalataim voltak azzal kapcsolatban, hogyan beszélnek, bánnak az emberrel egy ilyen helyzetben.

(részlet)

Tavalyi nagy vihart kavart posztom óta nem jártam az Operaházban és csatolt intézményeiben, mivel az eset és a panaszomra kapott reakciók nagyon elkedvetlenítettek. A közelmúltban viszont kaptam cafeteriás kultúrautalványt, így gondoltam, körbenézek, hová mehetnénk belőle. Végül ellenérzéseim leküzdése után felmerészkedtem az Operaház honlapjára, és olyasmit láttam, amit gondoltam, megosztok veletek.

Tudtátok? Albánia a bunkerek, a Mercedesek (elnézést, albánul Benzek), az autómosók, a benzinkutak és a menyasszonyi ruhakölcsönzők hazája. Ez a sztereotípia azonban már csak részben igaz, mert a bunkerek megfogyatkoztak: a valahai 750.000-ből ma már csak töredéke található, a Mercedesek is „kihalófélben”, átveszik a helyüket egyéb márkák, de az autómosók még megvannak, benzinkutak is tömkelegével, és természetesen a menyasszonyi ruhakölcsönzők is. Ugyanis ebben az országban a házasságkötésnek nagyobb jelentősége van, mint a születésnek és a halálnak, ezért megadják a módját. Ez egy családcentrikus ország, és ők azt vallják, hogy születni egyedül születik az ember, és a másvilágra is egyedül megyünk. A házasság viszont nem egy ember, hanem egy új család születéséről szól.

Bár még bőven van idő a jelentkezési határidő végéig, felhívásunkra már így is jó pár írás érkezett. Hogy ne egyszerre borítsuk a nyakatokba a sok bemutatkozást, már most elkezdjük egyesével posztolni a pályázatokat. Szavazni az írások alatti Ajánlom gombbal lehet (így mindenki egyszer szavazhat). (Miután az összes bemutatkozás megjelenik, írunk majd egy összefoglalót, melyben az összes írás linkje megjelenik majd.) Március 15-ig pedig még lehet küldeni írásokat. Fogadjátok szeretettel az első művet.

Aktív olvasó és kevéssé aktív hozzászóló vagyok, írást pedig sose küldtem még. Most azonban olyasmi történt velem, amit minél több fórumon szeretnék megosztani, mások okulására. Külön iróniája a dolognak, hogy a Bezzeganyára Panama nickkel regisztráltam (Janosch aranyos meséje nyomán), most pedig egy csalásról – panamáról – írok.

Interjú Tamás Zsuzsával, a Mesék a Teljességhez alkotójával.

37. hét (na, jó, most már hagyjatok békén. Három hetem van?? CSAK?! Kérhetnék halasztást? Nem kéne sok, csak egy félév. Esküszöm, addig mindent megtanulok. Basszus, basszus!)

Ez a fogas kérdés már régóta foglalkoztat minket. Tizenkét éves lányom szájában két apró, ám lassanként egyre nagyobbra növő „lyuk” kapcsán az iskolai keretek között meglátogatott két fogorvos két különböző választ adott. Az egyik azt mondta, nincs vele teendő, mert a tejfog hamarosan úgyis kiesik. A másik szerint viszont be kellene tömni. De minek betömni, ha úgyis kiesik?

Közkívánatra elindítottuk a meddőség témájával, a teherbe esés nehézségeivel foglalkozó új sorozatunkat, melyben absz nevű olvasónk számol be hétről hétre részletesen arról, mi mindent tett meg az elmúlt négy és fél évben azért, hogy édesanya lehessen.

A legszegényebbek gyermekeként született és a leggazdagabbak között halt meg. Tragédiák szegélyezték életútját, sokszor csak a morfin segített, hogy megkapaszkodjon ebben a világban. De végig erős volt, kreatív és elegáns. A világ legnagyobb divatházának megteremtője bonyolult, karizmatikus asszony volt. Cinizmusáért, antiszemita megjegyzéseiért pontosan annyira lehet gyűlölni a nácikkal kollaboráló Chanelt, mint amennyire szeretni lehet benne az emancipált nőt, a harcost, aki az elvesztett csata után is felállt és megnyerte a háborút.

Fogadjátok szeretettel legújabb sorozatunkat, az Apanaplót, melyben hétről hétre egy kispapa meséli el a párja terhességével kapcsolatos eseményeket.

Aki már végképp nem tudja visszatartani a dühét, itt kiadhatja. Olvasás csak saját felelősségre.

Előzmények

Igen, tudom, közhelyszámba megy már, hogy a szülők közötti viszony gyakran kárát látja a gyermek érkezésének, de nem gondoltam, hogy ez így fog minket érinteni. Párommal bő tíz éve vagyunk együtt, ennyi év után már nyilván alábbhagyott a kamaszkori zsongás, és néha kissé olaszosan vitatkozva élünk, azért jól megvagyunk.

Az ablakon túl tombol a vihar. A szél fújja a leveleket, és felhőkkel takarja el a holdat. Így jól lehet majd aludni, gondolja Marci a lovagvárában kuckózva. Csak a feje lóg ki a takaró alól. Kikandikál a fehér párnák közül.

Mostanában az ismerőseim között igencsak dúl az influenza, illetve minden olyan megbetegedés, ami orrfolyással, köhögéssel jár. Amíg nincs komolyabb baj, mi általában népi gyógymódokat vetünk be, legtöbbször fokhagymával, erős paprikával, gyömbérrel kúráljuk magunkat. Ez általában segít, néha viszont nem, ilyenkor meglátogatjuk az orvost.

Három cikk jelent már meg itt rólunk, amikben amellett, hogy megismerhettétek Zoét,  majd a most már fél éves fiunkat, Noelt, jeleztük, hogy a magyarországi SMA csoportért bármit megteszünk. Neveket nem írok, nem írhatok még, de jelezném, hogy a most megjelent cikk minden adata sajnos valós. Információink szerint az Országos Környezet-egészségügyi Intézet 2015. március 1-től összevonásra kerül két másik országos intézettel, amely létszám-leépítéssel jár együtt – s ennek áldozatává válik a Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztály. Amennyiben ez az osztály megszűnik, az országban egyedüli laboratóriumként nyújtott genetikai diagnosztikai tevékenységek hosszú időre felfüggesztődnek, a betegek, gyermeket váró anyák ellátás nélkül maradnak, amelynek súlyos következményei lesznek, például az érintett családokban újabb DMD ill. SMA betegségben szenvedő gyermekek születhetnek.

Tegnap futótűzként terjedt el a neten: egész városok költségvetését, kisemberek megtakarításait is magával rántotta egyelőre a Buda-Cash bedőlése, mivel az MNB a csoporthoz tartozó bankok működését is kockázatosnak ítélte, és maximum 60 ezer Ft-ot enged kivenni az egyébként legálisan ott tartott pénzből – ami tehát nem tőzsdei számlán, értékpapírban volt, hanem egyszerű bankszámlapénzből. A kialakult helyzetről itt és itt (meg máshol, pl. itt) lehet bővebben olvasni.

Elég későn jött szembe a Nagybetűs Igazi, majdnem 33 voltam, amikor rám talált. Persze minden relatív, igazából örüljek, hogy van Nagybetűs Igazi, aki tényleg nagyon szép és jó. Már csak egy kisbaba hiányozna hozzá…

Előbb-utóbb beleértek a kölkök abba a korba, amiben már nem vagytok korotoknál fogva viszonylag immunisak. Nem, hiába mondjátok már három éve hogy az X meg az Y, hiszen látható, meg hogy a Z, belétek, vagy fordítva, én még látom, hogy hálisten ez még nem az.  De nemsokára már akár lehet is, és nem tudom, megkérdezitek-e, hogy milyen, és azt sem, hogy el tudom-e mondani.

36. hét

Egy kicsit tartottam ettől a vetítéstől. Akinek van két 14 éven aluli gyereke, az sejtheti, miféle rémségeket akarnak néha megetetni a gyerekekkel különféle „mesecsatornának” becézett valamik, amik az animált B kategóriás horrort is mesének címkézik olykor, erre leginkább akkor jövünk rá, amikor a fürdőszobába kivonulva csak a hangokat halljuk. A Shaun, a bárányt azonban lényegében az első perctől az utolsó utániig (erre érdemes majd még külön szót vesztegetni) törvénytelenül végigröhögtem felnőtt létemre. Ha valaki úgy általában szereti az angol dolgokat, akkor a Shaun, a bárányt szeretni fogja és viccesnek találja - Angliában tanulni, dolgozni, kitelepülni szándékozóknak meg majdnemhogy kötelező a műsor, nem tudom, hogy szándékosan-e, de a felszínen is jól azonosítható „Modern Britain” jóformán valamennyi népszerű és viccesre kihozható elemét belesűrítették.

Az 1945-ös évben a magyar oktatási rendszerben is jelentős változások indultak meg. Még az 1945/1946-os tanév kezdete előtt megszüntették a 6, ill. 8 osztályos népiskolákat és helyettük egységes 8 osztályos általános iskolákat hoztak létre, valamint bevezették a 6-14. életév között a tankötelezettséget, de ekkor még az iskolák többsége valamely felekezet fennhatósága alá tartozott.